Gellért-hegy

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Gellért-hegy
Szabadságszobor a Gellért-hegyen
Magasság	235 méter
Hely	Budapest, XI. és I. kerület
Hegység	Budai-hegység, Dunántúli-középhegység
Kiemelkedés	130 méter (Budapesthez képest)

A Gellért-hegy Budapest XI. és I. kerületében a Duna nyugati partján álló, 235 m magas kiemelkedés. A Dunára néző meredek sziklafala, és a tetejéről nyíló pesti panoráma lenyűgöző látványban részesíti az ide látogatót. Budapest ékkövének is szokták nevezni. 1987 óta a világörökség része.

Földrajzi (domborzati) névként kötőjellel írják: Gellért-hegy, városrészként pedig – más városrészek nevéhez hasonlóan – egybe: Gellérthegy. Ha nem lehet eldönteni, melyik jelentésében szerepel, vagy ha mindkét értelmezés egyaránt lehetséges, hagyományosan az egybeírást alkalmazzák (OH. 197. o.).

[szerkesztés] Elhelyezkedése

A Budai-hegységhez tartozó Gellért-hegy nagyrészt Budapest XI. kerületében található, kisebb északi része az I. kerülethez tartozik. Keleti oldalról a Duna, délnyugatról a Sas-hegy, északnyugatról a Naphegy, északról pedig a Várhegy határolja. Északkeleti végén a Erzsébet híd, délkeleti végén a Szabadság híd található.

[szerkesztés] Kialakulása

A 139 méterrel a Duna fölé magasodó dolomit sziklatömb a Dél-Budán húzódó lánc egyik tagja (ide tartozik pl. a Sas-hegy, és a Törökugrató is), amelynek anyaga a felső triászban képződött ún. fődolomit, de hegyei később, a pleisztocén során emelkedtek ki, és töredeztek össze az itteni tektonikus törésvonal mentén. Ezen töréseknek köszönhetik létüket a budai hőforrások is.

A Gellért-hegy barlangjai a törések és a melegvizes kioldódás segítségével jöttek létre. Talán a leghíresebb, a részben mesterségesen tovább bővített Szent István barlang, amely ma a Pálos Rend kápolnájának ad otthont.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Kelták

Régészeti leletek tanubizonysága szerint már a kelták is települést létesítettek a hegy magasabb részein és az északi lejtőin. A régészek valószínűsítik, hogy ezt a sánccal megerősített várost és a környező területeket az eraviszkusz törzs lakta. A meredek sziklafal könnyen védhetővé tette az itt lévő javakat. A hely értékét csak növelte a Duna itt összekeskenyedő szakasza, amely a folyami rév, átkelőhely létesítését tette lehetővé. A legjelentősebb kereskedelmi utak is ezen az átkelőn haladtak át.

A lejtőkön kialakított teraszokon a házak mellett még bronzöntő- és fazekasműhelyek építettek a hozzájuk tartozó edényégető kemencékkel. A feltárt házak némelyikében kézimalmokat, sütőkemencéket és agyagból tapasztott tűzhelyeket is találtak a régészek.

A római hódítás következtében az itt élőket az 1. században az esetleges felkeléseket megelőzendő letelepítették a jól védhető hegyről. Belőlük hozták létre a civitas Eraviscorum közigazgatási egységét. Később az aquincumi polgárváros területéhez tartoztak. A gazdasági fejlődéshez az eraviszkuszok főként fejlett fazekasiparukkal járultak hozzá, amely kezdetben a kelta formákat ötvözte a római ízléssel, de a későbbiekben, alkalmazkodva a légiótábor igényeihez és a divat változásaihoz, elvesztette az ősi formákat.

[szerkesztés] Árpád-kor

Az Árpád-korban a hegynek Pesti-hegy, illetve Kelen-hegy volt a neve. A „kemence” jelentésű, szláv eredetű pest szó valószínűleg a hegy belsejében található barlangot és hővizes tavat, egyesek szerint az itt lévő mészégető kemencéket jelentette. Innen kapta a nevét a szemben kialakuló Pest városa is.

A legenda szerint 1046-ban a hegy sziklás dunai oldaláról gurították a mélybe a pogány magyarok a hittérítő Gellért püspököt. Bár a legenda valóságtartalma megkérdőjelezhető, a 15. századtól kezdik a hegyet Szent Gellért-hegynek nevezni. II. Lajos király a Gellért-hegy alatti táborból indult katonáival a mohácsi csatatérre.

[szerkesztés] 16. század

A török hódoltság idején a hegytetőn álló kápolna helyére palánkvárat építettek. A törökök a hegy lábánál fürdőket építettek, amelyek az itt feltörő hőforrásokból nyerték a vizet.

[szerkesztés] 17–18. század

A 17. században a hegy gyakran szerepel a hazai boszorkányperekben, mint a boszorkánytáncok, boszorkánygyűlések helyszíne. Még a más vidékeken tapasztalt boszorkányjárást is „Szentgellértre való járásnak” nevezték el.

[szerkesztés] 19. század

József nádor kezdeményezésére a hajdani palánkvár helyén 1813 és 1815 között felépítették a Nagyszombatról Budára költözött egyetem csillagvizsgálóját, amely 1849-ben, Buda ostromakor megsemmisült.

1851-ben Haynau felépíttette a Citadellát. A kiegyezés után a citadella erődjellege fokozatosan megszűnt.

Addig a hegy oldalát szőlő borította, a terület a híres budai borvidék részét alkotta. A 19. század végén azonban a filoxéra következtében a szőlő itt is teljesen kipusztult. A használatlanná vált hegyoldalakat ekkor kezdték el beépíteni.

[szerkesztés] 20. századtól napjainkig

A hegy déli oldalán található a Szent István barlang, melyben 1926-ban a franciaországi Lourdes-i barlang mintájára sziklakápolnát alakítottak ki. Ezt a templomot az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek, a Pálos Rend tagjainak adományozták. A bejárata feletti sziklaoromra 1936-ban állítottak kivilágított fakeresztet. Ezt 1951-ben ledöntötték, a templomot bezáratták, és befalaztatták a Rákosi-rendszer hívei.

1989-ben a rendszerváltás után a kegyhelyet visszaadták a Pálos Rend-nek. A Templomot elbarikádozó betonfalat 1992-ben bontották le. Ekkor már felmerült a ledöntött kereszt visszaállításának gondolata. Az új keresztet Pomsár András építész tervezte. aminek a felállítására 2001-ben került sor.

[szerkesztés] Állat- és növényvilága

A Gellért-hegy ma a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik. A környezet már rég nem a természetes, de egyes főleg a nehezen hozzáférhető helyeken megmaradtak az eredeti élővilág egyes képviselői. Jó példa erre a kőris- és hárs fák példányai, a karsztbokorerdők és a gyertyános-tölgyesek. A meredek, sziklás keleti részeken még fennmaradt a dolomitsziklagyep, a csikófark (Ephedra distachya), és a a Magyarországon csak itt élő sárgás habszegfű.

[szerkesztés] Látnivalók, turizmus

A Magyar Pálos Rend Sziklakápolnája

Sziklakápolna
Citadella
Szabadság-szobor
Szent Gellért püspök szobor – Az 1904-ben felállított, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának megbízása alapján készült alakot Jankovits Gyula szobrász alkotta, a pogány megformálója Gárdos Aladár volt, az építész pedig Francsek Imre.
Nagy vízesés