Magyarországi vasúttörténet
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A magyarországi vasúttörténet szócikk a mai országhatárokon belüli vasutak történetét mutatja be. A történelmi Magyarország területén, Szlovákiában és Romániában vannak olyan vasutak, amelyek régebben épültek a hazai vasutak elődeinél.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A kezdetek és a reformkor
A magyarországi vasúttörténet kezdetei a 16. századig nyúlnak vissza, amikor a történeti Magyarország területén élő német bányászok meghonosították a fából készült nyompályát, a vasúti pálya elődjét. 1827-1828 között kísérletek folytak a pest-kőbányai lebegő vasúttal, de a kezdetleges lóvasúti technológiát nem találták jövedelmezőnek. 1836-ban a király vasútépítéseket lehetővé tevő törvényt fogadott el, ezt követően heves vita alakult ki az országgyűlésen, hogy a Duna jobb- vagy baloldali partján épüljön meg a két fővárost összekötő vasútvonal. Végül a pesti oldal mellett érvelők kerültek ki győztesen. 1844-ben kezdődött meg a Pestről induló vasútvonal építése, és a mai Magyarország területén az első vonalat Pest és Vác között 1846. július 15-én nyitották meg. 1847-ben már a Pest–Szolnok 99 km hosszúságú szakasz is elkészült.
A vasút hamar gyors fejlődésnek indult, a 19. század ipari forradalmának az egyik legjelentősebb tényezője lett.
[szerkesztés] A szabadságharc leverése után
A szabadságharc leverése és a kiegyezés között a magyarországi vasutakat osztrák és magyar magántársaságok építették a bécsi abszolútista kormány felügyelete alatt. Magyarországon, akárcsak a világ legnagyobb részén a vasutak különleges engedélyekkel, feltételekkel alapított magánvállalkozások voltak, amelyek működését az állam különféle kedvezményekkel segítette, és jelentős profitot hoztak tulajdonosaiknak. A vasutak teljesen megváltoztatták az egyes országok működését, a piacok kiterjedését, a hadviselés logisztikáját. A magánvasúti korszaknak egy, a mai napig velünk élő emléke a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút, amely a mai napig szinte változatlan formában működik, igaz, működését a korábbi modell alapján már a dualista monarchia idején kezdte meg. A kiegyezés évére a hazai vasúthálózat hossza elérte a 2341 kilométert.
[szerkesztés] A vasút aranykora: a dualista monarchia
A dualizmus időszakában a magyar kormány jelentős szerepvállalásával fejlődött tovább a magyarországi vasúti hálózat. A kormány már 1867-ben felhatalmazást kapott jelentős vasút és csatorna-fejlesztésre fordítható államkölcsön felvételére. 1868-ban ezzel a felhatalmazással élve a kormány felvárásolta a csődbe ment a Magyar Északi Vasutat. A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium 1869-ben elrendeli, hogy az államkincstár kezelésébe vett vasút és a közeljövőben megnyíló Zákány-Zágráb vonal neve Magyar Királyi Államvasutak legyen, így alakul meg a mai MÁV jogelődje. Ettől az évtől kezdve az állami szerepvállalás egyre erősebb lett a vasútnál, az első törvényi felhatalmazáson alapuló államosításra 1876-ban kerül sor.
Az állami vasutak is terjeszkedésbe kezdtek, illetve 1880-tól külön törvénnyel pártolták a helyi érdekű vasutak csatlakozását hálózataikhoz. A dualizmus korának nagy közlekedéspolitikusa Baross Gábor, a „vasminiszter”, aki mind a személy- mind az áruszállításban jelentős tarifareformot hajtott végre. Az új díjtételek nem csak a vasutak jövedelmezőségét, hanem a vasút kereskedelmet, mezőgazdaságot, ipart fejlesztő hatását is figyelembe vették. A nehéz anyagi helyzetbe kerülő magánvasutakat az állam rendszeresen kisegítette vagy kivásárolta, így a hálózat fejlődése töretlen volt.
