Polónium
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
|||||||||||||||||||||||||||||||
Általános | |||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Név, vegyjel, rendszám | polónium, Po, 84 | ||||||||||||||||||||||||||||||
Elemi sorozat | félfémek | ||||||||||||||||||||||||||||||
Csoport, periódus, mező | 16, 6, p | ||||||||||||||||||||||||||||||
Megjelenés | ezüstös | ||||||||||||||||||||||||||||||
Atomtömeg | (209) g/mol | ||||||||||||||||||||||||||||||
Elektronszerkezet | [Xe] 4f14 5d10 6s2 6p4 | ||||||||||||||||||||||||||||||
Elektronok héjanként | 2, 8, 18, 32, 18, 6 | ||||||||||||||||||||||||||||||
Fizikai tulajdonságok | |||||||||||||||||||||||||||||||
Halmazállapot | szilárd | ||||||||||||||||||||||||||||||
Sűrűség (szobahőm.) | (alpha) 9.196 g/cm³ | ||||||||||||||||||||||||||||||
Sűrűség (szobahőm.) | (beta) 9.398 g/cm³ | ||||||||||||||||||||||||||||||
Olvadáspont | 527 K (254 °C, 489 °F) |
||||||||||||||||||||||||||||||
Forráspont | 1235 K (962 °C, 1764 °F) |
||||||||||||||||||||||||||||||
Olvadáshő | ca. 13 kJ/mol | ||||||||||||||||||||||||||||||
Párolgáshő | 102.91 kJ/mol | ||||||||||||||||||||||||||||||
Hőkapacitás | (25 °C) 26.4 J/(mol·K) | ||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||
Atomi tulajdonságok | |||||||||||||||||||||||||||||||
Kristályszerkezet | monoklin | ||||||||||||||||||||||||||||||
Oxidációs állapotok | 4, 2 (amfoter oxid) |
||||||||||||||||||||||||||||||
Elektronegativitás | 2.0 (Pauling-skála) | ||||||||||||||||||||||||||||||
Ionizációs energia | 1.: 812.1 kJ/mol | ||||||||||||||||||||||||||||||
Atomsugár | 190 pm | ||||||||||||||||||||||||||||||
Atomsugár (számított) | 135 pm | ||||||||||||||||||||||||||||||
Egyebek | |||||||||||||||||||||||||||||||
Mágnesesség | nem mágneses | ||||||||||||||||||||||||||||||
Elektromos ellenállás | (0 °C) (α) 0.40 µΩ·m | ||||||||||||||||||||||||||||||
Hővezetőképesség | (300 K) ? 20 W/(m·K) | ||||||||||||||||||||||||||||||
Hőtágulás | (25 °C) 23.5 µm/(m·K) | ||||||||||||||||||||||||||||||
CAS szám | 7440-08-6 | ||||||||||||||||||||||||||||||
Fontosabb izotópok | |||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások |
A polónium kémiai elem. Rendszáma 84, vegyjele Po. Ritka és nagyon erősen radioaktív félfém. Kémiai tulajdonságaiban hasonlít a tellúrra és a bizmutra. Urán ércekben fordul elő. Izotópjai alakjában fordul elő, stabil izotópja nincs. Rendkívül mérgező (250 milliószor mérgezőbb a ciánnál), már mikrogrammnyi mennyiség szállítása is nagyon veszélyes és speciális felszerelést igényel.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Az időnként "rádium F"-nek is nevezett polóniumot Marie Skłodowska-Curie és férje, Pierre Curie fedezte fel 1898-ban, miután az uránszurokércet vizsgálva egy tisztán kémiai módszerekkel kivonható, addig ismeretlen, erősen rádioaktív anyagra bukkantak. Az új elem javaslatukra kapta a polónium nevet hazájuk, Lengyelország lengyel nevéről (Polska) hogy ezzel arra emlékeztessék a világot, hogy az Oroszország, Poroszország és az Osztrák–Magyar Monarchia közt felosztott lengyel nép még mindig nem szabad. (Ezzel a polónium lett az első kémiai elem, amely egy vitatott politikai ügyről kapta a nevét.)
