Kalugai terület
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| A Kalugai terület (Калужская область) | ||
|
||
 |
||
| Székhely | Kaluga | |
| Terület | 29 900 km2 | |
| Népesség (2005) | 1 021 500 fő | |
| Népsűrűség | 34,2 fő/km2 | |
| Járások száma | 2 városi körzet (gorodszkoj okrug), 24 járás (rajon) | |
| Alapítás | 1944. július 5. | |
| Rendszámtábla-kód | 40 | |
A Kalugai terület (oroszul: Калужская область) az Orosz Föderációt alkotó jogalanyok egyike (szubjekt), önálló közigazgatási egység, a Központi Körzethez tartozik. Az európai országrész középső vidékén, Moszkvától 180 km-re fekszik.
A Moszkvai, a Szmolenszki, a Brjanszki, az Orjoli és a Tulai terület veszi körül. Legnagyobb kiterjedése észak-déli irányban és nyugat-keleti irányban egyaránt kb. 220 km. Közigazgatási központja Kaluga.
Területe 29 900 km². Lakossága 1 021 500 fő (2005), népsűrűsége 34,2 fő/km².
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Természetföldrajz
[szerkesztés] Domborzat, vízrajz
A terület az Oka és a Gyeszna felső szakaszaiak medencéjében helyezkedik el. Folyóvölgyekkel és vízmosásokkal szabdalt, dombos vidék. Nyugaton, északnyugaton a Szmolenszk-moszkvai-hátság, keleten a Közép-orosz-hátság egy részét foglalja magában, középső területe eróziós síkság. A tengerszint feletti legmagasabb pontja 279 m (Szpaszk-Gyemenszk mellett, a Zajceva gora).
A régió legnagyobb része a Volga vízgyűjtőjéhez tartozik. Legfontosabb folyója az Oka, melynek bal oldali mellékfolyói a Zsizdra, az Ugra és a Protva. A nyugati rész már a Dnyeper vízgyűjtőjén terül el, itt folyik a Sznopoty és a Gyeszna mellékfolyója, a Bolva. A folyók közös jellemzője, hogy esésük kicsi, medrük kanyargós; a tavaszi áradásokat követően, nyáron vízállásuk többnyire alacsony. Kisebb tavak főleg az Oka és a Zsizdra árterében alakultak ki. A területen összesen 17 víztározó létesült, közülük legnagyobb a Ljudovói- és a Brinszki-víztározó.
[szerkesztés] Ásványkincsek
A barnaszén itteni lelőhelyei a nagyobb kiterjedésű moszkvai szénmedence részét képezik. A szén viszonylag könnyen kitermelhető, fűtőértéke azonban nem túl magas. Egyéb ásványkincsek közül nagyobb mennyiségben mészkő (pl. Borscsovszk és Uljanovó környékén), foszforit, kréta, agyag fordul elő.
[szerkesztés] Éghajlat
Éghajlata mérsékelten kontinentális. Mérsékelten meleg és csapadékos a nyár, mérsékelten hideg a tél. A januári középhőmérséklet –9-10 °C, a júliusi 18 °C. A csapadék mennyisége éves átlagban 600 mm, délen és keleten kevesebb. A legtöbb csapadék április és október között esik. Az éves középhőmérséklet északon 3,5-4,0 °C, nyugaton és délen 4,0-4,6 °C, a tenyészidő 177-184 nap. Többnyire az északi, északnyugati széljárás uralkodó.
[szerkesztés] Növény- és állatvilág
A tajga-övezet déli határát általában a vegyes erdő jellemzi, de az eredeti növénytakaró itt csak foltokban maradt meg. Az erdővel borított vidékek elterjedt fafajtái az erdei- és a lúcfenyő, a nyír és nyárfa, ritkábban a tölgy. Délen a vegyes erdőt fokozatosan erdős sztyepp váltja fel. A közepesen podzolos talajok a terület nagy részére jellemezők, termékenyebb világosszürke erdőtalajok inkább a központi és főleg a keleti részeken, lápos talajok a folyóvölgyekben fordulnak.
A területen 68 féle emlősállatot és 267 madárfajt számoltak össze, ragadozómadarak főleg a védett területeken élnek. Az erdőkben élő emlősök közül jávorszarvas, hiúz, farkas, vaddisznó, őz, hód, pézsmapocok, pézsmapatkány is gyakran fordul elő. A folyóvizek legelterjedtebb halfaja a dévérkeszeg; jóval kevesebb a harcsa és a fogas-süllő. A mesterséges tavakban főleg ponty és fehér amur tenyésztése folyik.
