Isztroromán nyelv

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Isztroromán (-)
Beszélik:	Horvátország
Terület:	Közép-Európa
Beszélők száma:	500 és 1500 között
Helyezés:
Nyelvcsalád:	Indoeurópai nyelvcsalád  Újlatin nyelvek   Keleti újlatin nyelvek    Isztroromán nyelv
Írás:	Latin írás
Hivatalos státusz
Hivatalos nyelv:
Szabályozza:
Nyelvkódok
ISO 639-1	-
ISO 639-2	-
SIL	ruo

Egyes nyelvészek szerint^[1], az isztroromán önálló, a keleti újlatin nyelvekhez tartozó nyelv, a román, az aromun és a meglenoromán nyelvvel együtt. Más nyelvészek^[2] úgy vélik, hogy az isztroromán csak egyike a román nyelv dialektusainak, akárcsak a dákoromán, az aromun és a meglenoromán.

Az isztroromán nyelvet a Horvátországhoz tartozó Isztriai-félsziget északkeleti részén beszélik, néhány faluban. Beszélői önmagukat vlåh-oknak vagy rumân-oknak nevezik, de a horvátok a ćiribirci vagy ćići elnevezést, a nyelvészek pedig az isztrorománok vagy az isztriai vlachok elnevezést használják.

Mivel az isztrorománoknak nincs etnikai kisebbségi státuszuk Horvátországban, nincsenek rájuk vonatkozó hivatalos statisztikai adatok sem. Különböző becslések szerint 500 és 1500 között lehetnek. Ezért ez Európa legkevesebb beszélővel rendelkező nyelve. Az UNESCO Veszélyeztetett nyelvek vörös könyve „különösen veszélyeztetett”-ként említi meg, mivel nincs ezen a nyelven sem tanítás, sem sajtó. Az isztroromán nyelv beszélőinek száma a második világháború után csökkent a leginkább, kivándorlás és asszimiláció következtében. Valamelyes reményt e népesség jövőjével kapcsolatban az 1994-ben megalakult „Andrei Glavina” Isztroromán Kulturális Egyesület képez.

Tartalomjegyzék 1 Történet 2 Területi változatok 3 Néhány nyelvtani jellegzetesség a románnal szemben 3.1 Írás és hangtan 3.2 Alaktan 3.2.1 A főnév, a melléknév és a határozószó 3.2.2 Az ige 3.3 Szórend 3.4 Szókincs 4 Példaszöveg 5 Jegyzetek 6 Források 7 Irodalom 8 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Történet

Az isztroromán volt az utolsó nyelv, amely a protorománról levált. Van egy olyan feltételezés, hogy az isztrorománok a 12. században telepedtek le Isztriában, mivel abban az időben tesznek említést egy Radul, valószínűleg román nevű uralkodóról. Viszont az első valós dokumentumbeli említésük 1329-es szerb krónikákban található, amelyek egy isztriai vlach népességről szólnak. Ezek szerint az isztrorománok legkésőbb a 14. században érkeztek Isztriára, de lehetséges, hogy korábban. Eredeti lakóhelyük a Kárpát-medence lehetett. Egyes nyelvészek szerint, vagy Erdélyből, vagy Szerbiából mentek Isztriára ezer évvel ezelőtt.

Az isztroromán nyelv első írásos emléke egy latinra vagy olaszra lefordított szócsoportokból és két mondatból (jókívánságok) álló jegyzék. Ez F. Irineo della Croce egy Triesztről szóló történelmi munkájában jelent meg^[3]. További írásos emlékek, apró szövegek, majd csak a 19. század elején jelennek meg. E század végén kezdenek megjelenni nagyobb népi irodalmat (rövid meséket, adomákat, közmondásokat, verseket) tartalmazó szöveggyűjtemények^[4]. Az egyetlen nem népi írás egy románból lefordított, és e nyelv hatását tükröző szövegeket tartalmazó almanach^[5].

Az első világháború és a második között volt néhány rövid ideig tartó kisérlet a román nyelv bevezetésére az oktatásban.

