Arthur Schopenhauer
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| XIX század Kontinentális filozófia |
|
|---|---|
 |
|
| Név: | Arthur Schopenhauer |
| Született: | 1788, február 22.,Danzig, Lengyelország |
| Meghalt: | 1860, szeptember 21., Németország, Frankfurt |
| Iskola/irányzat: | Idealizmus |
| Érdeklődés: | Metafizika, Esztétika, Fenomenológia, Pszichológia |
| Fontosabb nézetei: | Az akatat és képzet |
| Befolyásolta: | Wagner, Nietzsche, Wittgenstein, Freud, Jung, Hermann Hesse, Thomas Mann |
| Hatással voltak rá: | Kant, Platón, Rousseau, Giacomo Leopardi, Spinoza, Berkeley, Hume, Descartes, Buddhizmus, Ind filozófia |
Arthur Schopenhauer (1788. – 1860.) német filozófus.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Jómódú kereskedő családban született, Danzigban. 1797-től hosszabb időt töltött Franciaországban, 1803-tól Angliában járt iskolába. Apja nem szánt tudományos karriert fiának, egy hamburgi kereskedő mellé adta segédmunkásnak, hogy kitanulja a kereskedői mesterséget. 1805-ben az apja öngyilkossága után Schopenhauer elvégezte gimnáziumi tanulmányait.
Apja halála után igencsak megromlott az anyjával való kapcsolata annak szabados élete miatt. Anyja élénk társasági és szerelmi életet élt, irodalmi házat vezetett, sőt neki is megjelentek regényei. Az apját gyászoló fiúra ez nagyon negatívan hatott, sokat veszekedtek, már a gyűlöletig jutott a viszonyuk: az anya lelökte a fiát a lépcsőn. Anyjával való viszonya egész életére rányomta a bélyegét, nőgyűlölővé vált.
1809 és 1811 között Göttingenben folytatott orvosi tanulmányokat, majd filozófiát és teológiát tanult a berlini egyetemen. A Napóleon elleni háború elöl Ludolstadtba menekült. Itt írta meg az „Az elégséges alap négyféle gyökeréről” szóló filozófiai értekezését. Ezt követően visszatért Weimarba, ahol Goethe–vel folytatott vitái következményeként megírta a „Látásról és színekről” című művét.
1818-ban megírta fő művét: „A világ mint akarat és képzet”-et és 1819-ben nyomtatásban is megjelent. 1843-ban átdolgozta, akárcsak az első kiadás példányát, azonban ez sem aratott sikert az emberek körében (nagy részét hulladékpapírként adta el a kiadó). 1859-ben újra átdolgozta és ekkor már jobb fogadtatásban részesült. Fő művéhez kisebb, mellékművek is társultak, töredékek, aforizmák, amelyeket „Parerga és paralipomena” kétkötetes könyvben adott ki 1850-ben.
1820-tól egyetemi tanár volt Berlinben. Hegel támadásainak köszönhetően is egyetemi pályafutása a kudarcok sorozata. 1831-ben elhagyta Berlint, Frankfurtban bérelt egy panzióban szobát, teljes magányban élt (pudlikutyájával)
[szerkesztés] Filozófiája
Platón, Kant filozófiája és az Upanisádok voltak rá a legnagyobb hatással. Filozófiája pesszimista, úgy tartja, hogy a föld az emberiség siralomvölgye, ahol a boldogság elérése „egy koldus álma”. Tagadja a világszellem létezését és tagadja Isten létét is. Elsőként építi be a nyugati filozófiába a buddhista gondolatokat, a Védák és Upanisádok etikai tanulságait, a keresztény megváltás eszme helyett önmagunk feladását hirdeti, a semmiben való feloldódást, a teljes megnyugvást.
Kortársi közül Nietzsche-re és Kierkegaard-ra van nagy hatással.
Schopenhauer, Kanthoz kapcsolódva abból az a priori alapelvből indul ki, hogy a megismerő ember számára az őt körülvevő világ csak mint képzet adott: „A világ egyfelől minden ízében képzet, másfelől minden ízében akarat”.
