Thrash metal
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A thrash metal a a heavy metal egyik részműfaja. Az 1980-as évek elején-közepén alakult ki többé-kevésbé egymástól függetlenül az USA-ban illetve Európában.
Legegyszerűbb megközelítésben a hardcore punk és a heavy metal keveréke, de a műfaj igen nehezen kategorizálható. Ami többé-kevésbe általánosan jellemzi a műfajt, az a sebesség, a gyors, és komplex gitárriffek a power akkordok (kvint) szinte kizárólagos használatával, és a „palm-muting” technika gyakori alkalmazása, agresszív ének (sokszor üvöltés), valamint intenzív dobmunka, a duplalábgép/duplázó sűrű használata.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] Kialakulása
A thrash első előfutárai a 80-as évek legelején tűntek fel, mikor az 1970-es évek heavy metal bandáit már sokan nem tartották elég gyorsnak, vadnak. Ezzel együtt sokan nem tudtak sorsközösséget vállalni a műfaj fokozatos kommercializálódásával, valamint az akkoriban hitelét vesztett hippimozgalommal. Ugyancsak ebben az évtizedben erősödött fel a hidegháború, ezért az akkori nyugati világ fiataljainak egy részére rátelepedett egyfajta „világvége hangulat”. Ebben a légkörben újult meg a metal zene, egyre inkább agresszívabb irányba tolódott el zeneileg, és szövegileg is. Fontos persze hozzátenni, hogy ez a metal szubkultúra jelen cikkben tárgyalt részére jellemző leginkább, a thrash-sel párhuzamosan kialakultak jóval könnyedebb műfajok is, mint pl. a glam rock (ld. a Mötley Crüe sikereit).
A thrash párhuzamosan fejlődött a speed metallal, de míg a speed úgy leegyszerűsítve úgy jellemezhető, mint neoklasszikus metal zenébe integrált hardcore, és crustcore, addig a thrash zenekarok zöme a kezdetekkor inkább hardcore-t játszott metal riffekkel vegyítve. Ahogy Jeff Hanneman, a Slayer gitárosa mondta: „Mi brit heavy metal, és punk vagyunk egyszerre. Ez a két stílus fúziója.”
A Motörhead által inspirált nevű Overkill zenekar 1981-ben kezdte meg működését, akik még ebben az évben írták meg az Unleash The Beast Within című dalukat, melyet sokan az első thrash metal számnak tartanak. A Metallica is ebben az évben jött létre, az ő stílusuk is igen agresszív volt a kezdetektől. Az 1982-es évben jelent meg a Venom Black Metal című albuma, ami az egész színtérre jelentős hatással volt, elődjével, a 1981-es Welcome to Hellel együtt, habár a Venom maga nem volt thrash, inkább a „Motörhead-stílust” játszották durvább változatban.
Az első thrash demonak széles körben a Metal Church Red Skies című 1981-es kiadványát tartják. Őket a Metallica követte 1982-ben a Power Metal demojukkal, majd az 1983-ban kiadott első teljes albumukkal, a Kill 'Em All-lal.
[szerkesztés] A thrash aranykora
1984-re a thrash metal „pályája” felfelé kezdett ívelni, ebben az évben jelent meg többek közt a Slayer Haunting the Chapel című EP-je, melynek első száma, a Chemical Warfare már egy színtiszta thrash szerzemény volt. Egy év múlva megjelent az Exodus Bonded by Bloodja, a Megadeth-től a Killing Is My Business... And Business Is Good!, amelyek igen fontos albumok a thrash történetében, bár a Megadeth a speed és a thrash határmezsgyéjén mozgott.
A következő év hozta el a mai napig klasszikusként emlegetett albumok zömét: Slayer - Reign in Blood, Metallica - Master of Puppets, Kreator - Pleasure to Kill, Dark Angel - Darkness Descends. Ez utóbbi a mai napig az egyik leggyorsabb thrash metalt tartalmazza (Bár a zenekar következő albuma, a Leave Scars valamivel még ennél is gyorsabb). A Reign in Blood, Pleasure to Kill, Darkness Descends triót szokás még az Unholy Trinity of 1986 néven emlegetni.
Ekkora már kialakultak a stílusjegyek zeneileg, és szövegileg is. A legtöbb zenekar szövegi fejődésében megfigyelhető, hogy a kezdeti, primitívebb „vér-halál-Sátán” témájú szövegek helyébe fokozatosan komolyabb, valós problémákat feszegető szövegek léptek. Ezek egy része társadalomkritikus volt (pl. környezetszennyezés, szabadságjogok, bűnözés), másrészt a műfaj egyik védjegyét jelentették a háborús szövegek. Ellenpontként az Anthrax jóval könnyedebb, humorosabb szövegekkel adta elő thrash zenéjét. Zeneileg egyre komplexebb, gyorsabb, vagy agresszívebb hangzásra való törekvés figyelhető meg ezekben az években.
