Ugocsa vármegye

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

**Ugocsa vármegye**

Székhely	Nagyszőlős
Terület	1.213 km²
Népesség	75.461, 1910
Nemzetiségek	ruszinok, magyarok

Ugocsa vármegye (németül: Ugotsch) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság északkeleti részében. Területe Ukrajna, Magyarország és Románia között van felosztva.

[szerkesztés] Földrajza

A vármegye területének nagyrésze túlnyomóan síkság volt. A keleti részére, a Tisza folyó bal partjára benyúlt az Alföld, míg a folyó jobb partján kisebb hegység, a Nagyszőlősi-hegység feküdt. Legfontosoabb folyója a Tisza. Északról Bereg vármegye, keletről Máramaros és Szatmár, délről Szatmár vármegye, nyugatról pedig Bereg és Szatmár vármegyék határolták.

[szerkesztés] Történelem

A vármegye a 19. században alakult. 1918-ban a Csehszlovák Hadsereg megszállta és Csehszlovákia területéhez csatolta, ám 1920-ban köteles volt átengednie a vármegye déli részéből romániának és Magyarországnak is meghagytak egy kis részt a vármegye földjéből. Ez a kis rész, amely Magyarországon maradt Szatmár-Ugocsa-Bereg Közigazgatásilag Egyelőre Egyesített Vármegye (azaz: Szatmár-Ugocsa-Bereg K.E.E.VM.) területéhez tartozott. A II. világháború alatt Magyarország visszakapta egykori területeinek egy részt, és Ugocsa vármegye újra létrejött egy rövid időre. A II. világháború után a visszaszerzett területeket Magyarország újra elvesztette, a vármegye legnagyobb része akkor a Szovjetunió területéhez, azon belül pedig Ukrajnához csatolódott, míg délkeleti része Románia területéhez (azon belül Szatmár megyéhez) tartozik. 1950-től a vármegye magyarországi része Szabolcs-Szatmár megye (1990-től Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) területéhez tartozik. A Szovjetunió megszűnése óta az északkeleti része Ukrajna Kárpátaljai régiójához tartozik.