Csuszka
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Státusz: nem veszélyeztetett
|
|||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
Rendszertan | |||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
Sitta europaea Linnaeus, 1758 |
|||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
|
A csuszka (Sitta europaea) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a csuszkafélék (Sittidae) családjába tartozó madár.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulás
Hatalmas területen, szinte egész Eurázsiában elterjedt a leghidegebb (Skandinávia, Oroszország északi területei) és a sivatagos területek kivételével. Észak-Afrikában, az Atlasz-hegységben is találkozhatunk vele. Élőhelyéül leginkább különféle természetes és telepített lomberdők, arborétumok, parkok szolgálnak. Az ember közelségéhez is meglehetősen jól alkalmazkodott.
[szerkesztés] Alfajai
- Sitta europaea albifrons
- Sitta europaea amurensis
- Sitta europaea arctica
- Sitta europaea asiatica
- Sitta europaea bedfordi
- Sitta europaea caesia
- Sitta europaea caucasica
- Sitta europaea cisalpina
- Sitta europaea europaea
- Sitta europaea hispaniensis
- Sitta europaea levantina
- Sitta europaea persica
- Sitta europaea roseillia'
- Sitta europaea rubiginosa
- Sitta europaea sakhalinensis
- Sitta europaea seorsa
- Sitta europaea sinensis
[szerkesztés] Megjelenés
A csuszka könnyen felismerhető, jellegzetes madár. Feje teteje, háta és szárnyai szürkéskékek, az arcrész mindig fehér, a hegyes csőr és a szemsáv pedig fekete. Hasának színezete alfajtól függően a fehértől a vörösesbarnáig változhat, a közép-európai Sitta europaea caesia hasa mélybarna. A fiatal egyedek színei elmosódottabbak.
A nemek hasonlóak. A csuszkákra a 14 centiméteres testhossz és a 22-27 centiméteres szárnyfesztávolság jellemző, amihez 21-26 grammos testtömeg társul.
[szerkesztés] Életmód
A csuszka fákon él, nevét is onnan kapta, hogy akár fejjel lefele is haladva mintegy „csúszkál” a fatörzseken (vö. fakusz). Repülni is általában csak egyik fáról a másikig szokott. Táplálékát nyáron a kérgen élő ízeltlábúak, lárváik és petéik képezik (elsősorban pókok, lepkepeték, mezeipoloska-lárvák, bársonylegyek, iszapszúnyogok, fátyolkák), téli étrendjét viszont magvakkal kénytelen kibővíteni. Sokszor keresi fel a madáretetőket, gyakran különféle cinkékkel egy csapatba verődve.
Számos hangja ismert. Hívójelei a „cir” és a „tylű-tylű-tylű” hangsorral írhatóak le, míg éneke hangos, ismétlőő „tjúi”, „csú” vagy „pí” füttyökből tevődik össze.
[szerkesztés] Szaporodás
A csuszkák élőhelyükön, az erdők fáinak odvaiban rendezik be fészküket, amelyet levelekkel és fakéreggel bélelnek ki. Gyakran elfoglalják a mesterséges fészekodúkat is. A berendezett fészek környékét a szülők védik a betolakodókkal szemben, az ajtónyilást pedig sártapasztással szűkítik kb. 30 milliméteres átmérőjűre.
Időjárástól és táplálékkínálattól függően évente egyszer vagy kétszer kerül sor költésre. A 6-9 fióka csupaszon és vakon kel ki 14-18 napos kotlást követően, majd 20-22 napnyi folyamatos etetést követően kirepülnek. A család még jó ideig együtt marad a fészek közelében.
[szerkesztés] Kárpát-medencei előfordulás
A Kárpát-medencében elterjedt, gyakori és rendszeres fészkelő.
Magyarországon a becsült állománya 140 000 – 235 000 költőpár között mozog. A legtöbb csuszka az Északi-középhegységben és a Dunántúli-dombság területén él, a legritkábbak pedig a Dél-Alföldön.
[szerkesztés] Védettség
A Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint a csuszkát nem fenyegeti különösebb veszély, és mivel ez az európai populációkra is igaz, SPEC értékelése sincsen. Magyarországon mindemellett védett, eszmei értéke 10 000 forint.
[szerkesztés] Források
- Az MME Monitoring Központ adatlapja
- Hermann Heinzel – Richard Fitter – John Parslow: Európa madarai (ISBN 9635451946)
- A faj a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján
- Kárpátkert
- Berze Nagy János Gimnázium és Szakiskola