Brazília

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

República Federativa do Brasil

(Brazília zászlaja) (Brazília címere)
Nemzeti mottó: Ordem e Progresso ("Rend és haladás")
Államforma	szövetségi köztársaság
Hivatalos nyelv	portugál
Főváros	Brasília d. sz. 15°46′60’’ ny. h. 47°55′0’’
Legnagyobb város	São Paulo
Elnök	Luiz Inácio Lula da Silva
Miniszterelnök	a mindenkori elnök
Terület  - teljes  - ebből víz	5. 8 514 876 km² 0,65%
Népesség  - 2005. évi adat  - népsűrűség	5. 186 112 794 fő 22 fő/km²
GDP  - teljes (2005)  - egy főre jutó	10. 1 552 542 millió USD 4124 USD
Pénznem	Real (BRL)
Időzóna	UTC -2 – -5 (NYISZ: nincs)
Függetlenség	Portugáliától: 1822. szeptember 7. (elfogadták: 1825. augusztus 29.)
Himnusz	Hino Nacional Brasileiro
TLD	.br
Nemzetközi gépkocsijel	BR
Hívószám	+55

A Brazil Szövetségi Köztársaság (portugálul: República Federativa do Brasil) Dél- és Latin-Amerika legnépesebb és legnagyobb kiterjedésű országa. Délen Uruguay-jal, délnyugaton Argentínával, Paraguay-jal és Bolíviával, keleten Peruval és Kolumbiával, északon Venezuelával, Guyanával, Suriname-mal és Francia Guyanával határos (vagyis kettő kivételével az összes dél-amerikai állammal). Fővárosa 1960-tól az újonnan épített Brasília (Brazíliaváros).

Tartalomjegyzék 1 Földrajz 1.1 Növény- és állatvilága 2 Népessége, lakossága 2.1 Legnépesebb települések 3 Történelme 4 Gazdasága 4.1 Szektorai 4.2 Népessége 4.3 Szociális rendszer 5 Közigazgatása és politikai rendszere 5.1 Alkotmány, államforma 5.2 Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás 5.3 Közigazgatási felosztás 5.4 Politikai pártok 5.5 Védelmi rendszer 6 Közlekedés 7 Oktatási rendszer és kultúra 7.1 Iskolarendszer 7.2 Kulturális intézmények 7.3 Művészetek 8 Kapcsolódó szócikkek 9 Külső hivatkozások 10 Források

[szerkesztés] Földrajz

Észak-déli kiterjedése kb. 4500 km és kb. 7500 km-es partszakasszal érintkezik az Atlanti-óceánnal.

A dél-amerikai kontinens keleti, illetve központi részét foglalja el. Felszíne mégsem mutat nagy változatosságot, két tájegysége az Amazonas-medence és a Brazil-felföld.

• Az Amazonas-medence mintegy 3500 km hosszú és 200 km széles síkság a Guyanai-hegyvidék és a Brazil-felföld között. A szárazföld belsejében szélesebb, az Amazonas torkolatában szűkül.
• A Brazil-felföld 2000 méter magasságig kapaszkodó hegyek és fennsíkok, platók rendszere. Magassága a parttól a kontinens belseje felé csökken. Legmagasabb csúcsa a Pico da Bandeira (2884 m).

Leghosszabb folyók:

• Amazonas – 6480 km
• Paraná – 4700 km
• Purús – 3200 km
• Araguaia – 2632 km

Brazíliát nagy kiterjedése, változatos domborzata, váltakozó magasságai és levegő-áramlatai miatt sokszínű éghajlat jellemzi. Az Egyenlítő északon, a Baktérítő a délkeleti régióban szeli át. Így Brazília legnagyobb részén a trópusi éghajlat uralkodik. Itt a meleg és nedves klíma a meghatározó. Az átlagos hőmérséklet az egész országban 20 °C, a hőmérséklet-ingadozás alacsony.

Brazília fő éghajlatai:

• az egyenlítői (Amazonasi régióban), ezt egész évben esős, magas hőmérséklet-átlagok jellemzik (25-27 °C között)
• a trópusi éghajlatot (Közép-Brazília és az északkeleti régió) a magas átlaghőmérséklet (18-28 °C között) és a száraz-nedves évszakok váltakozása jellemzi. A déli régió hűvösebb, mint az ország többi része (átlaghőmérséklet 18 °C, de télen fagypont alá is süllyedhet a hőmérséklet.