[szerkesztés] Területi változatok

Az isztroromán nyelvnek két nyelvjárása van:

• Az egyiket csak Jeiăn (horvátul Žejane) faluban beszélik, ahol jelenleg 140 isztroromán él.
• A másikat a Raša folyó völgyében használják, az Učka hegy déli oldalán, 80 km-re Jeiăntól, Susńeviţe vagy Şuşńeviţe (horvátul Šušnjevica), Noselo vagy Nosela (Nova Vas); Bârda (Brdo), Sucodru (Jesenovik) falvakban, és néhány más településen, ahol tíznél kevesebb isztroromán család lakik.

[szerkesztés] Néhány nyelvtani jellegzetesség a románnal szemben

[szerkesztés] Írás és hangtan

Az isztrorománt a román ábécével írják, beleértve a két [ɨ] hangot leíró betűt (î és â). Három jellegzetes betűje is van, a sztenderd románban nem létező hangokra:

• å – hozzávetőlegesen [wɔ]-nak ejtik, mint az angol „water”-ban
• l’ – [ʎ] – lágy l, mint a magyar „feljön”-ben
• ń – [ɲ] – lágy n, mint a magyar ny

Egyébként, az isztroromán nyelv hangtana nem különbözik lényegesen a románétól. Néhány jellegzetesség:

Isztroromán	Román	Fordítás
[e] – [ε] ellentét (viţe [vits'e] – viţe [vits'ε])	viţel – viţea	bikaborjú – üszőborjú
å (pår)	a (par)	karó
tájszólásokban, ă és î/â közötti magánhangzó	mindig két különböző magánhangzó: ă şi î/â
[ε] (viţe)	ea kettőshangzó (viţea)	üszőborjú
o (piciore)	oa kettőshangzó (picioare)	lábak
olykor, szókezdeti a elhagyása: (a)flå	a afla	talál
szóvégi i és u elhagyása: cărbun (többes szám)	cărbuni	szén
v (dova)	félhangzó u (două)	kettő (nőnemben)
l’ mássalhangzó f, p, m után (pl’erde)	félhangzó i (pierde)	veszít
ń mássalhangzó (ań)	n + félhangzó i (ani)	évek
szóvégi l elhagyása (cå)	cal	ló
l elhagyása mássalhangzó előtt (åb)	alb	fehér
többnyire, [s], [z], [ts]	a palatális [ʃ], [ʒ], [tʃ], [dʒ] helyett
többnyire, magánhagzók közötti -r- (bire)	-n- (bine)	jól
nm (ănmeţå)	nv (a învăţa)	tanul

[szerkesztés] Alaktan

Az isztroromán nyelv alaktani jellegzetességei többnyire az erős horvát hatásnak tudhatók be.

[szerkesztés] A főnév, a melléknév és a határozószó

Mivel a horvát nyelv nem ismeri a határozott névelőt, az isztrorománban is legyengült a határozott névelővel és a határozatlan névelővel használt főnév közötti ellentét. A határozott névelőt akkor is használják, amikor a határozatlant kéne:

Isztroromán	Román	Fordítás
furåt-a åcu	a furat acul	ellopta a tűt
	a furat un ac	tűt lopott

Egyéb jellegzetességek:

Isztroromán	Román	Fordítás
hímneművé vált semleges nemű főnevek: doi piciore	două picioare	két láb
a semeleges nem többes számra jellemző -ure végződés hímnemű élőlények esetében is: lupure	lupi	farkasok
horvát semleges nemű melléknevekre jellemző végződés: tåro	tare	erős

Ugyancsak a horvát nyelv hatására, nem a hímnemű, hanem a semleges alakú melléknevet használják határozószóként.

[szerkesztés] Az ige

Az isztroromán nyelv átvette a horváttól a igeaspektus kategóriáját. Aspektusokat a következőképpen fejeznek ki:

• igekötőkkel (do-, iz-, na-, s-, za-), amelyek befejezett aspektusúvá teszik az igét
• külön szavakkal a folyamatos aspektusra és a befejezettre: mâncå (folyamatos) = „enni” – poidi (befejezett, horvát jövevényszó) = „megenni”
• ragokkal (-vei, -ui), amelyek a cselekvés ismétlődő jellegét fejezik ki: be („inni”) – bivei (ismételten „inni”)