A zenekarok imázsa nagyjából egységes képet mutatott, és bár voltak szélsőségesebb megjelenésű csapatok, mint például a Destruction (töltényövek), a későbbi black metal zenekarok extrém külsőségeit meg sem közelítették. A thrash zenekarok nagy hányada - részben tudatosan - ellene ment az akkori imázsközpontú rock trendeknek (hajlakk, női ruhák stb.), és legtöbbször egyszerű pólókban, farmernadrágban léptek színpadra, nem alkalmaztak semmilyen extra külsőséget, ekkor még a tetoválás sem terjedt el nagyon (később annál inkább, ld. Kerry King - Slayer).
A 80-as évek közepére kezdtek elkülönülni a színterek az USA-ban. Az országban három fő szcéna alakult ki, ezek zeneileg is elhatárolhatóak. A legnagyobb központ a San Francisco-i Bay Area körzet volt. Az itteni zenekarok viruló közösséget alkottak. A Metallica, az Exodus, és a Testament voltak a legjelentősebb zenekarok „Friscoban”. Rájuk a komplexitás, és az „agyas” riffek voltak a jellemzőek. Los Angeles szintén kitermelte a maga thrash színterét, innen leginkább említésre méltó a kultikus státuszt elért, az egész metal zenei műfaj egyik legjobban tisztelt csapata, a Slayer, valamint a Dark Angel. A Los Angeles-i zenekarok a legnagyobb hangsúlyt a nyers agresszióra, és a sebességre fektették (ld. Reign in Blood, vagy Darkness Descends lemezek), a Dark Angelt tréfásan „the L.A. Caffeine Machine” néven emlegették. Emellett New York-ban is megalakultak fontos zenekarok, pl. az Anthrax, vagy a Nuclear Assault. Az itt virágzó hardcore színtér (NYHC) jelentős hatással volt ezekre a bandákra. Természetesen a fent leírtak nem azt jelentik, hogy egy adott színtéren minden zenekar ugyanabban a stílusban játszott, ezek csupán általános tendenciák voltak. Külön érdekesség, hogy a metal zenét általában nem kedvelő afro-amerikaiak bizonyos csoportjai közt a thrash, és a hardcore elég nagy népszerűségre tett szert. Ebben valószínűleg nagy szerepe volt a Bad Brains nevű csak feketékből álló zenekarnak, akik reagge-vel kevert hardcore-t játszottak.
A tengerentúli eseményekkel párhuzamosan Európában is kialakult a műfaj stabil bázisa, melynek központja Németország volt. Az öreg kontinens legfontosabb thrash zenekarai ekkor a Sodom, a már említett Kreator, és a Destruction triumvirátus voltak.
Az amerikai és az európai bandákon kívül jelentős még az ausztrál Hobb's Angel Of Death, valamint a brazil Sepultura, mely utóbbi az első szélesebb körben is ismert harmadik világ-beli metal zenekar lett.
A 80-as évek végéhez közeledve kezdtek leválni a thrashből az újabb, még extrémebb műfajok: a death, és a black metal. A death két fő előfutára a Possessed, és (nomen est omen) a Death voltak, bár az előző inkább csak a thrasht „brutalizálta” tovább. A black metal lényegében a thrash-sel együtt fejlődött, kis túlzással tekinthető a két műfaj a „Venom-családfa” két hajtásának. A svéd Bathory már 1984-ben kiadta első lemezét,melyet az első valódi black albumnak tekintenek. Velük együtt még a Sodom korai korszakát is inkább „proto-black metalnak” szokás tekinteni, mint thrash metalnak. Ezzel együtt igaz, hogy a ma ismert black metal lényegében a 1990-es évek elején alakult ki egy másodvirágzás révén, akkor, amikor a Bathory már nem is ezt a zenét játszotta. Az akkori, főleg norvég zenekarokra (Mayhem, Immortal, Burzum) bár nyilvánvalóan a Bathory korai lemezei jelentették a fő hatást, tagadhatatlan a thrash metal befolyása is.
Voltak zenekarok, melyek kombinálták a thrash agresszivitását, és a speed metal dallamosabb megközelítését, ragyogó szólógitár-munkáját. Ilyenek a Testament, a Helstar, a már említett Megadeth. Jazz hatások is érték a műfajt, ez rendkívüli virtuozitásban, és komplexitásban mutatkozott meg. Ennek a részirányzatnak neve „techno thrash”, amelyben a techno a technikás játékra utal. Jellemző képviselőik: Watchtower, Coroner. A komolyzene jóval kevésbé volt befolyással a thrash metalra, mint a metal műfaj egészére (ld. Yngwie Malmsteen), de ilyenre is találhatunk példát, többek között a rendkívül érdekfeszítő, thrash alapú zenét játszó német Mekong Delta muzsikájában, akik (igaz, már a 90-es években) kiadtak egy Classics című albumot nem meglepő módon klasszikus darabok átdolgozásával, 1996-ban pedig feldolgozták Muszorgszkijtól a teljes Egy kiállítás képeit.
