Panama-csatorna

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Panama-csatorna térképe

A Panama-csatorna(spanyolul: Canal de Panamá) Közép-Amerikában, Panamában található mesterséges csatorna, amely a Csendes- és Atlanti-óceánt köti össze. Hossza 77 km.

Tartalomjegyzék

1 Története

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Előzmények, tervek

1514-ben Vasco Núñez de Balboa az első európai utazóként megpillantotta a Csendes-óceánt. szétbontatta a földszoros atlanti partjain horgonyzó hajóját és egy általa épített 50 kilométer hosszú úton alkatrészeit a Csendes-óceán partjára szállítota. A panamai földszoros igen hamar fontos szerepet kapott a gyermatosító Spanyol Birodalom életében. A rajta keresztül vezető útvonalon szállították az Amerika nyugati partjain zsákmányolt aranyat, hogy az atlanti kikötőkből Európába szállítsák.

1529-ben V. Károly spanyol király felvetette, hogy a panamai földszoros átvágásával lerövidíthetnék a nyugati partról Európa felé vezető utat, így az aranyszállítás meggyorsulhatna. Ebben a korban azonban a technikai fejlettség nem állt olyan szinten, hogy a csatorna megvalósítása komolyan szóba jöhessen. Károly figyelmét hamarosan az európai hatalmi játszma kötötte le, terve feledésbe merült. A szállítást végül is egy út megépítésével oldották meg, amely az elkövetkező századokban kötötte össze a két óceánt.

1698-ban skótok kíséreltek meg telepeket létrehozni Panamában, hogy összeköttetést létesítsenek a két óceán között. Ők a Japán és Kína felé vezető hajóutat szerették volna íly' módon megnyitni. Ők is áthághatatlan technikiai nehézségekkel szembesültek, amelyhez hamarosan a spanyol flotta támadása is hozzájárult. A skótok végül felszámolták panamai telepeiket.

1850-ben kezdődött a Panama-vasút építése. Az atlanti-parton fekvő Colón várostól 85 kilométer hosszan húzódott a Csendes-óceán partján fevő Panamavárosig. A vasút építői extrém körülményekkel találták szembe magukat. Malária tizedelte a munkásokat, akik közül 12.000-en az épülő vasútnál haltak meg. A sínpár 1855-ben nyílt meg és a világ legjobban kihasznált vasútvonala lett.

[szerkesztés] Francia építkezés

[szerkesztés] Tervek

A panama csatorna 1888-as német terveken

1876-ban a Szuezi-csatorna sikeres megépítésétől önbizalomtól ittas franciák nemzetközi társaságot ("La Société internationale du Canal interocéanique" ~Óceánközi csatorna-társaság) hoztak létre a csatornatervek kidolgozására és kivitelezésére. Két évvel később meggyőzték a kolumbiai kormányt, hogy engedélyezze a földszoros átvágását.

A Szuezi csatornát építtető Ferdinand de Lesseps francia diplomata a panamai építkezési költségeket 400 millió dollárra becsülte, azonban hibásan kalkulált. Lesepps nem vette figyelembe az egyiptomi sivatag és a Panamai-földhíd eltérő földrajzi viszonyait. Szuezben sivatagi homokba kellett árkot ásni, míg Panamában a csatornát a hegyek kőzetanyagába kellett belevésni. A domborzat még nagyobb akadályt állított az építők elé. Egyiptomban egy síkságot kellett átvágni, míg Panamában a két óceán közötti legalacsonyabb pont is 100 méter magasan volt a tengerszint fölött. Lesepps egyre optimistábban látta a csatornaépítkezés kültségeit. A hamarosan összeülő mérnöki kongresszus az építés költségeit 214 millió dollárra becsülte. Ezt 1880. február 14-én egy mérnöki bizottság 168,8 millió dollárra csökkentette. Lesepps február 20-án már csak 131,6 millió dollárt említett, ami március 1-re 120 millióra csökkent. Az építés időtartamát 6 évre csökkentették ez eredetileg kalkulált 7-9 évről. A tengeri csatorna vízmélységét 9 méterben, szélességét 22 méterben határozták meg. A csatornát a világóceán szintjéig szerették volna a kőzetbe vágni, ehhez 120,000,000 m³ földet és kőzetanyagot akartak megmozgatni.

[szerkesztés] Az első csatornatársaság kudarca

Az építés 1880. január 1-jén kezdődött. A mederépítési munkálatok 1882. január 22-én vették kezdetüket. A munkálatokhoz toborzott munkaerő létszáma 1888-ra meghaladta a 20.000-et, 90%-uk a karibi térségből érkező néger kétkezi munkás volt. A munkakörülmények elviselhetetlenek voltak. A francia mérnököket túlfizették, mert csak így voltak hajlandók a veszélyes munkát elvégezni. A munkásokat trópusi betegségek tizedelték, az áldozatok száma 6 év alatt 20,000-re emelkedett.

1885-re kiderült, hogy képtelenség a csatornát a világóceán szintjére mélyíteni, ezért a terveket megváltoztatták. Felhagytak a csatorna további mélyítésével, az új tervek szerint a csatorna két végét zsiilipekkel zárták le.

A higéniai, morális és technikai gondok mellé hamarosan pénzügyi nehézségek társultak. A munkálatok 40%-os készültségi állapotban voltak, amikor a francia csatornatársaság csődöt jelentett. Az eredetileg tervezett 120 millió dollár helyett a számla már ekkor 235 millió dollára rúgott. A csatornaépítő társaság összeomlása hatalmas botrányt okozott Franciaországban. Heves antiszemita támadások érték a csatornaépítésben szerepet játszó zsidó származású spekulánsokat. 104 törvényhozót érintettek a korrupció szétfutó szálai. A "panamázás" fogalma megszületett.

[szerkesztés] A második csatornatársaság kudarca

Hamarosan bebizonyosodott, hogy a francia befektetők csak akkor szállhatnak ki "tisztességgel" az üzletből, ha folytatják a munkát. Megalapították a Compagnie Nouvelle du Canal de Panama-t (Új Panama-csatorna Társaság), hogy a megkezdett építkezést befejezzék. 1894-ben újraindultak a munkálatok. Áttekintették a terveket és újabb két zsiliprendszert iktattak be csatorna vonalába.

Eközben az Egyesült Államok jelezte: saját csatornát kíván építeni Nicaragua területén keresztül. A francia csatornatársaság e hírre megrendült, hiszen az amerikai létesítmény ellehetetlenítette volna a Panamai beruházást. A francia építőknek mindössze két választása maradt. Veszni hagyják addigi munkájukat és eladják a megkezdett beruházást, vagy pedig felépítik és csak nagyon hosszú megtérülési idő múlva látják újra a pénzüket. A társaság az eladás mellett döntött.

[szerkesztés] Az Egyesült Államok felügyelete alatt

Az Egyesült Államok felügyelete mellett 1914-re készült el. Becslések szerint építése során 27 500 ember vesztette életét. A munkát járványok és földcsuszamlások nehezítették. Megépítése az emberiség történetének legnagyobb vállalkozásai közé tartozik. A csatornának köszönhetően a hajózási útvonalak jelentősen lerövidültek, a New York–San Francisco út például kevesebb mint a felére (22 500 km → 9500 km).

[szerkesztés] Panama harca a csatornáért

[szerkesztés] Infrastruktúra

[szerkesztés] Jelentősége a hajózásban

A Panama-csatornát 17 mesterséges tó, számtalan kiszélesített természetes-, illetve mesterségesen létrehozott csatorna, valamint két zsiliprendszer alkotja.