Puccs

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A puccs (magyarul: államcsíny) a hatalom megragadására irányuló tevékenység, többnyire erőszakosan, katonai erőt alkalmazva. Az irányító hatalmat egy szűk réteg ragadja magához törvénytelenül, a többség akaratának mellőzésével. Azokban az országokban, térségekben gyakori, ahol a társadalmi erők megosztottsága instabil: napjainkban Dél-Amerikára, afrikai és óceániai régiókra jellemző.

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Puccsok a történelemben

(2006. dec. 31-ig bezárólag/ a lista nem teljes)

• Franciaország, 1799: Bonaparte Napóleon államcsínyt hajt végre, új rendszert épít ki, melyben minden hatalom az ő kezében összpontosul
• Svájc, 1839:
• Németország, 1920. március 13-16: Kapp-puccs a kommunizmus ellen, néhány nap alatt leverték. Wolfgang Kapp megdöntöttnek nyilvánította a köztársasági kormányt, majd magát kancellárrá nevezte ki.
• Németország, 1923: Sörpuccs Hitler részvételével.
• Ausztria, 1933. március 4.: Engelbert Dollfuss államcsínyt hajt végre, korlátlan hatalomra törekszik, törvénytelenné nyilvánítja a kommunista és a náci pártot is, felszámolja a gyülekezési- és sajtó-szabadságot, fasiszta nézeteit próbálta érvényre juttatni.
• Németország, 1934: Röhm-puccs
• Ausztria, 1934. július 25.: osztrák nácik Bécsben meggyilkolták Dollfuss kancellárt.
• Japán: 1936. a kiéleződött politikai ellentétek hatásárafebruár 26-án is meggyilkoltak 5 kormánytisztviselőt, – a hasonló akciók megakadályozására – a hadsereg átvette az irányítást. Végül 1941-ben Toujou Hideki tábornokot miniszterelnöknek nevezték ki.
• Spanyolország, 1936 július 17.: nacionalista felkeléssel robbant ki, majd polgárháború kezdődött. A köztársaságiak veszik át a hatalmat.
• Németország, 1943. március 7.: kísérlet Hitler eltávolítására az ország éléről
• Németország, 1944 július 20.: sikertelen bombamerénylet Hitler ellen, a merénylet ürügyén leszámolnak a merénylőkkel és az ellenzékkel.
• Magyarország, 1944. október 15.: Szálasi-puccs (nyilas hatalomátvétel). A német hadsereg támogatásával Szálasi Ferenc lemondatja Horthy Miklós kormányzót, és átveszi a hatalmat.
• Csehszlovákia, 1948. február 25.: kommunista hatalomátvétel és a diktatúra kezdete.
• Irán, 1953 augusztus 22.: a CIA 1953-ban megdöntötte Mohammed Mossadegh iráni elnök uralmát az Operation Ajax akcióval.
• Irak, 1958, július 14-én a hadsereg és a Nemzeti Egységfront vezette forradalom megdöntötte a királyságot, és megalakították az Iraki Köztársaságot.
• Franciaország, 1961. április 23.:
• Görögország, 1967: A görög katonai diktatúra kezdete, melynek az 1974-es ciprusi válság vet véget.
• Chile, 1973. szeptember 11.: Augusto Pinochet Salvador Allende öngyilkossága után átveszi a hatalmat. Bővebben: Augusto Pinochet
• Argentína, 1943, 1962, 1966 és 1976 is erőszakos hatalomátvétel
• Irán, 1979: 'Iszlám forradalom', a császárság megdöntése, Irán államformája köztársaság lett.
• Törökország 1980. szeptember 12. : katonai puccs a török hadsereg vezetésével, megakadáylozva az iszlám szélsőségesek előretörését.
• Spanyolország, 1981: február 23-án, Antonio Tejero alezredes vezetésével a Guardia Civil egyik szakasza behatolt a spanyol parlament üléstermébe. Céljuk a Franco tábornok halálát követő politikai folyamatok megállítása, a valódi királyi hatalom helyreállítása volt.
• Guatemala, 1982 (és többször előtte is)
• Szovjetunió, 1991 augusztusában puccs kísérlet, majd 1991. december 8-án bejelentik a Szovjetunió megszűnését.
• 1999 Pakisztán, októberében Pervez Musarraf tábornok katonai puccsal átvette a hatalmat.
• Venezuela, 2002. április 12., többen az elnök (Chavez) távozását követelik és felkelésre szólítanak fel.
• 2000 Fidzsi 1987 után ismét katonai puccs
• 2004 Haiti (vitatott),
• 2005 Mauritánia
• Thaiföld 2006
• Fidzsi 2006

[szerkesztés] Jelenleg hatalmon lévő vezetők, akik puccsal ragadták magukhoz a hatalmat (-2006)

Több diktatúrát puccs segítségével sikerült megdönteni. Az alább felsorolt vezetők közül többen az Egyesült Államok támogatásával jutottak hatalomra.

• Muammar al-Khadafi, Líbia vezetője (1969–)
• Teodoro Obiang Nguema Mbasogo, Egyenlítői Guinea elnöke (1979–)
• Lansana Conté, Guinea elnöke (1984–)
• Blaise Compaoré, Burkina Faso elnöke (1987–)
• Zine El Abidine Ben Ali, Tunézia elnöke (1987–)
• Omar Hassan Ahmad al-Bashir, Szudán elnöke (1989–)
• Yahya Jammeh, Gambia elnöke (1994–)
• Pervez Musharraf, Pakisztán elnöke (1999–)
• François Bozizé, Közép-afrikai Köztársaság elnöke (2003–)
• Ely Ould Mohamed Vall, tábornok Mauritánia vezetője (2005–)
• Sonthi Boonyaratglin,juntatábornok Thaiföld, vezetője (2006–)
• Josaia Voreqe Bainimarama, Fiji diktátora(2006–)
• Than Shwe, juntatábornok Myanmar (Burma) vezetője (1988–)