A dualista monarchia idején Magyarországon megtelepedett, majd jelentős fejlődésnek indult a vasúti járműgyártás. A növekvő vasúti rendszer igényeit egyre inkább hazai mozdonyok és kocsik elégítették ki. A MÁV saját világszínvonalú gyártókapacitással rendelkezett (MÁVAG), a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár néhány évvel alapítása után már Európába, Latin-Amerikába és Afrikába is exportálta termékeit.
Az első világháború kitörésekor a történelmi Magyarországon 21200 km vasútból 18933 km volt a MÁV kezelésében (44,3% állami tulajdon, 55,7% állami kezelésű magántulajdon). A pályaépítéssel egy időben közel 1 500 vasútállomás is felépült, továbbá a történelmi Magyarország területén 1600 km keskeny nyomtávolságú vasútvonal (a mai kisvasutak és közúti vasutak elődei) és megépültek.
[szerkesztés] A két világháború között
A trianoni békeszerződés eredménye kétszeresen is nehéz helyzetbe hozta a hazai vasutakat: egyrészt a történelmi Magyarország közlekedési hálózatait számtalan helyen vágta el a gyakorlatilag átjárhatatlan új határ. Másrészt a csökkent méretű MÁV számtalan olyan nyugdíjjogosultért kellett helytálljon, akik a történelmi Magyarország területén maradt vasutaktól eredeztették jogos követeléseiket. Ez olyan jelentős pénzügyi problémákat jelentett az állami vasúttársaság számára, amit a két háború között soha nem tudott megoldani.
Ebben a korszakban jelent először jelentős konkurenciát a vasútnak a közúti közlekedés. A kihívásnak a hazai vasúttársaságok saját busztársaság alapításával próbálnak elébe menni: 1927 februárjában a MÁV, a Déli Vasút, a GySEV, a Budapest-Tiszai Helyiérdekű Vasút és az Autótaxi Budapest Automobilközlekedési Rt megalapítják a MÁVAUT távolsági busztársaságot, egy évvel azután, hogy a Déli Vasút Budapest és Székesfehérvár között már megpróbálkozik a közúti csomagszállítással.
A korszakban fejeződött be a vasúti rendszer államosítása: 1932. július 1-jén az állam kezelésébe vette az államosított Duna-Száva-Adria Vasúttársaság (korábbi nevén Déli Vasút) mintegy 560 km-es magyarországi hálózatát, és ezzel majdnem nyolc évtizedre gyakorlatilag véget ért a magyarországi magánvasutak korszaka. Ugyanez a tendencia érvényesült Európa-szerte. Az államvasutak és az államok kapcsolata egyre szorosabb lesz. Technikatörténetileg is jelentősséggel bír az a tény, hogy 1932–1947 között a Budapest–Hegyeshalom vonal a világon akkor az egyetlen ipari frekvenciával villamosított vonala volt. Ebben az időszakban a magyar mozdonygyártás világhírű volt.
[szerkesztés] A szocialista Magyarország államvasúti rendszere
1949. március 15-én a MÁV gyakorlatilag az állam részévé vált, vezérigazgatósága egyúttal a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium (KPM) főosztályának is számított. Az irányítási és végrehajtási funkciók összemosása mögött az a feltételezés állt, hogy egy forradalmi párt által irányított államban nincs érdektagoltság. A vasút-politikai osztályok hálózata szervezte a tisztogatásokat. Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) 1953 végére közel tízezer vasutasról vezetett nyilvántartást. 1953. március 25-26 közötti éjszaka az ÁVH összehangolt akcióval egyszerre 239 vasutast hurcolt el otthonából, azzal a váddal, hogy 1945 előtt a magyar állambiztonság megbízásából is tevékenykedtek: ti. megfigyelték és jelentették a vasuton zajló eseményeket. A Sztálin halála utáni belpolitikai fordulat azonban már nem kedvezett egy ilyen monstre koncepciós vállalkozásnak, az internáltak túlnyomó többségét vádemelés nélkül hazaengedték. A vasutas társadalmat ért igazságtalan meghurcoltatások miatt erkölcsi felháborodás erőteljesen jellemzi az 1956-os forradalom napjait.
