Vlagyimíri terület

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Vlagyimíri terület (Владимирская область)
Székhely	Vlagyimir
Terület	29 400 km2
Népesség (2005)	1 487 200 fő
Népsűrűség	51,3 fő/km2
Járások száma	5 városi körzet (gorodszkoj okrug), 16 járás (rajon)
Alapítás	1944. augusztus 14.
Rendszámtábla-kód	33

A Vlagyimíri terület (oroszul: Владимирская область) az Orosz Föderációt alkotó jogalanyok egyike (szubjekt), önálló közigazgatási egység, a Központi Körzethez tartozik. A Kelet-európai-síkság középső, a Volga és az Oka folyók közötti vidékén fekszik.

A Moszkvai, a Jaroszlavi, az Ivanovói, a Rjazanyi és a Nyizsegorodi területtel határos. Közigazgatási központja Vlagyimir, Moszkvától mindössze 190 km-re.

Területe 29 400 km²; lakossága 1 487 200 fő (2005), népsűrűsége 51,3 fő/km². A városi lakosság aránya: 78,5% (2005).

Tartalomjegyzék 1 Természetföldrajz 1.1 Domborzat 1.2 Vízrajz 1.3 Éghajlat 1.4 Növény- és állatvilág 1.5 Természetvédelem 2 Történelem 3 Gazdaság 3.1 Ipar 3.2 Mezőgazdaság 3.3 Közlekedés 4 Népesség 4.1 Városok 5 Kultúra 6 Politika, közigazgatás 6.1 Városi körzetek 6.2 Járások 7 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Természetföldrajz

[szerkesztés] Domborzat

Alapvetően sík vidék, legmagasabb pontja 236 m. Északnyugaton a Szmolenszk-moszkvai-hátság nyúlványai 200 m-nél valamivel magasabb dombságot alkotnak. Dél, délnyugat felé a vidék egyre laposabb: a Kirzsacs és Nyerl folyók köze eróziós, vízmosásokkal szabdalt, agyagos talajú síkság („Vlagyimiri opolje”, 170-200 m). Délen önálló tájegységet képez a Moszkvai és a Rjazanyi területre is kiterjedő lápvidék, a Mescsorai-alföld. A keleti részeken, a Kljazma-folyó alsó szakasza és az Oka bal partja között alacsony mészkőplató húzódik; a két folyó völgye homokos ártéri vidék.

Jelentősebb ásványi kincsekkel a terület nem rendelkezik. Említésre méltó a mészkő, az agyag, a kvarchomok, valamint több nagy kiterjedésű tőzegtelep.

[szerkesztés] Vízrajz

Az egész terület a Volga vízgyűjtőjéhez tartozik. Keleten hosszú szakaszon természetes határt képez az Oka. Másik jelentős folyója, a Kljazma nyugat–keleti irányban halad, közben több kisebb, északról érkező folyót vesz fel. Itteni bal oldali mellékfolyói a Kirzsacs, a Peksa, a Koloksa, a Nyerl, az Uvogy, a Luh – mind ebben a körzetben ömlik a Kljazmába. Az Oka itteni bal oldali mellékfolyói a Gusz és az Usna, valamint maga a Kljazma, mely a terület keleti határán torkollik az Okába.

A Mescsorai-alföld lápvidékén elszórtan számtalan sekély kis tó található. Köztük viszonylag jelentősebbek a Guzsevszki-tavak.

[szerkesztés] Éghajlat

Éghajlata mérsékelten kontinentális. Leghidegebb hónap a január, középhőmérséklete −11 °C, a július középhőmérséklet 18–19 °C, a tenyészidő 170 nap. A csapadék mennyisége átlagosan 500 mm.

[szerkesztés] Növény- és állatvilág

A terület a tajga-övezet déli részén terül el, mintegy 42%-át erdő, főleg vegyes erdő foglalja el. Uralkodó fafajták az erdei fenyő és a nyír, kisebb részben a nyár és a lucfenyő. A mocsaras Mescsorai-alföld több mint 50%-át erdő, láperdő borítja, ezen kívül a síkvidéki lápok jellemző növénytársulásai: zsombékos és tőzegmohás láprétek, hínár, sás, nád, mohák, páfrányok jellemzik. A nagyobb folyók völgyében füves ártéri rétek húzódnak.

Az állatvilágot jávorszarvas, ritkábban farkas, hiúz, gyakrabban vaddisznó, róka, erdei nyest, mezei nyúl stb. képviseli. A madarak között sok a nyírfajd, a süketfajd, a császármadár, és gyakoriak a különféle vadkacsák.

