User:Egyed/1848

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Magyarország utolsó felkelése volt Habsburg uralom ellen. A reformkori nemzedék előkészítő tevékenysége és az európai forradalmi hullám együttes hatására kirobbant hazai forrongás, sikeres stabilizáció után eredményesen vette föl a küzdelmet az osztrák államfél haderejével szemben és csak a cári Oroszország intervenciójával sikerült leverni.

Tartalomjegyzék 1 Előzmények 2 Forradalom 3 Szabadságharc 4 Értékelése 5 Irodalom

[szerkesztés] Előzmények

Magyarország a török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc elbukása után erősen korlátozott, mégis meglévő önállóságot élvezve volt része a Habsburg-birodalomnak. Az 1723-ban elfogadott Pragmatica Sanctio törvényesen is rendezte a Habsburg uralkodó és a magyarországi rendek viszonyát. Ezt követően Mária Terézia és II. József felvilágosult abszolutizmusa, majd a napóleoni háborúk alatt, a pillanatnyi erőviszonyoktól függően sikerült a két félnek az akaratát érvényesítenie. Az 1820-as években kezdődő és a '30-as, '40-es években kibontakozó liberális ellenzéki mozgalom az ország elmaradott állapotának javítását tűzte ki céljául, a Haza és haladás jelszavával. És bár a reformkori országgyűléseken nagyon kevés valódi változtatást sikerült elérni, mindez lehetőséget teremtett arra, hogy reform szellemű nemesség kidolgozza a saját programját. Ennek főbb pontjait a jobbágyság megszüntetése, a közteherviselés, a jogegyenlőség és a felelős kormányzás képezték. Megjelenhettek az országos nyilvánosság színpadán a korszak legnagyobb alakjai : Széchenyi, Wesselényi, Deák, Kossuth, Batthyány, Szemere, Eötvös, ...

[szerkesztés] Forradalom

Március 15-én, két nappal a bécsit követően, Pesten is kitört a forradalom. A márciusi ifjak - Petőfi, Vasvári, Jókai és a többiek - a helyi városi és megyei liberális vezetőkkel összefogva és az őket támogató néptömeg segítségével, a Budán székelő Helytartótanáccsal elfogadtatta a 12 pontot és ezzel az ország legfontosabb városának urává lett. Ugyanezen a napon a Pozsonyban ülésező utolsó rendi országgyűlésen a reformpárti követek áttörést értek el és lényegében az összes követelésüket megszavazták. A pesti, pozsonyi és bécsi események szoros összefüggésben egymással szűk egy hónap alatt oda vezettek, hogy április 11-én V. Ferdinánd magyar királyként szentesítette az elfogadott törvényeket, többek között a jobbágyfelszabadításról, a közteherviselésről, a népképvisletei országgyűlésről és a felelős magyar kormányról szólóakat. A március 23-án megalakult Batthyány-kormányban a kor szinte valamennyi meghatározó magyar politikusa helyet kapott, így Széchenyi István a közlekedési, Kossuth Lajos a pénzügyi, Deák Ferenc az igazságügyi, Eötvös József a vallási és közoktatási tárca élén.

Az új kormány első feladatai között az önálló nemzetőrség, majd honvédség megteremtése szerepelt. A július elejére, Pestre összehívott országgyűlésre, a korábbi ellenzék képviselőit válaszották meg döntő többségben. Az új diéta a reformok továbbvitelét is napirendjére tűzte, de a változó nemzetközi helyzetben külpolitikai kérdésekben is többször állást kellett foglalnia. Ezen viták során a korábbi egységben törésvonalak alakultak ki, ezek azonban még nem ingatták meg a kormány bázísát.