A világ dolgai csak oly módon adottak, ahogy a szubjektum által feltételezettek. A világ objektumokra és szubjektumokra szétváló képzet, ami különböző fokon és módon ismerhető meg. Az ember kétféle módon tapasztalhatja meg magát: mint objektumot és mint akaratot. Az akarat: nem érvényes rá az ok elve, független a tér és idő tapasztalati formáitól, kívül esik a jelenségeken. Az akarat közvetlen objektivációi az élettelen természet, a növény és állatvilág és az ember.
Az értelem: értelemmel az állat és az ember egyaránt rendelkezik. A különbség kettejük között, hogy az embernek van esze. Az akarat értelem nélkül vak, ez az ösztön
[szerkesztés] Schopenhauer etikája
Az ember, akárcsak a természet dolgai, a természettörvényeknek van alávetve. Cselekvéseink nem szabadok: az ember először megismer és azután akar, nem először akar és azután megismer. Mivel akaratunk nem szabad, ezért fölösleges etikai törvények felállítása. Az emberben fellehető morál a részvétből fakad: a másikban önmagamat látom, a másik szenvedéseiben az enyéimet vélem felfedezni.
Az emberi élet cél nélküli, szenvedés: „Az élet nem arra való, hogy élvezzük, hanem hogy átessünk rajta és befejezzük”. Némi nyugalom azonban akad az életben és ez a művészetekben keresendő. Azonban a művészet is csak „múló álom”, így ébredés után az élet még elviselhetetlenebbnek fog tűnni. Egyetlen kiút a szenvedésből az önmegtartoztatás, az aszkéta életmód.
[szerkesztés] Magyarul megjelent művei
- Az akarat szabadságáról. Bp. Franklin 1903., 1906., 1921.; Hatágú Síp 1991.
- A becsületről és a párbajról. Bp. Hornyánszky 1894.
- Az egyetemi filozófia; A látszólagos szándékosság az egyén sorsában; Igazi mivoltunk elpusztíthatatlansága. Bp. Pantheon 1925.
- Az élet semmiségéről és gyötrelméről. Bp. Lampel 1922.
- Életbölcselet. Bp. Lampel 1906.
- Életbölcsesség. Bp. Globus 1925.; Athenaeum 1906.
- Forgácsok. Bp. Világirodalom 1920.
- A halálról. A faj élete. A tulajdonságok öröklése. A nemi szerelem metafizikája. Az élethez való akarat igenléséről. Az élet semmiségéről és gyötrelméről. Bp. Franklin 1906.
- A halálról. A faj élete. A tulajdonságok öröklődése. Bp. Hatágú Síp 1992.
- Írók és kritikusok, olvasók, gondolkodók. Bp. Lampel 1910.
- Kant filozófiájának bírálata. Bp. Franklin 1920.
- A nemi szerelem metafizikája. Bp. Franklin 1918., A nemi szerelem metafizikája. Az élethez való akarat igenléséről. Az élet semmiségéről és gyötrelméről. Hatágú Síp 1992.
- A nőkről és a házasságról. Bp. Pantheon 1924.
- Az olvasásról és a könyvekről és egyéb válogatott fejezetek a Parerga és Paralipomenából. Bp. Világirodalom 1920.
- Paraenezisek és maximák. Bp. Lampel 1908.
- A szenvedélyes szerelemről. Bp. Codex 1989., 1990.
- Szerelem, élet, halál; Életbölcsességek Bp. Franklin 1943.; Göncöl 1989.
- A szerelem metafizikája. Bp. Genius 1921.
- Válogatott munkái. 1-4. köt. Bp. Világirodalom 1924.
- A világ mint akarat és képzet. Bp. Európa 1991.
- A zene esztétikája. Bp. Franklin 1912., Hatágú Síp 1992.
[szerkesztés] Irodalom
- Sziklai László: Arthur Schopenhauer; In 33 Bölcseleti mű, Móra Könyvkiadó 1995.
Based on work by