Kivifélék
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
|||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||
|
|
|||||||||||||
|
|||||||||||||
|
|||||||||||||
|
|||||||||||||
A kivifélék (Apterygidae) a madarak osztályának struccalakúak (Struthioniformes) rendjébe tartozó családja.
1 nem és 5 faj tartozik a családba, amelyek Új-Zéland szigetein élnek és erősen veszélyeztetettek. Új-Zéland nemzeti szimbólumai.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Testfelépítésük
A kivifélék röpképtelen madarak, példányaik kifejlett állapotban 1-4 kg tömegűek, magasságuk pedig 35-65 cm között változik (a tojók nagyobbak, mint a hímek). Nincs szárnyuk, hosszú vékony csőrük van és kültakarójuk a madarak tollazata helyett inkább az emlősök szőrzetére emlékeztet.
[szerkesztés] Életmódjuk
A kivifélék éjszakai madarak: a nappalokat az üregük mélyén töltik, éjjel pedig az erdők, bozótos területek talajában lakó lárvákkal, rovarokkal, puhatestűekkel táplálkoznak. Életmódjuk megfelel a más földrészeken élő talajlakó éjszakai emlősök életmódjának (pl. a sünök).
Ez azért alakult így, mert Új-Zéland szigetei már a mezozoikum vége felé (kb. 80 millió évvel ezelőtt) elszigetelődtek más földrészektől, így a később kialakulú emlősök nem juthattak el rájuk (néhány denevérfaj kivételével, de idővel – a ragadozók hiánya miatt – azok is feladták repülő életmódjukat). Végső soron tehát lemeztektonikai okok miatt alakult ki Új-Zéland szigetein a különleges, madarakból álló fauna.
[szerkesztés] Szaporodásuk
A kivifélék példányai monogám hím-nőstény kapcsolatokban élnek, amely élethosszig tart. A madarak élettartama egyébként meglepően hosszú: néhány 10 év. A kivifélék jellegzetes K-stratégisták: ez azt jelenti, hogy viszonylag hosszú ideig élnek, kevés utódot nevelnek fel és populációik viszonylag stabilak.
Ennek megfelelően a tojók egy alkalommal (a déli félteke szerinti tavasszal) 1 tojást raknak le a kb. 1 méter hosszú üregük végében, amely hatalmas méretű: tömege a tojó testtömegének 20-25%-a. Érdekes módon a tojáson legtöbbször a hím kotlik mintegy 2 hónapon keresztül. A hímek tojásaikat csak éjjel, a táplálkozásuk idejére hagyják magukra. A hímeknek erre a célra speciális költőtasakjuk alakult ki.
[szerkesztés] Rendszerezés
A család az alábbi nemet és fajokat foglalja magában:
- Apteryx (Shaw 1813) – 5 faj
- Barna kivi vagy csíkos kivi (Apteryx australis)
- Északi-szigeti barna kivi (Apteryx mantelli)
- Kis foltos kivi vagy kis kivi (Apteryx owenii)
- Nagy foltos kivi vagy nagy kivi(Apteryx haastii)
- Okaritói barna kivi (Apteryx rowi)
[szerkesztés] Helyzetük
[szerkesztés] Távoli múlt
DNS vizsgálatok alapján a kivifélék legközelebbi rokonai nem a már kipusztított moafélék, hanem az Ausztráliában élő emufélék. Ebből az következik, hogy első példányaik a moafélék megjelenése után jelenhettek meg Új-Zélandon. Az ember (a mai maorik őseinek) megjelenéséig (kb. a 10-11. század) Új-Zéland a madarak paradicsoma volt.
A maorik néhány évtized alatt kipusztították a nagytestű, röpképtelen moafélék összes faját a szigetekről, valamint ennek a madárvilágnak a csúcsragadozóját, a hatalmasra megnövő Haast-féle sast. A kiviket ekkoriban feltehetően viszonylag kis testük és éjszakai életmódjuk mentette meg a kipusztulástól, valamint a maorik kezdetleges környezetvédelme, amivel a szigetek egyes területeit „védetté” nyilvánították (az ilyen területeken tilos volt mindenféle vadászat).
[szerkesztés] Közelmúlt és jelen
Példányszámaik akkor indultak további csökkenésnek, amikor az 19. században európai telepesek költöztek a szigetekre és számos eurázsiai állatfajt (házi- és vadállatokat, tudatosan és véletlenül) hurcoltak be magukkal, amivel alaposan felborították a szigetek ökológiai egyensúlyát. Az akkori emberek (mai szemmel nézve) felelőtlenséggel határos gondatlansága elképesztő volt: pl. amikor a betelepített nyulak (ragadozók híján) nagymértékben elszaporodtak, az irtásukra hermelineket, görényeket telepítettek be, ezek viszont inkább a könnyebb prédának számító, korábban ragadozót egyáltalán nem ismerő őshonos madárfajokra „kaptak rá”, sokukat teljesen kipusztítva. Ezért ma Új-Zéland erdei csendesek.
Bár egy kifejlett kivit (elég harcias madarak) csak egy nagyobb testű kutya tud megölni (amit gyakran be is következik), a leginkább veszélyeztetettek a fiatal példányok. A hermelinek, macskák és egyéb kisragadozók számára ők könnyű prédát jelentenek. A patkányok esetenként a madarak tojásait falják fel. Egyes példányok lábát pedig a más kisállatoknak kitett lábcsapdák szakítják le. A helyzetet súlyosbítja, hogy minden egyes példány halála 2-3 másikét is jelenti (többek között a fészekaljét). A fentiek eredményeképpen a kivik száma jelenleg egyenletesen csökken, az egyes populációik pedig földrajzilag elszigetelődtek egymástól.
[szerkesztés] Jövő
A jelenlegi tendenciákat tekintve a kivik a elindultak azon az úton, amelyet a moafélék jártak végig: vagyis a jövőjük nagyon bizonytalan. A jelenlegi tendenciák alapján nem érik meg a következő évszázadot. Megmentésükkel főleg kis költségvetésű öntevékeny civil szervezetek foglalkoznak, amelyek céljai elsősorban a következők:
- a lakosság felvilágosítása arról, hogy napközben elkódorgó, éjjelre kimaradó háziállataik potenciális veszélyt jelentenek a kivikre;
- a sérült és fiatal példányok biztos helyen való nevelése;
- egyes területeken, főleg az Új-Zéland körüli kis szigeteken a kisragadozók irtása ill. befogása: „kisragadozómentes” területek létrehozása érdekében. Ha a kivik fennmaradnak, akkor minden bizonnyal az ilyen szigeteken lelhetnek utolsó menedékre.
Based on work by