[szerkesztés] Növény- és állatvilága

[szerkesztés] Népessége, lakossága

[szerkesztés] Legnépesebb települések

Az utóbbi fél évszázadban a városi lakosság aránya 80%-ra emelkedett. 1 millión felüli városok tucatnyi akad:

• Rio de Janeiro (1960 előtt főváros)
• São Paulo a legnépesebb város (18 millió lakossal), egyben az ország gazdasági központja

Legnépesebb települései:

Város	Szövetségi állam	Lakosság
São Paulo	SP	11 016 703
Rio de Janeiro	RJ	6 136 652
Salvador	BA	2 711 372
Fortaleza	CE	2 416 920
Belo Horizonte	MG	2 400 920
Brasília	DF	2 383 784
Curitiba	PR	1 788 559
Manaus	AM	1 688 524
Recife	PE	1 515 052
Porto Alegre	RS	1 440 939
Belém	PA	1 428 368
Guarulhos	SP	1 283 253
Goiânia	GO	1 220 412
Campinas	SP	1 059 420
1 millió feletti lakossal rendelkező városok az IBGE 2006. júliusi adatai szerint.

[szerkesztés] Történelme

1500-ban Pedro Alvarez Cabral portugál hajós fedezte fel Brazíliát, amikor egy Indiába tartó flotta az Atlanti-óceán déli részén váratlanul szárazföldre bukkant. Az ország nevét egy fafajtáról kapta. Portugália rövidesen bejelentette igényét a területre, amely az 1530-as évektől gyarmatává vált. A terület kiaknázása fakitermeléssel kezdődött, majd az 1580-as évek táján nagy cukornádültetvények létesültek. Megindult a rabszolgavadászat, és az ültetvényeken főleg Nyugat-Afrikából behurcolt fekete rabszolgákat dolgoztattak. A cukornád mellett a kávé termesztése is megindult. Az ország belső részének gyarmatosítása csak azután kezdődött meg, hogy arany- és gyémántlelőhelyeket tártak fel a Mato Grosso hegységben. Brazília portugál gyarmatból 1822-ben vált független állammá.

A rabszolgakereskedelmet a 19. század közepén betiltották, de csak 1888-ban hoztak törvényt a rabszolgaság eltörléséről. A köztársaságot 1889-ben kiáltották ki.

1500. április 22-én Pedro Alvares Cabral 1500 főnyi hajós legénységével kikötött a ma Porto Seguronak nevezett területen, a mai Bahia államban. A mai napig ezt a helyet és időt tekintik Brazília felfedezésének hivatalos időpontjának. A portugál hajósoknak 10 napra sem volt szükségük ahhoz, hogy ismereteket szerezzenek és ajándékokat cseréljenek a helyi indián törzs bennszülötteivel. Csakhogy a portugálok által Szent Kereszt Szigetnek nevezett újonnan felfedezett terület (akkor még nem ismerték a földrész dimenzióit) első ránézésre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert nem találtak sem ásványi anyagokat, sem drágaköveket, sem pedig fűszereket. Az indiánok által tehát „Pindorama”-nak nevezett terület (pálmák földje) egyetlen értékesnek bizonyuló terméke a Pau Brasil, brazilfa volt, olyannyira, hogy Brazília nevét a Pau Brasil (brazilfa)–ról kapta. Ez a piros festőanyagot tartalmazó fa már korábban ismert volt keletről, magyarul börzsönyfának nevezik. Brazília területeinek alaposabb és teljes felfedezéséhez mintegy 30 évre volt szükség, mivel azonban arany-, ezüst- és drágakő lelőhelyeket is találtak, ezért a portugálok számtalan csatát vívtak területeik megtartásáért a holland és angol hajósokkal.

1530-ban Martim Afonso de Sousa a Korona (Portugália) nevében hivatalosan is elkezdte a kolóniák felépítését, azonban az 1494-ben aláírt portugál–spanyol egyezmény – a Tordesilha – értelmében, amely a felfedezések tekintetében 2 féltekére osztotta a világot egy képzelt vonal mellett. A vonaltól nyugatra eső területek spanyol, a keletre esők, pedig portugál fennhatóság alá kerültek.