[szerkesztés] Természetvédelem
1992-ben a délen fekvő Uljanovói járásban természetvédelmi területet létesítettek (Kaluzsszkije zaszeki, 18 533 ha), melynek elsődleges célja az itteni erdők, többek között a változatos fajtákból álló tölgyesek védelme. A védett terület a Zsizdra mellékfolyói: a Vityebety és a Rosszeta közét foglalja magában, felszínének 96%-át borítja erdő. A tölgy mellett gyakran fordul elő hárs, kőris, juhar, vadalma, szilfa is.
Az állatvilágot 40 féle emlős és 134 madárfaj, – utóbbiak között pl. darázsölyv, törpesas, fekete gólya – képviseli. A védetté nyilvánított terület egy részét korábban, a csernobili katasztrófa idején sugárszennyezés érte.
[szerkesztés] Történelem
A vidéket eredetileg a szláv vjaticsok lakták, később a Csernyigovi fejedelemség része lett. Legrégibb városa Kozelszk, melynek első említése 1146-ból való, a mongolok 1238-ban teljesen elpusztították. Kaluga városát 1371-ben említik először írásos források, erődítménye a Moszkvai fejedelemség által kiépített, az Oka és az Ugra mentén húzódó védelmi vonal része volt a 14-16. században. Az 1408-as litván-orosz szerződés ugyanis az Ugra-folyó mentén jelölte ki a két állam határát. 1480-ban III. Iván moszkvai fejedelem és Ahmet tatár kán csapatai az Ugra-folyónál készültek megütközni, de a tatárok harc nélkül elvonultak, és ez véget vetett a tatár elnyomásnak.
A 17. század elején, az ún. zavaros időszak (szmuti) során a vidék sokat szenvedett. A század közepén erősödött fel az a folyamat, melynek következtében Kaluga környéke az ortodox egyház egyik központja lett, leghíresebb kolostora az Optyina Pusztiny.
A 1708-ban a vidék a Moszkvai kormányzóság része, majd 1776-ban önálló kormányzóság lett. Területén, Malojaroszlavec városa mellett állították meg az orosz csapatok 1812-ben a Moszkvából kivonuló francia hadsereget, ezzel kényszerítve Napóleont a szmolenszki úton való visszavonulásra.
A 18. század elején megjelentek az első manufaktúrák: 1715-ben vashámor, 1720-ban szövöde. A kialakuló textilipar helyi alapanyagokat dolgozott fel (len, kender), az energiát a helyi erdők kivágásával biztosították. A 19. század második felében azonban a térség gazdasági fejlődését visszavetette a nagy ipari központok – Moszkva, Tula, Brjanszk – közelsége, és a vasút is később ért ide, mint a központi körzet más városaiba.
A II. világháború idején a térséget elfoglalták a német csapatok. Kaluga városa már 1941 végén felszabadult, de más helységekben a megszállás jóval tovább tartott.
A Kalugai területet mint közigazgatási egységet a mai határok között 1944-ben hozták létre. 10 évvel később itt állították üzembe a világ első atomerőművét.
[szerkesztés] Gazdaság
[szerkesztés] Ipar
A gépipar legnagyobb vállalatai a területi központban, Kalugában koncentrálódnak, ahol többek között turbinákat, dízelmozdonyokat, különféle szivattyúkat gyártanak. Elektromechanikai gyárában televízió készülékek, távközlési berendezések készülnek; bútor- és gyufagyártása, a könnyűiparban cipő- és ételaroma-gyára is jelentős. Ljugyinovóban dízelmozdonygyár (a kalugai gyár leányvállalata), Kirov városban vasöntöde, Kondrovóban papírgyár, Jermolinóban nagy hagyományú pamutipari kombinát üzemel.
A területnek számottevő energiatermelése nincs, nemcsak földgázból, hanem villamosáramból szinte teljes mértékben behozatalra szorul.
1954-ben Obnyinszk városában helyezték üzembe a világ első atomerőművét. A létesítmény 48 éven át üzemelt, működtetését 2002-ben végleg leállították, hivatalos indoklás szerint "kizárólag gazdasági okok miatt". A városban több jelentős tudományos központ – köztük egy agroökológiával, a csernobili sugárszennyezés mezőgazdasági hatásainak tanulmányozásával foglalkozó intézet – működik. Az 1990-es évek végén hivatalosan az ún. tudományvárosok (naukograd) közé sorolták.
2006 májusában szerződést írtak alá, mely szerint a német Volkswagen-cég autógyárat létesít a Kalugai területen.
[szerkesztés] Mezőgazdaság
A mezőgazdaság és a termékeit feldolgozó élelmiszeripar súlya a gazdaságban igen jelentős. A teljes vetésterület nagysága 760 000 ha, ennek kb. 40%-án gabonát, 53%-án takarmánynövényeket termesztenek, a maradék 7%-on burgonyát és ipari növényeket. A gabonafélék (búza, árpa mellett azonban már egyre nagyobb terület jut az ipari növényeknek: jelentősen növelték a repce vetésterületeit, és az utóbbi időben újra növekszik a rostlen termesztése is, melynek feldolgozását helyi vállalatok végzik. A csernobili katasztrófa következtében a talaj nagy területeken szennyeződött.