[szerkesztés] Természetvédelem

A „Mescsora” Nemzeti Park a terület délkeleti részén, a Gusz-Hrusztalnij járásban található. Területe közel 120 000 ha, de ennek valójában csak 60%-a védett. Nyugaton a Moszkvai terület határolja, délen a Rjazanyi területen hasonló nemzeti parkot alakítottak ki. Céljuk a Mescsorai-alföld jellegzetes élővilágának védelme, a biológiai sokféleség fenntartása.

[szerkesztés] Történelem

A vidék őslakossága, a finnugor merja és muroma népcsoport a történelem során teljesen eltűnt, emléke néhány földrajzi névben őrződött meg, pl. Murom város vagy a Gusz-folyó nevében (a finnugor kúszi jelentése: „fenyő”). A 10. században már szlávok uralták a környéket, Murom település első írásos említése 862-ből való. Vlagyimir erődjét (kreml) a névadó, Vlagyimir Monomah fejedelem alapította 1108-ban.

A következő évszázadban, Andrej Bogoljubszkij fejedelem idején a Rosztov-Szuzdali (később: Vlagyimir-Szuzdali) fejedelemség székhelye lett. Bár a vidéket a 13. század közepén a mongol-tatár csapatok végigpusztították, a fejedelemség az orosz földek központja, legerősebb hatalma maradt. Fényét tovább növelte, hogy az orosz egyházfő (metropolita) Kijevből Vlagyimirba helyezte át székhelyét, így a város nemcsak világi, hanem egyházi központ is lett. A 14. század második felétől, Moszkva megerősödésével a fejedelemség fokozatosan elvesztette központi szerepét. Egykori gazdagsága, kulturális virágzásának bizonyságai a vidék részben máig fennmaradt templomai, építészeti emlékei.

A 15. század közepén a mordvinok egykori ősi földjén, a Mescsora területén jött létre a Kaszimovi Kánság, mely egy évszázadon át jelentős hatalmat képviselt, később beolvadt az orosz államba. A 17. században jelentek meg a környék első textilmanufaktúrái (Murom, Vjaznyiki), üvegkészítő manufaktúrái (Gusz-Hrusztalnij) és vashámorai (Melenki tájékán).

1796-ban, a mainál jóval nagyobb területen megalakították a Vlagyimiri kormányzóságot, mely többek között Ivanovo városát is magában foglalta és 1929-ig állt fenn. A Vlagyimiri területet mint közigazgatási egységet a mai határok között 1944. augusztus 14-én hozták létre.

[szerkesztés] Gazdaság

[szerkesztés] Ipar

A Központi Körzet egyik legfejlettebb gazdasággal rendelkező területe. Jellemzője az átlagnál fejlettebb technológiák széleskörű alkalmazása és a felsőfokú szakképzettséggel rendelkező munkaerő. Az iparvállalatok nagyrészt a sűrűbben lakott északi vidékeken találhatók. Meghatározó iparágak: gépgyártás, fémfeldolgozás – ezen belül nehézgépgyártás (traktorok és alkatrészeik, exkavátorok, szerszámgépek), elektromos és orvosi készülékek, motorkerékpárok gyártása; textilipar, – elsősorban pamutipar, – vegyi- és üvegipar. Országos hírű a helyi népművészeti és háziipar (szőttesek, festett és lakkozott miniatűr díszdobozok). A legfontosabb ipari városok, illetve vállalatok:

• Vlagyimir: traktorgyár – a város egyik legnagyobb és leghíresebb vállalata; precíziós készülékek gyára („Technika”); műszergyártás („Avtopribor”); távközlési berendezések („Elektropribor”); vegyészeti gyár (műanyagok); textilkombinát („Vlagyimir-len”).
• Kovrov: jelentős hadiipari központ, ahol részben polgári célú termelésre álltak át: Gyegtyarjovról elnevezett gyárában haditechnikai felszerelések mellett motorkerékpárt, szerszámgépeket is készítenek; a lőfegyverekkel, rakétákkal foglalkozó mechanikai gyár termékskáláját többek között napelemekkel, hegesztőkészülékekkel egészítette ki; az elektromechanikai gyárban robotokat fejlesztenek ki a hadiipar és az űrhajózás számára.
• Murom: általános gépgyár („Murommas-zavod”): dízelmozdonyok és vasúti váltók gyára; mérőműszerek gyártása.
• Alekszandrovka: rádió- és televíziókészülékek gyára.
• Kolcsugino: színesfémhengermű, rézhuzalok gyártása.
• Gusz-Hrusztalnij: az 1756-ban alapított üvegkristályüzem hagyományos dísztárgyai több világkiállításon is érmeket nyertek; síküveggyár.
• Kirzsacs: korábbi textilipari kombinátját az 1990-es években felszámolták. Az utóbbi években török befektetők hűtőgép- és mosógépgyártó üzemet létesítettek.
• Raduzsnij zárt város (korábbi nevén: Vlagyimir-30): lézerfegyverek tudományos kutató- és kísérleti központja.