1549-ben az addig meglehetősen instabil adminisztrációs rendszer helyett Tomé de Sousa általános kormányzó új rendszert vezetett be, azaz megalapította Brazília első fővárosát Salvadorban, Bahia államban. Szintén garantálta a brazilfa, és mint újdonság, a cukornád kitermelés folyamatosságát. Ez utóbbi azért volt nagyon fontos lépés, mert az akkori Európában a cukor luxuscikknek számított és csupán a patikákban, grammonként kimérve árulták. A cukornádból nyert cukor kitermelése egyformán fellendítette a kolónia gazdasági és kulturális életét, de az afrikai rabszolgaimportot, mint olcsó munkaerőt is. A 15. században a brazilfa exportálása már királyi monopólium volt, a cukornádból pedig nagy üzemben kezdtek el cukrot előállítani, ezért mind a feldolgozó üzemekben, mind pedig a cukornád,- kávé,- gyapot és kaucsukültetvényeken megnőtt a munkaerőigény, amelyhez a helyi indián népesség már nem volt elegendő, ezért Brazília elkezdett Afrikából rabszolgákat importálni. Ez a folyamat, csak 1888. május 13-ig, a rabszolgaság eltörléséig zajlott. A cukornádültetvények működtetésének ténye aztán évszázadokon át megmaradt, Brazília monokultúrás exportőrré vált. Azonban pontosan a cukornádültetvények miatt a társadalom is 2 részre szakadt, a rabszolgák és a földesurak közötti szakadék áthidalhatatlan volt, sőt, ez a tendencia a mai napig is érezteti a hatását. A szabad emberek általában az export területén dolgoztak.

1625-ben a hollandok megpróbálták elfoglalni Bahiát, majd a sikertelen kísérlet után 1630-ban tértek vissza Pernambuco-ba, amely akkorra már a cukorgyártás központja volt. A portugálok csak 1654-ben tudták visszafoglalni a területet, és a távozó hollandok cukornád töveket vittek magukkal az Antillákra. Portugáliának tehát megmaradt Brazília, de a cukorgyártás világ-monopóliumát elvesztették. A portugáloknak szintén szembe kellett nézniük az angol kalózok támadásaival (a kalózok adót fizettek zsákmányaik után a királynőnek), illetve azzal, hogy a franciák a kezdetek kezdetétől nagy érdeklődést szenteltek a brazilfának, valamint az abból kinyert festékanyagnak és 1555-ben megalapították a Francia Antarktikát ahonnan 1567-ben űzték ki őket. Francia csapatok azonban még néhányszor visszatértek Brazília különböző területeire. Közben a portugálok elkezdték felfedezni Brazíliát, de elsősorban az óceánpart mellett haladtak, mert a szárazföld belsejét sűrű növényzet borította. Így jutottak el Sao Paoloba, illetve Rio de Janeiro-ba is.

A 17. század második felében találtak először aranylelőhelyeket és értékes drágaköveket a Minas Gerais hegységben, ezért az Európában élő lakosság mintegy 1/4-e elindult szerencsét próbálni Brazíliába. Brazília lakosságának száma hirtelen növekedésnek indult, de ugyanakkor az infrastruktúra és az állami szabályozás is ezzel párhuzamosan fejlődött. A Korona hamarosan kidolgozott egy új nyilvántartási rendszert is, a kibányászott aranyat azonnal az úgy nevezett Alapítványi Házakba (Casas de Fundacao) kellett vinni, ahol a megtalált kincset lemérték és 1/5-ét levágták Portugália számára. Azonban a szigorú ellenőrzések és az adófizetés rugalmatlan módjának következtében 1789-ben lázadás tört ki, (Inconfidencia = bizalmatlanság) melyet kemény kézzel vertek le, a felkelés résztvevőivel példát statuáltak. Évekkel később a Köztársaság megpróbált mártírokat faragni ezekből az emberekből, szabadságharcosokat formálva belőlük.

Az 1808-as év szintén változásokat hozott, mivel a portugál királyi család Brazíliába menekült Napóleon lisszaboni támadásai elől. 1815-ben pedig Brazília kolónia helyett a Portugál Birodalom részévé avanzsált. Az udvar központja az 1763-ban alapított Rio de Janeiro lett, VI. Don Joao pedig megnyitotta a kikötőket a barátai, azaz Anglia és egyéb katolikus európai országok előtt. 1816-ban Brazília francia művészeket fogadott be, akik jelentős szerepet töltöttek be Rió építészetében. 1821-ben Don Joao visszatért Portugáliába, fiát Pedro-t hagyva hátra, régens hercegként.

A metropolisz és a brazilok közötti gazdasági érdekekből adódó nyilvánvaló konfliktus lett a táptalaja egy elszakadást pártoló mozgalomnak. 1822. szeptember 7-én kikiáltotta az ország függetlenségét és 1824-ben I. Don Pedro néven megalkotta Brazília első alkotmányát, majd 1831-ben visszatért Portugáliába, 5 éves fiát hátrahagyva a trónon.

