Horváth Mihály

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Horváth Mihály (Szentes, 1809. október 20. – Karlsbad, 1878. augusztus 19.), magyar történész, püspök.

[szerkesztés] Élete

Szegeden kezdte tanulmányait, majd 1825-ben a váci papneveldébe lépett, ahol behatóbban foglalkozott a történelemmel is. 1830-ban bölcsészettudor lett, 1831-ben pedig pappá szentelték. Egy ideig Dorozsmán, Kecskeméten, Nagykátán káplánkodott, majd gróf Keglevich Gábor, utóbb pedig gróf Erdődy Kajetán fiai mellett volt nevelő. Az ismeretlen vidéki káplán csakhamar jó nevet szerzett magának a történettudomány terén való szereplésével. Három akadémiai jutalmat nyert, és az Akadémiának 1839-ben levelező, 1841-ben pedig vidéki rendes tagja lett. 1844-től a bécsi Theresianumban a magyar nyelv és irodalom tanára lett. Szabad idejét főleg a bécsi, soproni és kismartoni levéltárakban való kutatással töltötte.

1847. január 23-án nagy feltűnést keltett a kapucinusok templomában József nádor fölött tartott gyászbeszédével. Még ugyanazon évben hatvani prépost-plébánossá lett (innen későbbi álneve: Hatvani Mihály), és egy ideig nyugodtan élt tanulmányainak. Az 1848–49. évi események őt is elsodorták a csendes munkásság teréről. 1848 júliusában V. Ferdinánd király csanádi püspökké nevezte ki, a függetlenségi nyilatkozat után pedig vallás- és közoktatásügyi miniszter lett. A szabadságharc leveretése után előbb Magyarországon bujdosott, majd főúri hölgyek közbenjárásával Lipcsébe és onnan Belgiumba menekült. A haditörvényszék halálra ítélte, és in effigie fel is akasztatta. A Katolikus Egyház kiközösítette, papi hivatalától eltiltotta, részben a szabadkőműves tagsága miatt, részben a Szent Korona elleni 1848/49-es tevékenysége (detronizáció) miatt. 18 évig száműzetésben élt különböző európai városokban (Párizs, Montmorency, Genova, Nizza, Firenze, Genf, 1856-tól ismét Brüsszel). Brüsszelben a gazdag állami levéltárból kiadta az 1451 és 1562 közti magyar történelemre vonatkozó oklevelek hosszú sorát. (Magyar történelmi okmánytár, a brüsseli országos levéltárból és a burgundi könyvtárból. Összeszedte és lemásolta Hatvani Mihály. Monumenta Hungariae Historica Diplomataria. Tom. I-IV. A Magyar Tudományos Akadémia kiadása. Pest, 1857-59).

1867 elején a királyné és az Akadémia segítségével végre visszatérhetett Magyarországra, ahol köztiszteletnek örvendett. Szeged egyik kerülete országgyűlési képviselővé, a magyar történelmi társulat és az akadémia második osztálya elnökévé választotta, a király történelemtanárnak hívta meg a trónörökös mellé, tribunici címzetes püspökké nevezte ki és a vaskai javadalmas apátságot adományozta neki.

Horváth Mihály a korabeli legnépszerűbb magyar történetírók egyike volt: nemcsak arra a korra gondolt, amelyről írt, hanem a közönségre is, akinek írt. Nemcsak kutató akart lenni, hanem buzdító, lelkesítő tanító is, aki mindig arra törekedett, hogy a 19. század vezéreszméit hirdesse. Mindegyik művét átlengi az erős hazafi-érzés, a szabadság, alkotmány és haladás érdekei iránti lelkesedés, ami írásainak nagy szubjektivitást kölcsönöz. Szokatlan volt még egy katolikus pap részéről a vallási kérdésekben mutatkozó pártatlansága is. 1849-ben például a papi nőtlenség eltörlésének és az egyházi javak elkobzásának radikális követeléseit hangoztatta.

[szerkesztés] Művei

Az ipar és kereskedés története Magyarországon a három utolsó század alatt, Buda, 1840
Az ipar és kereskedés története Magyarországon a XVI. sz. közepéig, Pest, 1842
A magyarok története, I-IV. kötet (1792-ig), Pest 1842-1846 halad). A második kiadás 1860-63 között jelent meg 6 kötetben és 1815-ig terjed, a 3. kiadás 1871-73 között 8 kötetben.
Párhuzam az Európába költözködő magyar nemzet és az akkori Európa polgári és erkölcsi műveltsége között, Pest, 1847
Huszonöt év Magyarország történetéből (1823-48), Genf, 1864
Magyarország függetlenségi harcának története 1848 és 1849-ben, Genf, 1865
Történelmi zsebkönyv, 1867
Kisebb történelmi munkái, Pest, 1868
Williams Roger életrajza, Pest, 1868
Zrínyi Ilona életrajza, Pest, 1869
Fráter György, Pest, 1871
A kereszténység első százada Magyarországon, Pest, 1878