A szocialista vasút működésének 1953 előtt sokat propagált jellemzője a munkaverseny. A két legjelentősebb, legnagyobb hírnévre szert tett mozgalom a 2000 tonnás mozgalom és az 500 km-es mozgalom volt, melyet egy magasabb rendű munkamódszernek állítottak be.
A vasúti közlekedés modernizációjának hol nekilendülő, hol pedig lelassuló folyamata az 1960-as években kezdődött el. Ennek középpontjában eleinte kizárólag egy járműcentrikus fejlesztési stratégia (dízelprogram) állt. Az energiatakarékosság jegyében 1974 elejétől a KPM a vasút-villamosítást helyezték előtérbe. A MÁV teljes hálózatának 1971-re 10, 1980-ra 20,6, 1985-re 25,8, 1990-re 28%-a vált villamosítottá.
Az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció lényege a vasút-közút közötti kapcsolat modernizációja volt. Az alapkoncepció szerint a népgazdaság nem a konkrét ágazatoktól, hanem a közlekedéstől igényelte a szállítási feladatok teljesítését. A hálózati racionalizáció keretében 1968–1982 között összesen 634 km normál, 360 km keskenynyomtávú és 672 km gazdasági vasútvonalat számoltak fel. A racionalizáció célja az volt, hogy a gazdaságtalanul vonalak veszteségének finanszírozása helyett a megmaradó hálózat modernizációját finanszírozzák.
Az 1968. évi IV. törvény a vasútról megszünteti a helyiérdekű vasutakat, kivéve a csak formálisan létező Fertővidéki HÉV-et. A Budapest-környéki helyiérdekű vasutakat integrálják a létrejövő BKV-ba, amely azóta egyfajta elővárosi vasútként, „HÉV” néven működik tovább.
Az 1970-es években a közlekedés-modernizáció sorsát bel- és külföldi események sora kedvezőtlen irányba terelte. A MÁV gazdasági helyzete évről-évre romlott. 1980-ban a MÁV még 5700 millió Ft támogatásban részesült, 1984-ben az egyenleg már a költségvetés javára mutatott 2977 millió Ft aktívumot. A MÁV szolgáltatásai nem tartottak lépést az igényekkel (kulturálatlan körülmények, nem megfelelő csatlakozások, késések stb.). A ki nem elégített beruházási igények felhalmozódtak, ezek volumene 1980-ban már több mint 30 milliárd Ft-ot tett ki.
[szerkesztés] A rendszerváltás után
Az 1990-es évektől kezdve az Európai Unió tagállamai átalakítják az államvasutakat, és megnyitják a magántulajdonú vasúti vállalkozások előtt az állami hálózatokat, ám komolyabb liberalizációra még nem került sor. A változások jegyében 1993. június 30-án a MÁV is újra részvénytársasággá alakul. Az 1990-es, 2000-es évek új vasúti társaságai a 19. század magánvasútjaitól eltérően pályahálózatot nem működtetnek, hanem csak vonatokat közlekedtetnek. Magyarországon az első ilyen vállalkozás, a Floyd, 2004. június 17-én kapott működési engedélyt.