Az 1830-as évek elején Brazília független állam volt, csakhogy egy csecsemővel a trónján, ezért a kormány a régensség időszakát volt kénytelen megélni, miközben számos felkeléssel kellett szembenézniük. A konfliktusok kezelésének egyetlen módja II. Pedro nagykorúságának előrehozatala és idő előtti megkoronázása volt 1840-ben. Az új uralkodó tehát szembeszállt és országszerte leverte a különböző lázadásokat, beletaszítva az országot történelme legnagyobb háborújába 1865 és 1870 között. Szintén II. D. Pedro uralkodása alatt lett Brazília legfontosabb exportterméke a kávé. A kávéültetvények először Rio de Janeiróban jelentek meg, aztán Paraíban, majd Sao Paolo-ban. Brazília történetében először, a rabszolgák munkáját európai bevándorlók munkájával is kiegészítették, melyeket kolóniákban foglalkoztattak. A bevándorlási hullám 1930-ig tetőzött, a populáció és kultúra érdekes egyvelegét hozva létre.

Az 1870-es évektől kezdődő politikai krízis azonban meggyengítette II. Pedro hatalmát. Felerősödtek a rabszolgák felszabadítására való törekvések, ami az akkori Brazil gazdasági helyzetet irányítók számára elfogadhatatlan volt, hiszen a kávé- és cukornád ültetvények működtetéséhez az egyik alapfeltétel az ingyen munkaerő foglalkoztatása volt. 1871-ben azonban mégis elfogadták az első, a rabszolgák fiainak felszabadítására vonatkozó törvényt, aztán 1885-től kezdődően a 65 éven felüliek is visszanyerhették szabadságukat. A mozgalom aztán 1888-ban ért véget, amikor Izabella hercegnő a világon utolsóként aláírta a rabszolgaság eltörlését Brazíliában. Ez a pillanat adta meg az uralkodónak a kegyelemdöfést, a megerősödő hadsereg élén Deodoro de Fonseca 1889. november 15-én kikiáltotta Brazília függetlenségét. Az új Köztársaság egy kontinensnyi területtel rendelkezett és ellentétben Latin-Amerika spanyol részeivel, egységesen, egy országként folytathatták történelmüket.

Az 1891-es első alkotmány kettéválasztotta az Államot az Egyháztól és federális rezsimet hozott létre erős, az elnök kezében összpontosuló hatalommal. A politikai színtéren hirtelen feltűnt Sao Paolo, mely hamarosan a gazdaság központjává vált. 1894-től a Paulisták és a Bányászok kormánykoalíciót alkotva léptek egyezségre. (Ezt a periódust viccesen tejeskávénak nevezték.) A közelgő választások azonban kizárták az analfabétákat (a lakosság döntő többségét) és nyilvánvalóak voltak a választási csalások. Ha mindehhez hozzávesszük a gazdasági bizonytalanságot és az I. világháború következményeit, már meg sem lepődünk, hogy a helyzet újabb felkelésekhez vezetett. Az 1929-es évre a Paulisták és a bányászok közötti ellentét politikai válsághoz vezetett. 1930-ban ezt a bizonytalan helyzetet kihasználva a gaúcho Getúlio Vargas megszerezte a hatalmat. Az új elnök kiterjesztette az állam hatalmát és beavatkozott a gazdaságba, centralizálva a hatalmat a munkásoknak gyümölcsöző struktúrát létrehozva. Ő vezette be a hivatalos munkaidőt és a minimálbért is. Később ez a demokratikus folyamat egyfajta diktatúrába torkollott (1937–1945 között), 1964-ig különböző demokratikus kormányok kerültek hatalomra, melyeknek súlyos gazdasági krízisekkel és inflációval kellett szembenézniük. 1951-ben Getúlio Vargas is néhány évre visszatért az elnökségi székbe. 1956 és 60 között Juscelino Kubitschek az ipari fejlődést segítette elő, beleértve az autógyártás megkezdését, illetve az új főváros, Brazília megépítését is.

[szerkesztés] Gazdasága

Tekintélyes termelőerővel rendelkezik – nemzeti jövedelme 550 és 1300 milliárd dollár között, a pénzegység (real, rövidítése R$) átszámítási módjától függően –, amelynek java része – több mint fele, a kulcsszektorokban ennél is nagyobb arányban – a külföldi tőke kezén van.