[szerkesztés] Szabadságharc

1848. szeptember 11-én Jellasich horvát bán csapatai élén átlépte a két országrész határát jelentő Drávát. Ugyanezen a napon Batthyány Lajos lemondott kormányfői megbízatásáról. A kezdeti zavaros helyzetet a szeptember 29-én Pákozd és Sukoró között megvívott magyar győzelemmel végződő ütközet zárta le, mellyel kezdetét vette az önvédelmi háború. Az október elején megalakuló Országos Honvédelmi Bizottmány Kossuth Lajos elnökletével gyakorolta a végrehajtó hatalmat és igyekezett minden erőforrást a honvédelem szolgálatába állítani. Az október 30-án Schwehat mellett elszenvedett vereség meghiúsította a bécsi forradalmárokkal való egyesülést és hadi eseményeket újra magyar területre kerültek. Bécsben december elején V. Ferdinándot lemondatták a trónról és helyére a fiatal Ferenc József került, akit nem kötöttek az áprilisi törvényekre tett eskü. Átfogó támadást indítottak a magyar szabadságharc ellen, a legnagyobb sereget Windisch-Grätz herceg vezette. Január elejére bevonult Pestre , amit az üléseit Debrecenbe áttevő magyar országgyűlés pár nappal korábban hagyott el. A két fősereg először február 26-27-én ütközött meg egymással, a Dembinski vezette magyarok visszavonulásra kényszerültek. Az ezt követő tiszti zendülés a vesztes fővezér helyére Görgei Artúrt kinevezését követelte. Az ő vezetésével a magyar honvédsereg a tavaszi hadjáratban, április folyamán sorozatos győzelmeket aratott, melynek lezárásaként a budai várat is visszafoglalta. A sikerek nyomán április 14-én Debrecenben kiadták a Függetlenségi Nyilatkozatot. Az osztrák fél elismerve saját gyengeségét az orosz cárhoz fordult segítségért, és az így több mint kétszeres túlerőben lévő osztrák-orosz hadak végül a nyár végére leverték a szabadságharcot. A magyar fősereg augusztus 13-án, a Világos mellett szőlősi síkon tette le a fegyvert, tüntetőleg az oroszok előtt. A legtovább kitartó magyar erőd, Komárom október 2-án adta meg magát.

[szerkesztés] Értékelése

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történetének meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve. Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált. Ugyanakkor a nemzetiségekkel való konfliktusok már előrevetítették a történelmi Magyarország fölbomlásának lehetőségét. Szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak, azok közül viszont lényegében egyedül jutott el sikeres katonai ellenállásig. Eredményességét mi sem mutatja jobban, hogy csak a cári Oroszország beavatkozásával lehetett legyőzni.

[szerkesztés] Irodalom

Részletesebben lásd: 1848–49-es forradalom és szabadságharc/Irodalom.

• Deák István: A törvényes forradalom. Kossuth Lajos és a magyarok 1848-49-ben. Bp., 1994. Gondolat [1983] ISBN 963-282-707-4
• Urbán Aladár: Batthyány Lajos miniszterelnöksége. Bp. 1986, Magvető. (Nemzet és emlékezet) ISBN 963-14-0666-0
• Spira György: A pestiek Petőfi és Haynau között. Bp., 1998. Enciklopédia. ISBN 963-8477-30-X
• 1848-1849. A szabadságharc és forradalom története. Szerk.: Hermann Róbert. Bp., 1996. Videopont. ISBN 963-8218-207
• Hermann Róbert: 1848-1849. A szabadságharc hadtörténete. Bp., 2001
• Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk.: Pálmány Béla. Bp., 2002. Magyar Országgyűlés.
• Szószék és csatatér. Politikusi naplók és visszaemlékezések 1848-1849. Szerk.: Hermann Róbert. Bp., 2000. Balassi.
• Az aradi vértanúk. Levelek, visszaemlékezések, cikkek, naplótöredékek. Szerk.: Katona Tamás. Bp., 2003. Corvina [1979, 1983]
• Negyvennyolc a kortársak szemével. Képek, nyomtatványok és iratok. Szerk.: Rózsa György - Spira György. Bp., 1973.

---