[szerkesztés] Mezőgazdaság

Kiemelt ágazat az állattenyésztés; elsősorban a szarvasmarha-tenyésztés, ezt követi nagyságrendben a baromfitenyésztés. Jurjev-Polszkij környéke a vlagyimiri igásló tenyésztéséről híres.

A művelés alá vont földek az összterület 38%-át foglalják el, legnagyobb részük a középső vidékeken (Vlagyimiri opolje) található. A szántóföldi növénytermesztésben a gabonafélék (búza , rozs, árpa) vetésterülete jóval kisebb, mint a takarmánynövényeké; köztük a (zab)é. Ehhez képest a zöldségfélék és a burgonya termesztése erősen háttérbe szorul. Az ipari növények közül kiemelt jelentőségű a helyi textilipar alapanyaga, a len.

[szerkesztés] Közlekedés

Helyi viszonylatban különösen fejlett az út- és vasúti hálózat. Moszkva felől két országos jelentőségű vasúti fővonal: a Moszkva–Vlagyimir–Nyizsnyij Novgorod–Perm és a Moszkva–Murom–Kazán–Jekatyerinburg, valamint a Moszkva–Urál autóút szeli át nyugat–keleti irányban az egész területet. Központi fekvése miatt a szomszédos északi és déli területekkel (Ivanovo, illetve Rjazany felé) is kedvező a vasúti összeköttetés, szerepe mind a személy-, mind a teherszállításban jelentős. A folyami teherszállításban az Okának kiemelt szerepe van, mivel a Volgán keresztül kapcsolatot létesít az európai országrész északi és déli vidékeivel. Az Okán az itteni legfontosabb kikötő Murom; ennek hídján vezet keresztül Kazány felé a már említett vasúti fővonal is. A Kljazma alsó szakasza szintén hajózható, legfontosabb kikötői: Vlagyimir, Vjaznyiki és valamivel a torkolat előtt Gorohovec.

[szerkesztés] Népesség

A lakossága összlétszáma 1 487 200 fő (2005), ebből a városban lakók aránya 78,5%. A népsűrűség 51,3 fő/km².

Nemzetiségi összetétel a 2002-es népszámlálási adatok szerint (ezer fő): oroszok – 1443,9; ukránok – 16,8; tatárok – 8,7; beloruszok – 5,7; örmények – 5,0. Ötezer fő alatt, többek között: azeriek, mordvinok, csuvasok, cigányok, moldávok, németek, grúzok, marik.

[szerkesztés] Városok

A legnépesebb városok, illetve települések 2005. január 1-jén (ezer fő):

• Vlagyimir – 310,5
• Kovrov – 165,5
• Murom – 123,6
• Gusz-Hrusztalnij – 64,9
• Alekszandrov – 64,0
• Kolcsugino – 46,5
• Vjaznyiki – 43,8

• Kirzsacs – 31,9
• Szobinka – 20,4
• Jurjev-Polszkij – 19,5
• Raduzsnij – 17,7
• Lakinszk – 16,6
• Melenki – 15,9
• Karabanovo – 15,7
• Petuski – 15,6
• Pokrov – 15,6
• Sztrunyino – 15,5
• Gorohovec – 14,0
• Kameskovo – 14,0
• Szudogda – 12,9
• Szuzdal – 11,2
• Kosztyerovo
• Kurlovo

[szerkesztés] Kultúra

A területen a koraközépkori orosz egyházi- és városépítészet, ikonfestészet egyedülálló emlékei maradtak fenn. Ezek kulturális értékét nehéz lenne túlbecsülni. Vlagyimir első templomainak építészeti megoldásai a moszkvai Kreml (Moszkva) építőmestereire és közvetve az egész orosz egyházi építészetre hatással voltak. A vidék jelentős idegenforgalmat vonz, az ún. Aranygyűrű városai közül Vlagyimir mellett itt található Jurjev-Polszkij és a híres múzeumváros, Szuzdal is. Vlagyimir és Szuzdal műemlékei közül a legismertebbeket a Világörökség részévé nyilvánították.

