Euróérmék
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az euró jelenleg 18 európai ország közös pénzneme, így az Európai Unió 13 tagállamának, 4 törpeállamnak illetve Montenegrónak, továbbá Koszovó szerb tartománynak; közülük érmék előállításra 16 államnak van joga. Euróövezeti szinten minden pénzérmékkel kapcsolatos kérdést az Európai Bizottság koordinál. Az euró készpénz - így érmék és bankjegyek - formájában - elsőként 2002. január 1-jén került forgalomba. A közforgalmú érmék címletei az 1, 2, 5, 10, 20 és 50 centesek illetve az 1 és 2 eurósok.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Az érmék mint fizetőeszközök
Euró- és eurócentérmék kibocsátására a 13 eurózónabeli állam, továbbá Monaco, San Marino és a Vatikánváros jogosult. Az érmék minden eurót használó országban érvényes fizetőeszköznek minősülnek, függetlenül előállítási helyüktől. Bár Hollandiában és Finnországban gazdaságossági okokra hivatkozva nem vernek 1 és 2 centeseket, ezek a címletek ott is felhasználhatóak.
[szerkesztés] Az érmék megjelenése
Érmék nyolc különböző névértékben készülnek, ezek: az 1, 2, 5, 10, 20 és 50 centesek, továbbá az 1 és 2 eurósok.
Az érmék kinézetéről és az érvényes címletekről az Európai Unió Tanácsának 975/98. rendeletében rendelkeztek.[1]
Az azonos névértékű ércpénzek megjelenése egységes: alapvető tulajdonságaik – a 2 euróst leszámítva – (méret, súly, szín, ötvözet, élminta), illetve írásoldali véseteik megegyeznek (függetlenek az előállítás helyétől). Az érmék fejoldali vésete az előállító országra jellemző, nemzeti jellegű.
[szerkesztés] A írásoldal
Az euróérmék két oldala az érme címletét tartalmazó úgynevezett egységes oldal és az úgynevezett nemzeti oldal. Előbbi az ugyanazon címletű érméknél mindig azonos, függetlenül attól, hogy az euróérmét melyik ország nemzeti bankja állította ki. Az egységes oldalakat a belga Lucy Luycx tervezte.
Az 1, 2 és 5 centes érmék Európa helyzetét mutatják a földgolyón. A 10, 20 és 50 centesen az Európai Uniónak a 2004-es bővítés előtti tagállamai láthatók külön-külön (tehát pl. Magyarország nem szerepel). Az 1 és 2 eurós az Uniót ábrázolja, szintén az újonnan csatlakozott államok nélkül. Az új tagállamok nem kerültek föl automatikusan az érmékre a 2004-es bővítés után; jelenleg úgy tervezik, hogy akkor fogják átrajzolni az érméken szereplő térképet, amikor az első új tagállam csatlakozik az eurózónához (erre valószínűleg 2007-ben fog sor kerülni). Ekkor viszont az EU egész területén megváltoztatják az érmék egységes oldalát.
[szerkesztés] A fejoldal
A fejoldal kialakítása országonként eltérő, így ez alapján azonosítható az előállító állam (ezért a fejoldalt hívják „nemzeti oldalnak” is); 2007 elején összesen 16 ország 18 érmesorozata, azaz - az emlékérméket nem számítva - 144 különböző érme van forgalomban.
A fejoldalon mindig szerepel a tizenkét csillag, egy keltezési dátum és egy szimbolikus ábra vagy portré; a görög érméken feltüntetik továbbá a pénznem nevét görög betűkkel. A dátumozás rendszerint a forgalomba hozatal évére utal, de a belga, finn, francia, holland és spanyol fémpénzekre – a helyi hagyományoknak megfelelően – a készítés éve kerül. Így a legkorábbi keltezésű közforgalmú euróérme 1999-es.
A kép egy helyi vonatkozású szimbólum vagy egy neves személy (király, királynő vagy egyházfő) arcképe. A nemzeti oldalak vésetei névértékhez kötöttek. A legtöbb ország három különböző mintát veret a nyolc érmére; Belgium, Írország és a Vatikán egy vésetet használ; Ausztria, Görögország, Olaszország és San Marino pedig mind a nyolc címlethez különböző fejoldalat rendel, így ez utóbbi országok érméinek névértéke pusztán a fejoldal alapján is megmondható. A monarchiák érméin (Spanyolország és Monaco kivételével) az uralkodó arcképe szerepel.