[szerkesztés] A magyarországi vasutak történetének kronológiája
| Év | Esemény |
|---|---|
| 1827. augusztus 20. | Elkészül a pest-kőbányai telep kísérleti vasútja, amelyet azonban csekély jövedelmezősége miatt a következő évben elbontanak. |
| 1836. május 2. | A király szentesíti a vasútépítéseket és magánvállalkozásokat lehetővé tevő 1836. évi XXV. törvénycikket. |
| 1846. július 15. | Megnyitják a mai Magyarország első vasútvonalát Pest és Vác között. |
| 1866. július 30. | Megnyílik az első hazai lóvasút Pest, Széna tér és Újpest, Városkapu között a Pesti Közúti Vaspálya Társaság üzemeltetésében. |
| 1868. július 1. | A kormány megvásárolja a Pest-Salgótarján vasútvonalat üzemeltető, nehéz pénzügyi helyzetbe került Magyar Északi Vasutat. |
| 1869. október 31. | Mikó Imre közmunka és közlekedésügyi miniszter kiadja a Magyar Királyi Államvasutak (MÁV)alapító levelét, amely az állami pénzből épülő, vagy államosított vasútvonalakból áll. |
| 1874. június 24. | Megnyitják a forgalom előtt Magyarország egyetlen fogaskerekű vasútját (Budapesti Fogaskerekű Vasút). |
| 1876. január 20. | Aláírják az első vasúti államosítás szerződését (Nagyvárad-Kolozsvár-Brassó), amelyet december 28-án az 1876. évi L. törvényben szentesítenek. |
| 1877. október 28. | Megnyílik az Gustav Eiffel irodája által tervezett Nyugati pályaudvar Budapesten. |
| 1880. június 14. | Kihirdetik a helyiérdekű vasutakról szóló XXXI. törvénycikket, amely tíz év adómentességet és 90 éves koncessziót ígér. Ezzel kezdetét veszi a hazai mellékvonali hálózat kiépítése. |
| 1887. november 28. | Megnyílik Budapest első villamosvonala a Nyugati pályaudvar és a Király utca között, ezzel Magyarországon is megjelenik a villamosított közúti vasút. |
| 1891. január 1. | Életbe lép a Baross Gábor nevéhez kötött új vasúti díjszabás, a zónatarifa-rendszer, ami tömegek számára teszi elérhetővé az utazást Magyarország-szerte. |
| 1897. február 22. | A győri cégbíróság bejegyzéi a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárat, ami az első petroleumszállító kocsi legyártását követő évben már exportra is termel. |
| 1924. április 22. | A MÁVAG legendás 424-es mozdonyának próbaútja Budapest és Vác között. |
| 1932. július 1. | Államosítják a Duna-Száva-Adria Vasúttársaságot (korábban Déli Vasút), ezzel megszűnik az utolsó jelentős magánvasút. |
| 1932. augusztus 17. | Forgalomba állítják a villamos Kandó-mozdonyt, a magyar technikatörténet egyik jelentős alkotását. |
| 1948. június 24. | Átadják a hazai vasutas-utánpótlás büszkeségét, az Úttörővasút első szakaszát, amelyet ma Gyermekvasútként ismerünk. |
| 1949. március 15. | A MÁV a totális állam részévé válik, a vezérigazgatóság formálisan Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium főosztályává válik. |
| 1968. január 1. | Megalakul a Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV) a Fővárosi Villamos Vasút, a Fővárosi Autóbuszüzem, a Budapesti Helyi Érdekű Vasút (a HÉV elődje) és a Fővárosi Hajózási Vállalat összevonásával. |
| 1968. október 17. | Az Országgyűlés megalkotja azt a közlekedéspolitikai koncepciót, amely a vasúthálózat teljes felülvizsgálata és sok esetben a forgalom közútra terelését irányozza elő. |
| 1993. június 30. | A MÁV kizárólagos állami tulajdonú részvénytársasággá alakul. |
| 2001. május 16. | Évtizedek óta elsőként új vasútvonal nyílik meg. A Zalaegerszeget Szlovéniával összekötő új vonal 19 km hosszú. |
| 2004. június 17. | Engedélyt kap a II. világháború óta az első magyar magánvasúti társaság, a Floyd Kft. |
| 2005. december 10. | Megszűnik a rendszeres forgalom a MÁV történetének első pályaudvarán, a Józsefvárosi pályaudvaron. |
| 2006. január 1. | Hatályba lép a vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII törvény, amely teljesen megnyitja a magyarországi pályákat a külföldi és magánfuvarozók előtt. |
[szerkesztés] Források, külső hivatkozások
- Frisnyák Zsuzsa: A magyarországi közlekedés krónikája (1750-2000)
- Csikvári Jákó (1882): A közlekedési eszközök története I-II, Franklin Társulat, Budapest (reprint: Állami Könyvterjesztő Vállalat, 1986 ISBN 9632920147)
- Krepsz Zoltán: Fejezetek a távolsági autóbusz-közlekedés történetéből - 1. rész
- Mezei István (szerk 1993): A 125 éves MÁV, MÁV Vezérigazgatóság, Budapest.
- Mezei István (szerk 1996): A 150 éves magyar vasút (1846-1996), MÁV Vezérigazgatóság, Budapest.
Based on work by