I. Knut dán király

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

I. (Nagy) Knut (óészakiul: Knútr inn ríki, dánul: Knud den Store, norvégül: Knut den mektige, angolul: Canute the Great) (995 körül – 1035. november 12.) Dánia, Norvégia és Anglia királya, Schleswig és Pomeránia kormányzója.

Apja I. (Villásszakállú) Svend dán király, anyja I. Mieszko lengyel király lánya volt. Svendet Knut bátyja, II. Harald Svensson követte Dánia trónján.

1016-ban Knut elfoglalta Londont, és az ostrom alatt meghalt II. Æthelred angol király. Fiát, (Vasbordájú) Edmundot kiáltották ki királlyá, de Knut egy csatában legyőzte. Az ország felosztásában egyeztek meg, de Edmund halála miatt Knut lett a király. Feleségül vette Æthelred özvegyét, akitől Hardeknut nevű fia (és később utóda) született.

1018-ban Knut bátyját követte a dán trónon, majd 1028-ban, miután meghódította Norvégiát, Trondheimben norvég királlyá koronázták.

Knut 1035-ben halt meg, és Winchesterben temették el. Dánia trónján fia, Hardeknut követte, angol királyként pedig törvénytelen fia, I. (Nyúllábú) Harald. Harald halála után, 1040-ben Hardeknut újra egy kézben egyesítette a két trónt.

Előző uralkodó: (Vasbordájú) Edmund (1016)

Anglia királya 1016-1035

Következő uralkodó: I. (Nyúllábú) Harald (1035-1040)

Előző uralkodó: II. Harald Svensson

Dánia uralkodója 1018–1035

Következő uralkodó: Hardeknut

Előző uralkodó: II. (Szent) Olaf

Norvégia uralkodója 1028–1035

Következő uralkodó: I. (Jóságos) Magnus