A 2 eurós írásoldala | Néhány állam 2 eurósának fejoldala | |||
---|---|---|---|---|
Ausztria | Finnország | San Marino | Spanyolország | |
A nemzeti oldal mintáit az egyes országok szabadon választhatják, illetve változtathatják meg; a változtatás életbe léptetése előtt az Európai Bizottságon keresztül értesíteniük kell a valutaövezet többi államát.[2] Mindazonáltal a 2002-ben forgalomba hozott első sorozathoz képest eddig csak a Vatikán módosította érméi fejoldali vésetét. Az egyházi állam ércpénzei alapján beazonosítható a mindenkori egyházfő: az első sorozaton (2002–2005) a néhai II. János Pál pápa portréja, a második sorozaton (2005–2006) az ő halála után ideiglenes államfő szerepét betöltő Chamberlain bíboros címere és az Apostoli Kamara emblémája, míg a harmadik sorozaton (2006–) XVI. Benedek pápa arcképe szerepel.[3]
A vatikáni euróérmék fejoldala | ||
---|---|---|
II. János Pál portréja | Chamberlain bíboros és az Apostoli Kamara címerei | XVI. Benedek arcképe |
2002–2005 | 2005–2006 | 2006 - |
A folytonosság jegyében néhány ország euróérméinek fejoldalán a korábbi nemzeti valuták érméin is használatos ábrákat használják.
Hasonlóság régi és új érmék között | |||
---|---|---|---|
1 ír font | 1 finn márka | 2,5 holland gulden | 2 francia frank |
2 ír euró | 20 finn eurócent | 1 holland euró | 50 francia eurócent |
Részletekért lásd a következő szócikkeket:
- Belga euróérmék
- Finn euróérmék
- Francia euróérmék
- Görög euróérmék
- Holland euróérmék
- Ír euróérmék
- Litván euróérmék (tervezet)
- Luxemburgi euróérmék
- Monacói euróérmék
- Német euróérmék
- Olasz euróérmék
- Osztrák euróérmék
- Portugál euróérmék
- San Marinó-i euróérmék
- Spanyol euróérmék
- Szlovák euróérmék (tervezet)
- Szlovén euróérmék
- Vatikáni euróérmék
[szerkesztés] Fizikai paraméterek
Címlet | Átmérő | Vastagság | Súly | Anyag | Perem | Mágneses-e? |
---|---|---|---|---|---|---|
1 cent | 16,25 mm | 1,67 mm | 2,30 g | vörösréz-bevonatú acél | sima | igen |
2 cent | 18,75 mm | 3,06 g | sima, hornyolt | |||
5 cent | 21,25 mm | 3,92 g | sima | |||
10 cent | 19,75 mm | 1,93 mm | 4,10 g | „északi arany” (89% réz, 5% alumínium, 5% cink, 1% ón) | durván recézett, formázott | nem |
20 cent | 22,25 mm | 2,14 mm | 5,74 g | sima, „spanyol virág” alakú | ||
50 cent | 24,25 mm | 2,38 mm | 7,80 g | durván recézett, formázott | ||
1 euró | 23,25 mm | 2,33 mm | 7,50 g | külső rész: sárgaréz–nikkel 75% réz, 20% cink, 5% nikkel) belső rész: vörösréz–nikkel, nikkel, vörösréz–nikkel rétegek |
szakaszosan recézett | gyengén |
2 euró | 25,75 mm | 2,20 mm | 8,50 g | külső rész: vörösréz–nikkel (75% réz, 25% nikkel) belső rész: sárgaréz–nikkel, nikkel, sárgaréz–nikkel rétegek |
feliratos, finoman recézett |
A különböző névértékű érmék mérete és súlya egymástól eltér, a kisebb névértékű érme mindig könnyebb és kisebb átmérőjű, mint a nála nagyobb névértékű. A legkisebb névértékű 1, 2 és 5 centesek a legvékonyabbak, kicsik, színük rézvörös; a 10, 20 és 50 centesek vastagabbak, nagyobb átmérőjűek, színük sárgás; az 1 és 2 eurósok a legtöbb centes érménél vastagabbak és nagyobbak, rajtuk két különböző színt használnak, elkülönítendő ezeket az egyszínű kisebb névértékűektől. Az érmék nagy többsége kör alakú, míg a 20 centes ún. „spanyol virág” formájú (7 bevágással a széleken 7 szirmot képeztek). A szélek kiképzése címletenként általában egységes, könnyítendő a felismerhetőséget a vakok és gyengénlátók számára; a 2 eurósoknál a szélek eltérhetnek előállító ország szerint.