Ez a legnagyobb latin-amerikai ország és a hatodik legnagyobb a népességét illetően. 1994-ig gazdaságát igen magas infláció jellemezte, mely a havi 80%-os mértéket is meghaladta. 1994-ben vezették be a Reál-tervet, amely stabilizálta a gazdaságot, megfékezték az inflációt és a szegény rétegek élete is jelentősen megemelkedett. Ez a pozitív folyamat 2000-ben megrekedt, azonban 2003-ban Luis Ignacio Lula da Silva a Munkáspárt vezetője ígéretet tett gazdasági reformok bevezetésére.

Ebben az országban a szegények és a gazdagok közötti különbség óriási, ami nem csak a jövedelemkülönbségben, hanem a vagyon elosztásban is megnyilvánul. A földek 80%-a a lakosság 5%-nak kezében van, a minimálbér pedig kevesebb mint 100 $ a hónapban.

[szerkesztés] Szektorai

• Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat

• Energiagazdálkodás – bányászat – ipar

• Szolgáltatások

• Kereskedelem: belkereskedelem-külkereskedelem

[szerkesztés] Népessége

Nyelvi összetétel szerint:

• európai eredetű 53% (portugál 15%, olasz 11%, spanyol 10%, német 3%, egyéb fehér 14%)
• mulatt 22%
• mesztic 12%
• fekete
• zambó 11%
• japán 1%
• egyéb 1%

Vallási összetétel szerint:

• római katolikus 63%
• spirituális katolikus 16%
• evangéliumi katolikus 9%
• protestáns 6%
• spiritiszta 4%
• felekezeten kívüli 1%
• egyéb 1%

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Közigazgatása és politikai rendszere

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

szövetségi köztársaság

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

26 szövetségi állam (estado) 1 szövetségi kerület (distrito federal) 3 szövetségi terület (territorio)

[szerkesztés] Politikai pártok

[szerkesztés] Védelmi rendszer

[szerkesztés] Közlekedés

[szerkesztés] Oktatási rendszer és kultúra

[szerkesztés] Iskolarendszer

[szerkesztés] Kulturális intézmények

könyvtárak, múzeumok, zenei intézmények

[szerkesztés] Művészetek

• Építészet
• Képzőművészetek
• Irodalom
• Filmművészet
• Zene

[szerkesztés] Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Old Postcards from Brazil
• Brazília magyarországi nagykövetsége
• Brazília térkép
• Képek a Geographicguide.com-on (angol nyelvű)

[szerkesztés] Források

• Földrajzi Világatlasz (Nyír-Karta Bt., Kossuth Nyomda, Bp. 2003.)
• Cartographia Világatlasz (Cartographia Kft., Bp. 2001–2002.)
• Földünk országai (szerk. D. Gergely Anikó, Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1981.) ISBN 963 09 1666 5

A világ országai | Amerika

Amerikai Egyesült Államok | Antigua és Barbuda | Argentína | Bahama-szigetek | Barbados | Belize| Bolívia | Brazília | Chile | Costa Rica | Dominikai Közösség | Dominikai Köztársaság | Ecuador | Grenada | Guatemala | Guyana | Haiti | Honduras | Jamaica | Kanada | Kolumbia | Kuba | Mexikó | Nicaragua | Panama | Paraguay | Peru | Saint Kitts és Nevis | Saint Lucia | Saint Vincent | Salvador | Suriname | Trinidad és Tobago | Uruguay | Venezuela

Függő területek: Amerikai Virgin-szigetek | Anguilla | Aruba | Bermuda | Brit Virgin-szigetek | Falkland-szigetek | Grönland | Holland-Antillák | Kajmán-szigetek | Montserrat | Navassa-sziget | Puerto Rico | Saint Pierre és Miquelon | Turks- és Caicos-szigetek

Amerikai Államok Szervezete (OAS)

Amerikai Egyesült Államok | Antigua és Barbuda | Argentína | Bahama-szigetek | Barbados | Belize | Bolívia | Brazília | Chile | Costa Rica | Dominikai Közösség | Dominikai Köztársaság | Ecuador | Grenada | Guatemala | Guyana | Haiti | Honduras | Jamaica | Kanada | Kolumbia | Kuba* | Mexikó | Nicaragua | Panama | Paraguay | Peru | Saint Lucia | Saint Vincent | Saint Kitts és Nevis | Salvador | Suriname | Trinidad és Tobago | Uruguay | Venezuela * tagsági viszonya felfüggesztve A Brazil fociválogatott ötszörös világbajnok!