Mária Ludovika spanyol infánsnő

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Mária Ludovika spanyol infánsnő, spanyolul María Luisa de España, németül Maria Ludovica von Spanien; (* Portici (Campania); 1745. november 24 – † Bécs; 1792. május 15.), a Bourbon-házból való nápoly-szicíliai királyi hercegnő, spanyol infánsnő, toszkánai nagyhercegné, német-római császárné, magyar és cseh királyné, II. Lipót császár felesége, Ferenc császár és József nádor édesanyja.

Tartalomjegyzék 1 Élete 1.1 Származása, ifjúkora 1.2 Házassága, utódai 1.3 A császárné két rövid éve 2 Irodalom

[szerkesztés] Élete

[szerkesztés] Származása, ifjúkora

María Luisa nápoly-szicíliai királyi hercegnő 1745. november 24-én az itáliai Campania tartományban, Porticiben született, királyi szüleinek nyári rezidenciáján. Édesapja VII. Károly nápoly-szicíliai király, a későbbi III. Károly spanyol király (1716–1788) volt. Édesanyja Mária Amália Krisztina szász hercegnő (1724–1760), nápoly-szicíliai királyné, majd spanyol királyné (Reina María Amalia de Sajonia) volt. María Luisa szüleinek ötödik leányaként, az életben maradottak közül második gyermekként született. Gyermekéveit a nápoly-szicíliai királyságban töltötte. Károly 1759-ben elnyerte a spanyol királyi trónt, a család Madridba költözött.

[szerkesztés] Házassága, utódai

Mária Ludovika infánső 1764. február 16-án Madridban házasságot kötött Lipót osztrák főherceggel, I. Ferenc német-római császár és Mária Terézia császárné második fiával, II. József császár öccsével, a toszkánai nagyhercegi trón várományosával. A madridi esküvőn a távollévő vőlegényt a császári udvar hivatalos megbízottjai képviselték. Az esküvőt 1765. augusztus 5-én Innsbruckban mindkettőjük személyes részvételével ismét megtartották.

Az innsbrucki esküvő után néhány nappal Mária Ludovika apósa, I. Ferenc császár elhunyt és Lipót főherceg lett Toszkána Nagyhercege. Az ifjú pár Firenzébe költözött, a következő 25 évben itt éltek, a Poggio Imperiale palotában. A nagyhercegi pár házasságból tizenhat gyermek született:

1. Mária Terézia Jozefa főhercegnő (1767–1827), aki 1787-ben Antal szász királyhoz ment feleségül.
2. Ferenc József Károly főherceg (1768–1835), a későbbi II. Ferenc német-római császár, I. Ferenc néven osztrák császár, magyar és cseh király.
3. Ferdinánd József János főherceg (1769–1824), Toscana nagyhercege.
4. Mária Anna főhercegnő (1770–1809).
5. Károly főherceg (1771–1847) tábornagy, Teschen hercege, Napóleon legyőzője az asperni csatában.
6. Sándor Lipót főherceg (1772–1795), 1790-től haláláig Magyarország nádora.
7. Albert János József főherceg (1773–1774), kisgyermekként meghalt.
8. Miksa János József főherceg (1774–1778), kisgyermekként meghalt.
9. József Antal János főherceg (1776–1847), 1975-től haláláig Magyarország nádora (József nádor).
10. Mária Klementina főhercegnő (Maria Klementine von Österreich) (1777–1801), aki I. Ferenc nápoly-szicíliai királyhoz ment feleségül.
11. Antal Viktor főherceg (1779–1835), Köln püspöke, 1816-1828-ig a Német Lovagrend Nagymestere.
12. Mária Amália főhercegnő (1780–1798).
13. János főherceg (1782–1859) tábornagy, a „stájer herceg”.
14. Rainer főherceg (1783–1853) tábornagy, a Lombard-Velencei Királyság alkirálya.
15. Lajos József Antal főherceg (1784–1864) tábornagy, 1836-1848-ig az Államkonferencia vezetője.
16. Rudolf főherceg (1788–1831) bíboros, Olmütz hercegérseke, Beethoven mecénása.

[szerkesztés] A császárné két rövid éve

1790-ben, amikor II. József császár gyermektelenül meghalt, Mária Ludovika férje, Lipót nagyherceg örökölte bátyja után a Habsburg-család közép-európai birtokait, az uralkodó osztrák főhercegi címet, majd rövidesen – II. Lipót néven – megválasztották német-római császárnak. Az új császár családostul Bécsbe költözött, Mária Ludovika német-római császárné lett.

Alig két évvel ezután, 1792. március 1-jén Lipót meghalt, valószínűleg hashártyagyulladás következtében. Az özvegy Mária Ludovika három hónapon belül, május 15-én utanahalt férjének, kiskorú gyermekeit árván hagyva. Azt sem érhette meg, amikor legidősebb fiát, Ferenc József Károly főherceget, Lipót utódjaként, II. Ferenc néven megválasztották a Német-római Birodalom utolsó császárának.

A császárt és a császárnét a Habsburg-család temetkezőhelyén, a bécsi kapucinusok templomának kriptájában temették el.

[szerkesztés] Irodalom

• Gonda Imre – Niederhauser Emil: A Habsburgok. Egy európai jelenség, Gondolat, Budapest, 1978, ISBN 9632807146
• A.J.P. Taylor: A Habsburg Monarchia (The Habsburg Monarchy) 1809-1918, Scolar, Budapest, 2003, ISBN 9639193879