Az ezekkel a ragokkal ellátott igék, és az -ei-re végződőek (például a németből átvett frustichei = „reggelizni”), amelyek lehetnek befejezettek és folyamatosak is, külön osztályt képeznek, a négy a románban is létező igeragozási osztály mellett:

I. cl’amå („hívni”), stå („állni”), turnå („önteni”)

II. be („inni”), ve („birtokolni”), ramare („maradni”), tire („tartani”)

III. båte („verni”), årde („égni/égetni”), pl’erde („veszteni)

IV. durmi („aludni”), avzi („hallani”), fi („lenni”).

A kijelentő mód teljesen elvesztette az egyszerű múlt időt és a régmúlt múlt időt, és részben a folyamatos múlt időt is. Ez utóbbi másként képződik, mint a románban: a főnévi igenévhez hozzáadják előbb az -i- félhangzót, majd a jellegzetes ragokat: cântåiam (a románban „cântam”) = „énekeltem”.

Kijelentő mód jelen időben, egyes ragok tájszólástól függően különböznek vagy nem a megfelelő román ragoktól:

Isztroromán	Román	Fordítás
-m (avzim) vagy -n (avzin)	-m (auzim)	hallunk/halljuk
-eşti vagy -eş	-eşti
-escu vagy -s	-esc

Összetett múlt időben, a segédige követi a melléknévi igenevet: cântåt-am („am cântat”) = „énekeltem”.

A románnal szemben, a kötőmód jelen időben, a harmadik személy is egyenlő a kijelentő mód jelen idő harmadik személy alakjával, eléje pedig a horvátból átvett neca kötőszót teszik. A kötőmód múlt ideje eltűnt.

A feltételes/óhajtó módnak nemcsak jelen és múlt ideje van, mint a románban, hanem jövő ideje is. Ennek az alakja a latin kötőmód múlt idő + előidejű múlt időből származik:

	Isztroromán	Román	Fordítás
jelen idő	reş cântå	aş cânta	énekelnék
múlt idő	reş fost cântå	aş fi cântat	énekeltem volna
jövő idő	cântår

A román nyelvhez képest, amelyben a főnévi igenévnek két alakja van, a latinbelihez hasonló hosszú és a rövid, az isztrorománban csak rövid alakja van. Ennek több funkciója van, például a határozói igenévének megfelelő is: åflu fete durmi (románul, „o găsesc pe fată dormind”) = „rátalálnak az alvó lányra”.

A tulajdonképpeni határozói igenév az -ănd + -a raggal képződik: cântănda (románul „cântând”) = „énekelve”.

Igeértékű szupinum nincs az isztrorománban.

[szerkesztés] Szórend

Általában a szórend nagyon szabad. Példa:

isztrorománul:	de cărbun	lemnu	e bur	såchile
szószerinti fordítás isztrorománból:	„szénnek	fa	jó	akármilyen”
románul:	„pentru cărbuni	e bun	orice	lemn”
fordítás románból:	„szénnek	jó	akármilyen	fa”[6]

Ugyancsak a horvát nyelv hatására, az isztrorománban a jelző a jelzett főnév előtt áll: ţâsta musåte fete (románul, „această fată frumoasă”) = „ez a szép lány”.

[szerkesztés] Szókincs

A latin nyelvből fennmaradt szó aránylag kevés, de nagyon gyakran előfordulnak. Viszont az isztroromán nyelv az összes keleti újlatin nyelv közül a leghajlamosabb a jövevényszavak befogadására. A legtöbb a horvátból származik, de vannak olasz és német szavak is.

A képzőkkel való szóképzés szegényes. Megemlítendő, hogy a román des-/dez- képzőnek („a dezlega” = „kikötni / kibogozni”), az isztrorománban a res-/rez- (rezlegå) képző felel meg.

Íme néhány isztroromán szó és román megfelelőjük. A csillaggal jelöltek a horvátból származnak.