[szerkesztés] Érmehamisítás
A forgalomban levő közel 68 milliárd közforgalomú euróérméből becslések szerint 10 millió hamis.[4] [5] Ezek többsége 1 és 2 eurós; a centeket – a viszonylag magas előállítási költség miatt – nem éri meg hamisítani. A hatóságok 2006 áprilisáig 365 ezer hamis érmét vontak ki a forgalomból; az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) ez alapján úgy becsüli, hogy „500 000 forgalomban lévő valódi érmére kevesebb mint egy hamis érme jut”.[6] [7] A hatóságok évről évre növekvő számú esetben lelnek érmeutánzatokra. Mindazonáltal az eddig kiszűrt hamisítványok mennyisége még mindig jóval alacsonyabb, mint a korábbi nemzeti valuták forgalomban volt hamis érméinek száma.[8] A hamisítványok kiszűrését nehezíti, hogy a legtöbb utánzat a német 2 euróst mintázza, amely egyébként is a leggyakoribb euróérme, illetve hogy az érmékre kevésbé figyelnek oda az elfogadóhelyeken.[9] A jól beállított automaták minazonáltal nem fogadják el a hamis érméket.
[szerkesztés] Emlékérmék
A közönséges érméken túl az egész valutaközösségben legális fizetőeszköznek minősülnek az emlékérmék (commemoratives), amelyek alkalmi fejoldallal készített 2 eurósok. Egy állam egy évben egy emlékérmét mutathat be; az egy típusú érmékből kiadható maximális példányszámot előre meghatározzák. Az első emlékérme a 2004-es athéni olimpiai játékok tiszteletére készült. Eddig 10 ország bocsátott ki ilyen pénzdarabokat.[10]
[szerkesztés] Gyűjtőknek szánt érmék
A gyűjtőknek szánt érmék (collector coins) kifejezetten csak a készítő országban funkcionálnak legális fizetőeszközként. Közönséges érmék névértékeiben nem készülhet ilyen pénzdarab, nem lehet rajtuk a közönséges érmékhez tartozó ábra, és azoktól színük, méretük vagy súlyuk alapján még legalább két jellemzőjükben el kell térjenek. A készítő ország neve kötelezően szerepel rajtuk. Anyaguk arany, ezüst vagy platina.[11]
[szerkesztés] Források, jegyzetek
- ^ Az Európai Unió Tanácsának a közforgalomba kerülő euróérmék címleteiről és azok technikai specifikációjáról szóló 975/98. rendelete
- ^ Az Európai Bizottság ajánlása az euróérmék nemzeti oldalára vonatkozóan, 2005.06.03. (angol)
- ^ EKB-honlap: a Vatikánváros euróérméinek nemzeti oldaláról
- ^ EKB-honlap: Gyakori kérdések: Hány euróbankjegy és -érme van forgalomban, és összesen mekkora értékben?
- ^ Népszabadság Online: Tízmilliónál is több hamisított euróérme az utcán (2006.03.28.)
- ^ Népszabadság Online: Euróérmék: vigyázat, hamis! (2006.04.10.)
- ^ Európai Csalás Elleni Hivatal: Áttekintő oldalak
- ^ EurActiv.hu: Euróérme-hamisítás 2005-ben (2006.01.16.)
- ^ EurActiv.hu: Euróhamisítás: a német 2 eurós a legnépszerűbb (2006.03.29.)
- ^ EKB-honlap: 2 eurós emlékérmék
- ^ Az Európai Unió Tanácsának az euró-érmékhez hasonló emlékérmekről és érmékről szóló 2182/2004. rendelete