Az évtized végére a stílus túltelítődött, sok „férczenekar” lépett színre, szinte naponta jelentek meg klisésebbnél klisésebb thrash metal lemezek. A stílus vezéralakjai ekkora elérték agresszióban, gyorsaságban a (még hallgatható) csúcspontot, sokan úgy gondolták, hogy tovább már nem érdemes keményíteni a zenén, elkezdtek dallamokat beépíteni muzsikájukba. Ez a folyamat is sok dallamosabb, de még thrashnek nevezhető lemezt hozott létre, ilyenek a South of Heaven (Slayer), vagy a Practice What You Preach (Testament).
[szerkesztés] A 90-es évek
A műfaj csillaga a 90-es évek elején leáldozott, átadta helyét a legnépszerűbb underground stílus trónján a death metal-nak. Sok zenekar feladta, vagy elfordultak a stílustól; a 90-es évek közepe a thrash - és az egész metal műfaj - szempontjából vegetáló korszak volt. A legjellemzőbb példa az ex-thrash-ikon Metallica két ekkori albuma, a Load, és a Reload, melyek leginkább alternatív rock címkével jellemezhetőek. Ebben az időszakban „groove”-orientáltabb poszt-thrash zenekarok léptek a színre, a sebességből jelentősen visszavéve. Ilyen volt a Pantera, vagy a Vio-lence utódbandája, a Machine Head. Természetesen azért jelentek meg kiváló thrash albumok ebben a korszakban is, ilyenek a Divine Intervention (1994, Slayer), a Low (1994, Testament), vagy a Chaos AD (1993, Sepultura).
[szerkesztés] A jelenkor
Az új évezredben a stílus nagy öregjei (Exodus, Death Angel, Nuclear Assault) nagyrészt visszatértek a közel egy évtizedes szünet után, és tehetséges fiatal zenekarok is alakultak, mint például a német Dew-Scented, a svéd Carnal Forge, a dán Hatesphere vagy a svéd The Haunted. Az új thrash csapatok közül sokan merítettek a thrash virágzását követően felbukkant göteborgi death metal-ból is, így egyfajta visszacsatolás alakult ki. Az új évezredben sok „öreg” thrash banda adott ki új albumot, amelyek nagy része igen jól sikerült (Destruction - The Antichrist, Exodus - Tempo of the Damned, Shovel Headed Kill Machine, Death Angel - The Art of Dying). A Testament első két lemezének legjobb dalait vette fel újra - kissé átfogalmazva (leginkább vokálisan)-, és adta ki 2001-ben Fist Strike Still Deadly címmel. A metalcore hódításával felszínre kerültek a hardcore-ból érkezett, de azóta sok metal elemet is átvett zenekarok, melyek nagy része a dallamos gitár-játékot, és a szintén dallamos éneket vette át a heavy metalból. Ugyan kevesebben, de vannak metalcore zenekarok, amelyeket talán „thrashcore” címkével volna helyesebb ellátni, mivel ők (főleg a Slayer nyomdokain haladva) a sebességet, és a thrashes riffeket vegyítik a HC-vel (ilyen pl. a svájci Cataract, vagy az amerikai Hatebreed). Itt is egy érdekes jelenség történt, mivel zenéjükben a thrash, amely eredetileg a hardcore-ból jött létre, majd azon túllépve önálló műfajjá vált, 15-20 év elteltével ismét saját gyökereivel vegyült, ezáltal létrehozva kvázi egy új (al)műfajt.
[szerkesztés] A thrash metal Magyarországon
Magyarországon jelentősebb thrash metal történelemről, vagy mozgalomról nem lehet beszámolni. A 80-as években az olyan underground bandák, mint Angel Reaper, a Fantom, vagy a blackes körökben világszerte ismert Tormentor thrashes black metalt játszottak, leginkább a német thrash színtér hatásait mutatva. A Moby Dick, és a korai Akela zenéjében jelentős thrash hatások fedezhetők fel, így akár thrash metalnak is nevezhetők (főként a Moby Dick). Egyetlen jelentősebb „színtiszta” thrash zenekarunk az 1987-ben alakult Remorse, mely 2005-ben adta ki Harc című albumát. A békéscsabáról indult Ektomorf pedig a Sepultura- és Soulfly-gyökerű zenéjével manapság az egyik legsikeresebb hazai banda külföldön.
[szerkesztés] Jelentősebb zenekarok
- Metallica
- Slayer
- Exodus
- Death Angel
- Vio-Lence
- Forbidden
- Hirax
- Sacrifice
- Kreator
- Sodom
- Destruction
- Testament
- Forbidden
- Dark Angel
- Anthrax
- Megadeth
- Artillery
- Hatesphere
- Dew-Scented
- Carnal Forge
- Sepultura
- Heathen
- Voivod
- Assassin
- Raise Hell
- Nevermore
Based on work by