[szerkesztés] Politika, közigazgatás

A Vlagyimiri terület élén a kormányzó, Nyikolaj Vlagyimirovics Vinogradov áll, akit Putyin elnök előterjesztése alapján a helyi törvényhozói gyűlés választott meg 2005. február 5-én.

A terület képviselői a Szövetségi Tanácsban 2005 óta: Vagyim Gusztov (Egységes Oroszország Párt) és Jevgenyij Iljuskin (Kommunista Párt). Területi parlamenti választásokat utoljára 2005. március 20-án tartottak.

2006 óta a Vlagyimiri területen 125 helyi önkormányzat működik. Közülük 5 városi körzet (gorodszkoj okrug) és 16 járás (rajon), továbbá 26 városi község (gorodszkoje poszelenyije) és 80 falusi község (szelszkoje poszelenyije).

[szerkesztés] Városi körzetek

• Vlagyimir város
• Gusz-Hrusztalnij város
• Kovrov város
• Murom körzet
• Raduzsnij (zárt város)

[szerkesztés] Járások

• Alekszandrovi járás (Александровский район)
• Vjaznyiki járás (Вязниковский район)
• Gorohoveci járás (Гороховецкий район)
• Gusz-Hrusztalniji járás (Гусь-Хрустальный район)
• Kameskovoi járás (Камешковский район)
• Kirzsacsi járás (Киржачский район)
• Kovrovi járás (Ковровский район)
• Kolcsuginoi járás (Кольчугинский район)
• Melenki járás (Меленковский район)
• Muromi járás (Муромский район)
• Petuski járás (Петушинский район)
• Szelivanovi járás (Селивановский район)
• Szobinkai járás (Собинский район)
• Szudogdai járás (Судогодский район)
• Szuzdali járás (Суздальский район)
• Jurjev-Polszkiji járás (Юрьев-Польский район)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• A Vlagyimiri terület hivatalos honlapja
• Vlagyimir virtuális enciklopédia (oroszul)
• A zárt Oroszország (oroszul)

Oroszország közigazgatási beosztása
A Föderáció alanyai
Köztársaságok Adigeföld | Altáj | Baskíria | Burjátia | Csecsenföld | Csuvasföld | Dagesztán | Észak-Oszétia | Hakaszföld | Ingusföld | Jakutföld | Kabard-Balkárföld | Kalmükföld | Karacsáj-Cserkeszföld |Karélia | Komiföld | Mariföld | Mordvinföld | Tatárföld | Tuva | Udmurtföld Határterületek Altáji határterület | Habarovszki határterület | Krasznodari határterület | Krasznojarszki határterület | Permi határterület | Sztavropoli határterület | Tengermelléki határterület Területek Amúri | Arhangelszki | Asztrahanyi | Belgorodi | Brjanszki | Csejlabinszki | Csitai1 | Irkutszki2 | Ivanovói | Kalinyingrádi | Kalugai | Kamcsatkai3 | Kemerovói | Kirovi | Kosztromai | Kurgani | Kurszki | Leningrádi | Lipecki | Magadani | Moszkvai | Murmanszki | Nyizsnyij Novgorodi | Novgorodi | Novoszibirszki | Omszki | Orenburgi | Orjoli | Penzai | Pszkovi | Rosztovi | Rjazanyi | Szahalini | Szamarai | Szaratovi | Szmolenszki | Szverdlovszki | Tambovi | Tomszki | Tulai | Tveri | Tyumenyi | Uljanovszki | Vlagyimíri | Volgográdi | Vologdai | Voronyezsi | Jaroszlavli Szövetségi jelentőségű városok Moszkva | Szentpétervár Autonóm terület Zsidó autonóm terület Autonóm körzetek Aginszkojei-Burját AK1 | Csukotkai AK | Hanti-Manszi AK | Korják AK3 | Nyenyecföld | Uszty-Ordinszkiji Burját AK2 | Jamáli Nyenyec AK
2008. március 1-jén a Csitai terület és az Aginszkojei-Burját Autonóm Kerület „Bajkálontúli határterület” néven egyeséges közigazgatási egységgé alakul. 2008. január 1-jén az Uszty-Ordinszkiji Burját Autonóm Körzet beleolvad az Irkutszki területbe. 2007. július 1-jén a Kamcsatkai terület és a Korják Autonóm Körzet „Kamcsatkai határterület” néven egyeséges közigazgatási egységgé alakul.
Szövetségi körzetek
Központi | Távol-Keleti | Északnyugati | Szibériai | Déli | Uráli | Volga-menti