[szerkesztés] Közlekedés
Moszkva és a nagy ipari központok közelsége miatt a személy- és teherszállításokat az élénk tranzitforgalom jellemzi. A területen halad keresztül több vasúti fővonal és országos jelentőségű autóút (Ukrajna 3-as), többek között Moszkvából Kijev, illetve Varsó felé. Vasútvonalainak teljes hossza 1 200 km, autóközlekedésre alkalmas útjainak hossza összesen kb. 7 000 km, 94%-a szilárd burkolatú. A szilárd burkolatú úthálózat sűrűsége 190 km/1 000 km².
Kaluga forgalmas folyami kikötő. Az Okán rendszeres hajójáratok közlekednek, elsősorban a folyó alsó szakasza felé.
[szerkesztés] Népesség
Lakossága 1 021 500 fő (2005), ebből a városban lakók aránya 75,4%, a népsűrűség 34,2 fő/km².
Nemzetiségi összetétel az 1996-os adatok szerint (ezer fő): oroszok (973,6); ukránok (23,2); örmények (7,1); beloruszok (6,6); tatárok (4,3); cigányok 3,2); azeriek (3,2); németek (1,5); moldávok (1,4); mordvinok (1,4); csuvasok (1,1); grúzok (1,1). (A többi nemzetiség 1 000 fő alatt.)
[szerkesztés] A legnépesebb települések
A lélekszám 2005. január 1-jén (ezer fő):
- Kaluga 329,5
- Obnyinszk 105,3
- Ljugyinovo 41,4
- Kirov 38,9
- Malojaroszlavec 31,3
- Balabanovo 23,1
- Kozelszk 19,5
- Kondrovo 16,9
- Szuhinyicsi16,2
- Tovarkovo 14,5
- Szoszenszkij 12,4
- Zsukov 12,3
- Kremenki 12,1
- Borovszk 11,7
- Vorotinszk 11,1 (2002)
- Tarusza 9,7
[szerkesztés] Politika, közigazgatás
A Kalugai terület élén a kormányzó, Anatolij Dmitrijevics Artamonov áll.
Területi parlamenti választásokat utoljára 2004. november 14-én tartottak. A választások eredményeként a területi dumában az alábbi pártok jutottak képviselői helyekhez:
- Egységes Oroszország Párt: 22 hely
- Kommunista Párt: 3 hely
- Haza Szövetség: 3 hely
- Liberális Demokrata Párt: 2 hely
- Jabloko Párt: 2 hely
- Jobb oldali Szövetség: 4 hely
A 40 tagú parlament további helyeinek sorsa pótválasztások során fog eldőlni.
2006 óta a Kalugai területen 319 helyi önkormányzat működik. Közülük 2 városi körzet (gorodszkoj okrug) és 24 járás (rajon), továbbá 31 városi község (gorodszkoje poszelenyije) és 262 falusi község (szelszkoje poszelenyije). A városi körzetek és a járások a következők:
[szerkesztés] Városi körzetek
- Kaluga város
- Obnyinszk város
[szerkesztés] Járások
- Babinyinoi (Бабынинский район)
- Barjatyinoi (Барятинский район)
- Borovszki (Боровский район)
- Duminyicsi (Думиничский район)
- Dzerzsinszkiji (Дзержинский район)
- Zsizdrai (Жиздринский район)
- Zsukovi (Жуковский район)
- Iznoszki (Износковский район)
- Kirovi (Кировский район)
- Kozelszki (Козельский район)
- Kujbisevi (Куйбышевский район)
- Ljugyinovoi (Людиновский район)
- Malojaroszlaveci (Малоярославецкий район)
- Medini (Медынский район)
- Mescsovszki (Мещовский район)
- Moszalszki (Мосальский район)
- Peremisli (Перемышльский район)
- Szpaszk-Gyemenszki (Спас-Деменский район)
- Szuhinyicsi (Сухиничский район)
- Taruszai (Тарусский район)
- Uljanovoi (Ульяновский район)
- Ferzikovoi (Ферзиковский район)
- Hvasztovicsi (Хвастовичский район)
- Juhnovi (Юхновский район)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A Kalugai terület hivatalos honlapja
- Az obnyinszki atomerőmű (oroszul)
- Térkép és leírás a területről (oroszul)
- A Kalugai terület természetrajza és történelme (oroszul)
- A Kalugai terület természetrajza (oroszul)
| Oroszország közigazgatási beosztása |  |
||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| A Föderáció alanyai | |||||||||||||
|
|||||||||||||
|
|||||||||||||
| Szövetségi körzetek | |||||||||||||
| Központi | Távol-Keleti | Északnyugati | Szibériai | Déli | Uráli | Volga-menti | |||||||||||||
Based on work by