Isztroromán	Román	Fordítás
ur	unu	egy
doi	doi	kettő
trei	trei	három
påtru	patru	négy
cinc	cinci	öt
şåse	şase	hat
şåpte	şapte	hét
opt / osun*	opt	nyolc
devet*	nouă	kilenc
zeace	zece	tíz
lur / ponedil'ac*	luni	hétfő
utorec*	marţi	kedd
sredu*	miercuri	szerda
cetrtoc*	joi	csütörtök
virer / petuc*	vineri	péntek
simbota	sâmbătă	szombat
dumireca	duminică	vasárnap
Cum ie? – Bire.	Ce mai faci? – Bine.	Hogy vagy? – Jól.
Bura zi.	Bună ziua.	Jó napot.

[szerkesztés] Példaszöveg

Isztroromán	Román	Fordítás
Ţåţe nostru car le şti în ţer, neca se sveta nomelu Teu. Neca venire craliestvo To. Neca fie voľa Ta, cum în ţer, aşa şi pre pemint. Pera nostre saca zi de nam astez. Odproste nam dutzan, ca şi noi odprostim a lu nostri dutznici. Neca nu na Tu vezi en napastovanie, neca na zbăveşte de zvaca slabe.	Tatăl nostru care eşti în ceruri, sfinţească-se numele Tău. Vie Împărăţia Ta. Facă-se voia Ta, precum în cer, aşa şi pe pământ. Pâinea noastră cea de toate zilele dă-ne-o nouă astăzi. Şi ne iartă nouă păcatele noastre, precum şi noi iertăm greşiţilor noştri. Şi nu ne duce pe noi în ispită, ci ne izbăveşte de cel rău.	Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.

[szerkesztés] Jegyzetek

1. ^  P. Skok, Alexandru Graur, Ion Coteanu.
2. ^  Sextil Puşcariu, Emil Petrovici, Ovid Densuşianu, Iosif Popovici, Alexandru Rosetti.
3. ^  Ez az elnevezés megtéveszthető is lehet, mivel a meglenorománok is így nevezik meg magukat, és ezt használják olykor az aromunok megnevezésére is.
4. ^  Puşcariu, Sextil: Studii istroromâne, vol. I, Texte. Cultura Naţională, Bukarest, 1906; Popovici, Iosif: Dialecte romîne, IX, Dialectele romîne din Istria, partea a 2-a, (Texte şi glosar). Halle A.D.S., Editura autorului, 1909; Cantemir, Traian: Texte istroromâne culese de. Editura Academiei Republicii Populare Romîne, Bukarest, 1959.
5. ^  Glavina, Andrei és Diculescu, Constantin: Calindaru lu rumeri din Istrie. Stampa Gutemberg, Ioseph Göbl, Bukarest, 1905.
6. ^  Ez a példa az isztrorománok egyik hagyományos foglalkozására, a szénégetésre utal.

[szerkesztés] Források

Sala, Marius et al.: Enciclopedia limbilor romanice. Editura Ştiinţifică şi Enciclopedică, Bukarest, 1989. Isztroromán igék

[szerkesztés] Irodalom

• Dahmen, Wolfgang: Istrorumänisch. Lexicon der Romanistische Linguistik, 3. kiadás. Tübingen, 1989.
• Feresini, Nerina: Il Comune istro-romeno di Valdarsa. Trieszt, Edizioni Italo Svevo, 1996.
• Filipi, Goran: Istrorumunjski lingvistički atlas / Atlasul lingvistic istroromân / Atlante Linguistico Istrorumeno. Pula, Znanstvena udruga Mediteran, 2002.
• Hurren, H. A.: A linguistic Description of Istro-Rumanian. Oxford, Faculty of Medieval and Modern Languages and Literature, University of Oxford, 1972.
• Kovačec, August: Descrierea istroromânei actuale. Bukarest, Editura Academiei Republicii Socialiste România, 1971.
• Sârbu, Richard és Frăţilă, Vasile: Dialectul istroromân. Texte şi glosar, Temesvár, Amarcord, 1998.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Isztroromán. Veszélyeztetett nyelvek (angol nyelven)
• Isztroromán. Egy horvátországi nyelv (angol nyelven)
• A Miatyánk isztroromán nyelven, Fr. J. Sajovec gyűjtése, Novice gospodarske, obertnijske i narodske, 87. sz., Ljubljana, 1856
• A „Decebal” olasz–román baráti egyesület honlapja (olasz nyelven)
• A horvátországi isztrorománok honlapja (angol nyelven)