Teleki Sándor

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Széki gróf Teleki Sándor (Kolozsvár, 1821. január 27. - Nagybánya, 1892. május 18.) 1848-49-es honvédezredes, a Petőfi Társaság tagja.

Tíz éves koráig falun, az erdélyi Nagysármáson nevelkedett; 1830-ban szülei beadták a kolozsvári piaristák konviktusába, ahol öt évet töltött. 1835-ben Táncsics Mihály lett a nevelője. Iskoláit végezve Marosvásárhelyre ment a királyi táblához jurátusnak, ahol az ügyvédi vizsgát is letette. Innét azután családi szokás szerint német egyetemekre ment Berlinbe, |Halléba, Jénába és Boroszlóba.

1841-ben megismerkedett Lichnowski Felix herceggel, aki Karlista generális volt Spanyolországban; ezzel a spanyolok közé ment és részt vett a Karlista harcokban; Barcelonában elfogták és csak Ferdinand Lesseps francia főkonzul közbenjárására menekült meg a halálos büntetéstől. Franciaországon keresztül jutott vissza Berlinbe, ahol folytatta egyetemi tanulmányait és baráti viszonyba lépett az akkor már ünnepelt Liszt Ferenccel; akinek társaságában Oroszországba s onnét Párizsba ment. Hazaérkezvén, Kővár vidéke megválasztotta egyik követének.

1846-1847-ben - a "vad gróf" vendégeként - három alkalommal is megfordult koltói birtokán a kor híres költője, Petőfi Sándor. Ezek közül a látogatások közül a legemlékezetesebb az 1847. szeptember 9. - október 19. közötti időszak, amikor az ifjú író hitvesével, Szendrey Júliával, itt töltötte a mézesheteket, miközben 28 új verssel gazdagította a magyar lírát. A költemények zöme a híres somfa alatti kőasztalon íródott.

1848-ban Kővárvidék főkapitánya lett; a rajongó ifjú azonban beállt közhonvédnek a 10-ik honvédzászlóaljba, ezzel ment le Becskerekre a szerbek ellen harcolni, ahonnan Kossuth Lajos felhívta Pestre, majd annak kérésére újra Erdélybe ment mint kővári főkapitány és kormánybiztos, ahol Bem tábornok előbb őrnaggyá, majd ezredessé nevezte ki, majd az erdélyi hadsereg felügyelőségét bízta rá. Több csatában is részt vett. Kis-Sajónál negyed magával háromszáz fegyveres románon törte magát keresztül. Jelen volt a világosi fegyverletételnél, ahonnan az aradi várba börtönözték be, onnan azonban sikerült kiszöknie, ekkor az aradi, békési és csongrád vármegyei tanyákon bujkált és mint Knicsanin szerb tábornok kocsisa jutott Belgrádba s onnét Konstantinápolyba. Ez alatt itthon a császári haditörvényszék halálra és jószágvesztésre ítélte s „in effigie” föl is akasztatta.

A török fővárosból Franciaországba ment, de III. Napóleon államcsínye után onnét is kiűzték. Londonba, majd Jersey szigetére távozott, ahol megismerkedett és barátságba került Victor Hugoval. Innen Hugo híres nyilatkozata miatt távoznia kellett a nagy költővel és a többi száműzött társával, és Guernsey szigetén települtek meg. A krími hadjárat után ismét Törökországba, onnan Svájcba költözött, ahol házasságra lépett Bickerstedt Harley Johannával, Longdale lord leányával, aki Spanyolországból úti képeket írt a Hölgyfutárba. Azonban csakhamar elváltak.

Az 1858-as mozgalmak idején Nizzában megismerkedett Garibaldival, az 1859-es hadjáratban azután Szicíliában, Calabriában és Nápolyban harcolt Garibaldi oldalán, ezalatt az egyik legkedveltebb tábornokká válva. 18 évi száműzetés után került vissza Magyarországra, és a koronázás alkalmával kihirdetett amnesztia folytán elkobzott vagyonát is visszanyerte. Azután többnyire koltói birtokán és Nagybányán, olykor Kolozsvárt, Debrecenben és Budapesten élt, gazdálkodva és írogatva.

A Kisfaludy és Petőfi Társaságok taggá választották. A Történelmi Társulatnak alapító-tagja volt. Másodszor is megházasodott, Litez de Tiverval Matildot vette feleségül.

[szerkesztés] Írásai

Cikkei a Honvéd-Naptárban (1874. Első találkozásom Bem apóval), a M. Polgárban (1877. 248. l. Egy az Isten. Jókai Mórnak szíves köszönet), a Pesti Hírlapban (1879. 150. sz. Petõfi Koltón, székfoglaló a Petőfi Társaságban), a Koszorúban (III. 1880. Petõfi mint koma Koltón, V. 1881. Egy karácsony estém Hugó Viktornál), a Fővárosi lapokban (1881. 123. sz. Lendvay Marcziról), a Vasárnapi Ujságban (1881. Sámi Lászlóról), a Budapesti Hírlapban (1882. 203., 206. sz. Haray Viktor honvéd százados, 248. Levél Petõfi Sándorhoz, 296. Koszorú-zápor, 298. Morzsák Petõfirõl, 1883. 3. sz. Sámi László arczképe előtt, 1884. 268. Találkozásom George Sanddal, 316. Lónyay Menyhértrõl, 1885. 56. Hugo Viktor születése napján, 1887. 26. Mikor engem fölakasztottak, 57. Utolsó találkozásom Petõfi Sándorral, 1888. 327. Garibaldi mint költő); levelei: K. Papp Miklóshoz, Koltó szept. 26. 1876. (Hölgyfutár 1876. 2. sz.); Feleki Miklósnak szives üdvözlet (M. Polgár 1877. 82. sz.); Koltó máj. 22. 1879. (Szabadság, Nagyvárad, 1879. 133. sz.); Prielle Kornéliának, Kolozsvár ápr. 14. 1881. (P. Hírlap 1881. 105. sz.).