A felfedezéskor a Curie-házaspár az uránszurokérc (vagy uraninit, pitchblende) rádioaktivitását vizsgálta. Miután kivonták belőle az uránt és a tóriumot, az érc még mindig radioaktívabb maradt, mint a kivont urán és tórium együtt. Ezért kezdtek el az ércben további rádioaktív anyagokat keresni. Így néhány évre rá a rádiumot is sikerült izolálniuk.
[szerkesztés] Előfordulása
A polónium izotópjainak rendkívül rövid felezési ideje miatt a természetben nagyon ritka. Az uránérc egy tonnája átlagban 100 mikrogrammnyi polóniumot tartalmaz (tehát 1010 részből egyet). Természetes előfordulási gyakorisága 0.2%-a a rádiuménak. Polóniumot találtak az olyan dohány füstjében is, amelyek foszfátműtrágyákkal kezelt növényekről származott.
[szerkesztés] Előállítása (n,γ) reakcióval
1934-ben egy kísérlet kimutatta, hogy ha a természetes 209Bi-t neutronokkal bombázzuk, β bomlással 210Po izotóppá alakul. Ezzel az eljárással, amely az atomreaktorokban képződő neutronnyalábokat használja fel, milligrammnyi polóniummennyiségeket állítanak elő. Évente csak mintegy 100 grammnyi készül így, ezért a polónium rendkívül ritka marad.
[szerkesztés] Előállítása (p,n) és (p,2n) reakciókkal
A tudósok rájöttek arra is, hogy ha a bizmutot ciklotronban protonokkal bombázzák, a polónium hosszabb életű izotópjai állíthatók elő. Protongazdag izotópok platina szénatommagokkal való besugárzása útján is előállíthatók.
[szerkesztés] Izotópjai
A polóniumnak 25 ismert izotópja van, valamennyi radioaktív. Atomtömegük 194-218 atomi tömegegység. A leggyakoribb a 210Po. A 209Po (felezési ideje 103 év) és a 208Po (felezési ideje 2,9 év) bizmut vagy ólomciklotronos alfa, proton, vagy deutérium besugárzásával állítható elő.
[szerkesztés] 210Po
A Polónium-210 alfa-részecske kibocsátó, amelynek felezési ideje 138,376 nap. Egyetlen milligramm 210Po ugyanannyi alfa-részecskét bocsát ki, mint 5 gramm rádium. Néhány curie 210Po (1 curie = 37 gigabecquerel) kék ragyogást bocsát ki, amit a környező levegő gerjedése okoz. Egyetlen gramm 210Po 140 watt teljesítményt produkál.
Mivel nagy mennyiségű alfra-részecsét bocsát ki, amelyek sűrű közegben leadják az energiájukat, a 210Po-et használták mesterséges bolygók termoelektromos elemei könnyű hőforrásaként is. Felhasználták a Lunohod-program mindkét holdjárójának belső hőforrásaként is, hogy tartsa melegen a belső alkatrészeket a Hold éjszakája során.
Ezt az izotópot használták Alekszander Litvinyenko korábbi KGB-kém megmérgezéséhez, valószínűleg 2006. november 1-jén. (Három hét múlva meghalt.)
A 210Po általában csak alfa-részecskét kibocsátva bomlik le. Minden százezredik esetben a bomlás gamma-sugarat is kibocsát és ez megnehezíti az izotóp azonosítását, mert ez a gyakoriság túl alacsony gamma-spektroszkópos vizsgálathoz.
[szerkesztés] Felfedezésének emlékezete
A polónium felfedezésének 100. évfordulóján Aleksander Kwasniewski lengyel államelnök elnökletével nemzetközi konferenciát tartott a Lengyel Tudományos Akadémia, amely azzal kezdődött, hogy 15 Nobel-díjas tudós fát ültetett el az Akadémia botanikus kertjében. [1]