San Marino

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A San Marino Köztársaság (olaszul: Repubblica di San Marino) a világ legkisebb országainak egyike. Dél-Európában helyezkedik el, Olaszország teljesen körülöleli.

San Marino Köztársaság
Repubblica di San Marino

(San Marino zászlaja) (San Marino címere)
mottó : Libertas (latinul: Szabadság)
Hivatalos nyelv	olasz
Főváros	San Marino
Régenskapitány	Antonio Carattoni és Roberto Giorgetti
Terület  - teljes  - % víz	190. 61 km² elhanyagolható
Népesség  - teljes(2006)  - Népsűrűség	189. 30 002 448/km²
Függetlenség	301. szeptember 3.
Pénznem	Euró (€) (EUR)
Időzóna	UTC +1
Nemzeti himnusz	Inno Nazionale
Internet TLD	.sm
Hívószám	+378

Tartalomjegyzék 1 Földrajz 2 Története 3 Közigazgatása és politikai rendszere 3.1 Alkotmány, államforma 3.2 Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás 3.3 Közigazgatási felosztás 3.4 Politikai pártok 3.5 Védelmi rendszer 4 Gazdaság 5 Népessége, lakossága 5.1 Általános adatok 5.2 Legnépesebb városok 5.3 Nyelvi összetétel, vallási összetétel 5.4 Szociális rendszer 6 Oktatási rendszer és kultúra 6.1 Iskolarendszer 6.2 Kulturális intézmények 6.3 Művészetek 6.4 Hagyományok 7 Gasztronómia 8 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Földrajz

San Marino Olaszország enklávéja, az olasz Emilia-Romagna és Marche régiók határán. Domborzatát az Appennini-hegység uralja. A legmagasabb pont a Monte Titano, 749 méter. Vízfelülettel az ország nem rendelkezik.

Az éghajlat mediterrán, forró nyarakkal és enyhe telekkel.

San Marino a harmadik legkisebb állam Európában, csak Monaco és Vatikán kisebb nála.

[szerkesztés] Története

San Marino a legrégebbi, ma is fennálló köztársaság, amelyet 301-ben alapított egy kőfaragó, Szent Marinus (olaszosan Marino), aki a monda szerint Dalmáciából érkezett 301-ben, és hamarosan kolostort alapított a Titán-hegyen, hogy a Diocletianus császár által üldözött keresztényeket befogadhassa. Őt tekintik a san marinoiak a köztársaság megalapítójának. Írásos dokumentum azonban csak 885-ben említi a kolostort és a körülötte kialakult települést, amelyet alapítójáról San Marinonak neveztek el. A mai köztársaság parlamentjének elődje az 1000-ben létrehozott népgyűlés (Arengo).

A századok során a környékbeli területek urai többször is megkísérelték elfoglalni az önálló állam területét. Lakói azonban a legtöbb esetben meg tudták védeni. Csak 1739-ben sikerült bevennie a várost a pápa nevében Alberoni legátusnak, de a városkában kitört lázadás hatására XII. Kelemen pápa 1740-ben ismét függetlennek nyilvánította az államot. I. Napóleon 1797-ben felajánlotta az országnak területe bővítését és a „barátságát”, azonban az ország lakossága ezt visszautasította, ezzel is törekedve a függetlenség fenntartására. San Marino függetlenségét az 1815-ös bécsi kongresszus is nyomatékosította.

Időközben átalakult az állami politikai rendszere, a Népgyűlés helyett megalakult a Nagy Tanács, amely 60 tagból állt és áll ma is. Az államnak két államfője (régenskapitány, Capitani Reggenti) van, őket félévenként (április 1. és október 1.) választja meg a nagytanács.

[szerkesztés] Közigazgatása és politikai rendszere

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

San Marino parlamentáris köztársaság, 1244-ben alkotott alkotmánya az egyik legrégebbi az egész világon.

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

A parlamentként működő Általános Nagytanács (Consiglio Grande e General) tagjait öt évente, népszavazással választják. A parlament két saját tagját jelöli ki régenskapitánynak, akiket hat hónapra választanak. A két régens és a kabinet alkotja a végrehajtó hatalom gerincét.

Szintén a Nagytanács tagjai választják meg a Tizenkettek Tanácsát (Consiglio dei XII), akik az igazságszolgáltatásért felelnek a Nagytanács hatalmi ideje alatt.

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

San Marino kilenc önkormányzatra (castelli) oszlik, amelyek egyúttal városok is. Ezek a következők:

• Acquaviva
• Borgo Maggiore
• Chiesanuova
• La Dogana
• Domagnano
• Faetano
• Fiorentino
• San Marino Città di San Marino, főváros
• Serravalle

[szerkesztés] Politikai pártok

[szerkesztés] Védelmi rendszer

[szerkesztés] Gazdaság

Bár San Marino hivatalosan nem tagja az Európai Uniónak, megegyezés alapján használhatja az eurót saját pénznemeként, és joga van saját euróérméket verni. Az euró bevezetése előtt a san marinói lírát használták, amely lényegében az olasz lírával megegyező pénz volt. A san marinói euróérmék alacsony példányszámuk miatt, ahogy korábban a san marinói lírával is volt, az érmegyűjtők kedvencei közé tartoznak.

A turizmus több mint 50%-át hozza az ország GDP-jének, éves szinten több mint 3 millió turista látogat el ide. Az ország főbb látnivalói – a természeti szépségeken kívül – az egyetlen városában, San Marinoban találhatók. A városfallal körülvett középkori óvárosban több száz éves épületek, templomok állnak.

• A Szent Ferenc templom 14. századi;
• San Marino bazilika, ahol Szent Marino, a köztársaság megalapítójának ereklyéi találhatóak;
• kormányzósági palota a főtéren;
• Borgo Maggiore városrész (fegyver-, bélyeg- és a Garibaldi Múzeum)
• a Titano hegy három csúcsán, a majdnem függőleges sziklafal tetején egy 11. századi és egy 13. századi erődítmény látható;

A fővároson kívül a többi településen is van egy-egy középkori-templom vagy erődítmény.

A fő iparágak a banki szolgáltatások, a ruhaipar, az elektronikai ipar és a kerámiaipar. A fő mezőgazdasági termékek a bor és a sajt.

Az ország postabélyegeit, amelyek csak az országon belül érvényesek, főleg bélyeggyűjtőknek adják el, ezzel is bevételt generálva.

Az életszínvonal Olaszországéhoz hasonlítható, ahonnan az élelmiszert is szállítják.

[szerkesztés] Népessége, lakossága

[szerkesztés] Általános adatok

• Lakossága: 28 400 fő (2003)
• Népsűrűség: 464 fő/km2
• Népességnövekedés: 1,41%
• Születéskor várható élettartam: férfiak – 78 év, nők – 85 év

[szerkesztés] Legnépesebb városok

[szerkesztés] Nyelvi összetétel, vallási összetétel

A hivatalos nyelv az olasz, a domináns vallás a római katolikus. Az országot teljesen körülzárja Olaszország. Nincs jelentős különbség az olaszok és a san marinóiak között, és sok olasz él San Marinóban.

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Oktatási rendszer és kultúra

[szerkesztés] Iskolarendszer

[szerkesztés] Kulturális intézmények

könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei

[szerkesztés] Művészetek

• Építészet
• Képzőművészetek
• Irodalom
• Filmművészet
• Zene

[szerkesztés] Hagyományok

[szerkesztés] Gasztronómia

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Ufficio di Stato per il Turismo di San Marino
• Musei di Stato della Repubblica di San Marino
• Google Maps