Tomáš Garrigue Masaryk
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 Csehszlovákia első köztársasági elnöke |
|
| Hivatali idő | |
|---|---|
| 1918. november 16. – 1935. december 18. | |
| Előd | – |
| Utód | Edvard Beneš |
| Született | 1850. március 7. Hodonín, Osztrák-Magyar Monarchia |
| Elhunyt | 1937. szeptember 14. (87 évesen) Lány, Csehszlovákia |
| Végzettség | filozófiaprofesszor |
Tomáš Garrigue Masaryk (
hallgat) (1850. március 7. – 1937. szeptember 14.) cseh filozófus, politikus, Csehszlovákia egyik alapítója és első elnöke.
[szerkesztés] Újságíró, filozófus, tanár
Az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Csehországban, Hodonín katolikus városában született munkáscsaládban (édesapja fuvaros volt). Középső neve amerikai származású feleségétől, Christina Garrigue-től származik. Tanulmányait Brnoban, Bécsben (itt 1876-ban diplomázott) és Lipcsében végezte. 1881-ben megjelent első jelentős cikke „Öngyilkosság, mint a modern civilizáció tömegjelensége” (Der Selbstmord als soziale Massenerscheinung der modernen Zivilisation) címmel. 1882-ben kinevezték a prágai egyetem cseh részének filozófiaprofesszorává. A következő évben meglapította a cseh kultúrának és tudománynak szentelt Atheneum havi folyóiratot. 1889-ben a Čas (Idő) című politikai lap szerkesztője lett. Több történelmi tárgyú írása volt, melyekben élesen bírálta a cseh nacionalizmus elfojtására törekvő, antiszemita felhangokban bővelkedő történelemoktatást. Nyugati értelmiségi berkekben nagy visszhangra talált munkássága.
[szerkesztés] A Monarchia ellen
Masaryk 1891-1893 között az Ifjú Cseh Párt, majd 1907-1914 között a követői által alapított Realista Párt (Cseh Néppárt vagy Haladó Párt) színeiben tagja volt a birodalmi gyűlésnek és a cseh országgyűlésnek is. A két képviselősége között eltelt időben a cseh nemzet politikai nevelésén fáradozott. Ekkor már nem teljes függetlenséget, hanem a Monarchia konföderációs átalakítását tervezte elérni. 1908-ban ellenezte Bosznia annexióját. Az I. világháború kitörése után Genovába, majd Londonba menekült a letartóztatás elől, és külföldön is tovább agitált a csehek szabadsága érdekében. Edvard Beneš személyében hű társra talált harcában, és együtt megalakították a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot. A háború alatt rendkívül sokat utazott: 1917-ben Oroszországban szervezte meg a bolsevik hatalom beleegyezésével a 40-50000 főt számláló, központi hatalmak ellen harcoló Csehszlovák Légiót, 1918-ban pedig az Egyesült Államokban meggyőzte Woodrow Wilson elnököt ügye igazáról.
[szerkesztés] Csehszlovákia élén
1918-ban felbomlott az Osztrák–Magyar Monarchia, a cseh és szlovák területek kimondták függetlenségüket, majd egyesültek. Az antant-hatalmak elismerték a Masaryk vezette Csehszlovák Nemzeti Tanácsot ideiglenes cseh kormánynak. 1920-ban Masaryk megnyerte a választásokat, és ő lett a demokratikus csehszlovák állam első elnöke. A kisebbségekkel (függetlenedni vágyó szlovákok, németek, magyarok) szemben mérsékelt politikát folytatott. 1935-ig kétszer választották újra, amikor idős korára való tekintettel lemondott. Utódja Beneš lett, aki addig külügyminiszteri feladatokat látott el.
Fia, Jan Masaryk a II. világháború idején a csehszlovák emigráns kormány, majd 1945-1948 között a prágai kormányzat külügyminisztere volt.
| Elődje: – |
Csehszlovákia elnöke 1918–1935 |
Utódja: Edvard Beneš |
Based on work by