Magyarország címere

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Magyarország címere (köznapi szóhasználatban: a magyar címer) a Magyar Köztársaság egyik állami jelképe.

Tartalomjegyzék

1 A hatályos címer
2 A címer használata
3 Története
4 Jegyzetek
5 Lásd még
6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A hatályos címer

A jelenlegi címert 1990. július 3-án fogadta el az Országgyűlés, az Alkotmány módosításáról szóló 1990. évi XLIV. törvényben.

Az Országyűlés több változat szavazása után (többen a Kossuth-címer mellett voksoltak) a korábbi Kiscímert tette meg a Magyar Köztáraság címerévé.

A törvény leírása szerint „Hegyes talpú, hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt. A pajzson a magyar Szent Korona nyugszik.”

[szerkesztés] A címer használata

A címer használatának szabályait – a többi nemzeti jelképeinkkel együtt – a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. törvény tartalmazza.

[szerkesztés] Története

Alkotóelemei a középkorból származnak.

	A hétszer vágott mező (az Árpád-sávok) a 13. században jelent meg először az uralkodói pecséteken – egyes kutatók szerint Aragóniából került hozzánk. Ettől kezdve az Árpád-házhoz kapcsolódott családi címerként.
	I. Imre címere kilenc oroszlánnal az 1202-es Aranybulláról. Ugyancsak ez szerepel II. András 1222-es Aranybullája pecsétjén.
	Az Anjou-házi királyok örökösödési jogukat hangsúlyozandó megtartották, és kiegészítették az anjouk családi címerében szereplő liliommal. Ennek nyomán a 15. században a vegyesházi uralkodók töbnyire szintén beillesztették saját családi címerükbe.
	A bizánci származású kettőskereszt a 13. századtól szerepel a magyar királyok címerében, mint a keresztény királyi hatalom jelképe, kezdetben pénzérméken jelenik meg, III. Béla korában először pajzson.
	A hármas halom a szakértők szerint eredetileg csupán alátámasztásul szolgált, a magyar heraldika ugyanis nem kedvelte az ún. „lebegő” ábrázolásokat. A 14. századból még ismert olyan címerábrázolás, amelyen csupán egy domb van, ez a 15. századra alakult hármas halommá. A korona – amely szintén az uralkodói hatalom jelképe – szintén a 15. században került a kereszt alá.
	I. Ulászló király címere (1440–1444).
	A Mátyás király pecsétjén szereplő címer (1464).

A 15. századtól kezdték az uralkodói címert egyben országcímernek tekinteni, a magyar címer alapelemei, a pajzs tetején a Szent Koronával a mai formájukban a 16. század elején rögzültek.

A 16. század elején a címer elemeinek sajátos értelmezést kaptak, eszerint a kettős kereszt az apostoli királyságra utal, a hármas halom három hegycsúcsot, a Tátrát, a Mátrát, a Fátrát, a hétszer vágott mező négy ezüst sávja négy folyót, a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szávát jelképezi. (Annak ellenére, hogy a Száva nem magyar folyó, ugyanis Horvátország a magyar Szent Korona országa ugyan, de nem tartozik a szorosan vett Magyarországhoz. Azonban a középkorban – 1526 előtt – Horvátország a Szent Korona tengerparton elhelyezkedő országát jelképezte, míg a mai Zágráb környéke, azaz a Dráva-Száva közének nyugati fele volt Szlavónia-Tótország. A Dráva-Száva keleti fele – Szerémség – az Árpád-korban még részben Somogy, részben Baranya megyéhez tartozott, s így a szorosabb értelemben vett Magyarországhoz.

A címert már a középkor végén is gyakran használták a társországok címereivel együtt.

1849-ben a Habsburgok trónfosztását követően lekerült a címer tetejéről és a kettős kereszt alól a korona, és – a pajzs formájának megváltozásával – kialakult a Kossuth-címer.

Az 1849-es nagycímer. A címerben a korábbi koronát babérágra cserélték.

Az 1867. évi kiegyezést követően a jelenlegi címert nevezték kiscímernek.

(1890)

˙(1915)

Az ú.n. középcímer közepén ennek a pajzsa szerepelt, fölötte a korona, körülötte a társországok címerei:


Dalmácia címere	Horvátország címere

Szlavónia címere	Erdély címere

Bosznia címere 1915-től	Fiume címere 1890-től

Az Osztrák–Magyar Monarchia nagycímere nem készült el; időnként a kétfejű sast ábrázolták, egyik szárnya alatt Magyarország, másik szárnya alatt Ausztria (alkotmányos megnevezése szerint: a Birodalmi Tanácsban Képviselt Országok és Királyságok) középcímerével.

A Monarchia egy másik címerábrázolása 1915-ből.

1918-ban az első magyar köztársaság a Kossuth-címert tekintette állami jelképének. A Tanácsköztársaság idején nem vezettek be új címert.

1919. végén a Horthy-féle Magyar Királyság címere a korábbi kiscímer lett, két oldalt a címert tartó angyalokkal kiegészítve. 1938-tól, a visszacsatolásoktól kezdődően újra a középcímert (1915) használták hivatalosan.

1946-tól ismét a Kossuth-címer volt a magyar állam címere.

1949-ben Rákosiék szovjet mintára új címert terveztettek. Ezen búzakoszorú által közrefogott kék mezőben lévő búzakalászt és kalapácsot (mint a parasztság és a munkásság jelképét) a címer csúcsán lévő vörös csillagból kiinduló napsugarakat világítottak be (köznapi nevén Rákosi-címer). A címer az akkori magyar zászlóban is szerepelt. ^[1]

Az 1956-os forradalom során rövid ideig ismét a Kossuth-címer volt használatban.

1957-ben ismét új címert vezettek be (Kádár-címer). Ez abban tért el a Rákosi-korszak címerétől, hogy a kék mező elé egy nemzeti színű, hajlított oldalú, lényegében a Kossuth-címerből származó pajzs került, és a búzakoszorút a bal oldalon nemzeti színű, mig a jobb oldalon vörös színű szalag fonta be.

A rendszerváltás után, 1990-ben az első jelentős parlamenti vitát az okozta, hogy a Kossuth-címert vagy a koronával rendelkező korábbi kiscímert használja-e az ország. A vita szimbolikus tétje az volt, hogy a forradalmi-demokratikus vagy a ezeréves államiság hagyományához kapcsolódjon-e inkább az új magyar demokrácia. Végül az Országgyűlés jobboldali MDF-vezette többsége az utóbbi mellett döntött 1990. július 3-án az Alkotmány módosításáról szóló 1990. évi XLIV. törvényben.