Jahve

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Jahve (a Tetragrammaton: יהוה – JHVH vagy YHWH) az ószövetségi Istent jelölő héber név; Izrael istenének megkülönböztető személyes neve. Általában csak úgy hivatkoznak rá, mint a Tetragrammaton (τετραγράμματον – görögül annyit tesz, a négybetűs szó).

Tetragrammaton (föníciai, arámi és modern héber betűkkel)

A pontos kiejtése ma már ismeretlen – a zsidók, néhány kivételtől eltekintve, az írásukban csak a mássalhangzókat jelölik, a megfelelő magánhangzókat pedig szüleiktől hagyományozottan ejtik ki –, de létezik több elfogadott ejtési variáns; ezek közül a legelterjedtebb a Jehova (Károli Gáspár-féle fordítás), de a Jahve hangsor talán helyesebb; valamint a Jah` és a Jahn rövidítések is közkedveltek (pl.: hallelujah – héberül annyit tesz: dícsérjétek Jah-ot). További restaurált kiejtések: Yahuweh, Yeho-ah, Yehou-ah, Yehua.

[szerkesztés] Kiejtés

[szerkesztés] Tabu teória

A tabu-teória szerint a pontos kiejtés bizonyára azért tűnt el, mert e név kimondása tiltott volt^[1]. A hívek féltek Isten haragjától, hogy esetleg abba a bűnbe esnek, hogy a nevet helytelenül használják („Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.", Tízparancsolat zsidó és protestáns fordítása, 2Mózes20:7). Csak Jom kippur (engesztelés napja) alkalmával mondhatta ki a főpap.

A szertartást többször betiltotta a megszálló Római Birodalom, a templomot is lerombolták Titus császársága idején (ma csak a Siratófal áll, amelyről azt tartják, hogy az eredeti templom egy falmaradványa); így bizonyára az istennevet sem ejtették ki és pontos kiejtése elfelejtődött.

A hétköznapokon helyette csupán az Elohim („isten(ek)”), Hashem („a név”) és az Adonáj („Úr”) szót használták.

[szerkesztés] Korai keresztények

Azonban a keresztények még lehetséges, hogy egy ideig még fontosnak találták a név használatát: „És megismertettem ő velök a te nevedet [...]” (János 17:26).

A Római Birodalom azonban kezdetben komolyan üldöztette a keresztényeket, de később államvallássá emelte, így nagyon sok átalakuláson ment keresztül; s ezekben az időkben veszíthette el jelentőségét a név használata.

[szerkesztés] Júdaizmus mai álláspontja

A mai judaizmus teóriája az, hogy ez egy kimondhatatlan név, és helyette és bibliai rövidítései helyett is csak az Adonáj szót használják (eszerint a teória szerint azért nem ismert a kiejtés, mert sohasem tudták kiejteni).

[szerkesztés] Katolikus, modern kereszény álláspont

A kereszténység is az Adonájt vette át, a Septuaginta fordításban a kyrios (görögül: Úr) szóként jelent meg, de később a Dominus (latinul: Úr) terjedt el.

A legtöbb keresztény vallás ma nem tulajdonít neki különleges jelentőséget, csupán a Szentháromság-ban az Atyát azonosítja vele.

Egyes keresztények is kiejthetetlennek vélik a nevet: "... ő vele száznegyvennégy ezeren, a kiknek homlokán írva vala az ő Atyjának neve. ... és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száz negyvennégy ezer, a kik áron vétettek meg a földről." (Jelenések14:1-3)

[szerkesztés] Egyéb álláspontok

A pontos okot nem ismerjük, de körülbelül i.sz. 3. századra a zsidók teljesen felhagytak a név használatával.

Néhány vallás hívei úgy véli, hogy ismerik az igazi ejtést, mint a kabbalizmus hívei, Jehova Tanúi és az olvasó zsidók (karaita).

Egyes vélemények szerint ez egy jövőidejű alak, s ennek megfelelő nyelvtani szabályok szerint kell kiejteni.

Egy Indiana Jones filmben pedig a főhősnek a kövekre írt betűket az angol Jehova ejtésének megfelelően kellett sorrendben megnyomnia a titkos kapu kinyitásához.

Az Ószövetségben ez a leggyakrabban ismétlődő szó, 6823-szor fordul elő (Zsidó Enciklopédia). Más források szerint ennek száma az eredeti héber és arámi szövegekben 6828.

[szerkesztés] A név eredete

Az Istennek adott név társítható: 1. Sínai hegyhez (Ex 20,2; 33,18 sk.;34,6 sk.);2. az Egyiptomból való kivonuláshoz (Ex, passim.);és 3. Mózes elhívatásához (Ex 3; 6).
A "JHVH" legősibb tanúsága egy Szentíráson kivüli dokumentumban, a Mesha felíratban található (Kr.e. IX. század): "Fogtam JHVH eszközeit és Kémos elébe adtam".
Egy másik régi felirat a Kuntillet 'Adzsurd-i, fönicia betűs felírat: "Téman JHVH-ja és az ő Aserája"(ld. Gösta Alhström: Who Were the Israelites?). Alhström szerint e felírat Kr.e 800 körülből származik, és hogy a JHVH név eudomita eredetű.
Más bibliaszakértők a bibliai kinyilatkoztatás elhelyezéaére helyezik a hangsúlyt. Arra következtetnek, hogy Mózes vallása midjánita eredetű volt (vö. Ex 2-3, és főként 18).
Mózes a Sinai hegyen, a csipkebokornál zajló jelent során nem ártatlan kérdést tesz fel Isten azonosságát illetően. Tudjuk ugyanis, hogy az ókori Kelet istenségeinek több általános nevük van, amelyekkel őket segítségül lehettett hívni. De az isteneknek egy az emberek számára hozzáférhetetlen nevük is van. Aki ezt a nevet ismeri az bizonyos hatalommal rendlkezik az istenség felett. Mózesnek talán rejtett vágya, hogy Isten ismeretlen nevét elsajátítva önvédelemre használja az egyiptomiakkal szemben.(ld. Gerhard Rad : Moses (20 o.); Londres, WCB 32k,1960). A JHVH név eredete a csipkebokor jelenetben keresendő: Mózes kérdésére "má semó?" (mi a neved?)a következő válszt kapja:"ehje 'aser 'ehje"(vagyok aki vagyok/ mutatkozom akinek mutatkozom/ bizonyulok akinek bizonyulok). Az én nevem "ehjeh", "az én emlékezetem".

[szerkesztés] Jelentése

Többféle fordítása is létezik.

A zsidó hagyomány szerint az értelme ez: aki előidézi, hogy legyen.

Gyakran megfigyelhető, hogy több igéből raknak össze egy tulajdonnevet; a Tetragrammaton összeilleszthető az Ő volt., Ő van., Ő lesz. kifejezésekből, ami azt fejezi ki, hogy Isten időtlen, örökkévaló. A 2Mózes 3:14-ben a Biblia istene így mutatkozik be: „Vagyok a ki vagyok”, amely az eredeti szöveg értelmében és szövegkörnyezetében olyan értelmet nyer, hogy „azzá leszek, amivé akarok”, „mindenható vagyok”, „teremtek”, „előidézem, hogy legyen”. A Zsoltárok 83:19-ben olvasható.

A jelentés valmiféle képpen a jövővel függ össze.

Például egy népszerű szótárban Örökkévalóként adták meg a Tetragrammaton jelentését (Rajk, Héber-Magyar Nagyszótár); de közkedvelt a Mindenható, Isten, Úr fordítás is.