Meglenoromán nyelv

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Meglenoromán (limba vlăşească)
Beszélik:	Görögország, Macedónia, Románia
Terület:	Délkelet-Európa, Balkán
Beszélők száma:	5000 és 12 000 között
Helyezés:
Nyelvcsalád:	Indoeurópai nyelvcsalád  Újlatin nyelvek   Keleti újlatin nyelvek    Meglonoromán nyelv
Írás:	Latin írás
Hivatalos státusz
Hivatalos nyelv:
Szabályozza:
Nyelvkódok
ISO 639-1	-
ISO 639-2	roa
SIL	ruq

Egyes nyelvészek szerint a meglenoromán^[1] önálló nyelv, amely az újlatin nyelvek keleti ágához tartozik, a román, az aromun és az isztroromán nyelvvel együtt. Más nyelvészek véleménye az, hogy ez csak a román nyelv egyik dialektusa, a dákoromán, az aromun és az isztroromán dilalektus mellett. Ma a meglenorománt csupán egy 5000 és 12 000 közöttire becsült népesség beszéli. Önnmagukat vlaşi-nak (magyarul vlachok)^[2] nevezik, és többségük a görög-macedón határ kétoldalán fekvő Moglena (meglenoromán nyelven: Meglen) vidékén él, főleg a görögországi Macedóniában, kisebb részben néhány macedón köztársaságbeli faluban. Ezenkívül néhány romániai faluban is megtalálhatóak a nyelv beszélői, akik a Görögországból kivándorolt csoportok mai leszármazottjai.

Tartalomjegyzék 1 Történet 2 Jelenlegi státus 3 Néhány nyelvtani jellegzetesség a románnal szemben 3.1 Hangtan 3.2 Alaktan 3.3 Szórend 3.4 Szókincs 4 Jegyzetek 5 Források 6 A témáról szóló más munkák 7 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Történet

A meglenoromán nyelv története kevésbé ismert, mint a többi keleti újlatin nyelveké, mert nincsenek régóta fennmaradt szövegek ezen a nyelven. Miközben az aromun nyelv a 9. században szakadt el a többi keleti újlatin nyelvtől, a meglenorománról azt feltételezik, hogy később vált le a románról. Az egyik hipotézis szerint ez a 11. század vagy a 12. században történt. Egy másik elmélet azt állítja, hogy a meglenoromán nyelvű vlachokat csak a 14. században telepítették le a bizánciak Moglenába.

Meglenoromán nyelven kevés írott szöveg létezik. Az első szövegeket nyelvészek jegyezték le^[3]. Ezen kívül van néhány 1900 és 1930 között megjelent népköltészetet és népmeséket tartalmazó gyűjtemény^[4], és csak egy másjellegű írás, a selyemhernyók tenyésztéséről szóló könyvecske, román írással és román jövevényszavakkal.

1862 és 1912 között volt néhány kisérlet a román nyelv bevezetésére az oktatásba és a meglenorománoknak szóló ortodox liturgiába.

[szerkesztés] Jelenlegi státus

A meglenoromán veszélyeztetett, sztenderd nyelvváltozat nélküli kisebbségi nyelv. Főleg a görögországi Macedóniában, Meglen tartományban, Kilkisz és Szerresz megyékben beszélik, és néhány, a görög határhoz közeli, macedóniai köztársaságbeli faluban beszélik. Ezek közül az egyikben, Humában, a lakosság többsége használja. Az első világháború után, a meglenorománok egy része Romániába települt át, a Tulcea megyei Cerna faluba. 1940-ben, kb. 30 család a Bánátba költözött.

[szerkesztés] Néhány nyelvtani jellegzetesség a románnal szemben

[szerkesztés] Hangtan

Román	Meglenoromán	Fordítás
közepes tartamú hangsúlyos magánhangzók	hosszú hangsúlyos magánhangzók : ā, ē, ī, ō, ū
hangsúlytanalan szókezdeti "a": afară	hangsúlytanalan szókezdeti "a" elhagyása: fară	kint
"ă" : rău	"o" : rou	rossz
"â": cânt	"o": cont	énekelek
hangsúlytalan "e": capete	"i" : capiti	fejek
hangsúlytalan "o": dormim	"u" : durmim	alszunk
szókezdeti "f": fier	szókezdeti "f" elhagyása: ier	vas
"ce", "ci": ceva	"ţe", "ţi": ţiva	valami
"ge", "gi" : ginere	"ze", "zi" : ziniri
	vagy "dze", "dzi" : dziniri	vej
szókezdeti vagy szóvégi "h": hrănesc	szókezdeti vagy szóvégi "h" elhagyása: rănes	táplálok
"vi" : viu	"ghi" : ghiu	élő

[szerkesztés] Alaktan

	Román	Meglenoromán	Fordítás
hímnem többesszám	-i végződés: lupi	a végződés elhagyása : lup	farkasok
birtokos eset	(al) unui împărat	lu un ampirat	egy császár valami/valakije
részeshatározós eset	unui împărat	la un ampirat	egy császárnak
kijelentő mód, 2. személy, egyesszám, 4., ragos ragozási osztály	serveşti	-ti elhagyása: sirbeş	szolgálsz
főnévi igenév	igeértékű rövid alakú főnévi igenév: putem face ceva	igeértékű hosszú alakú főnévi igenév: putem faţiri ţiva	tehetünk/csinálhatunk valamit
határozói igenév	plângând	-ăra végződés hozzáadása a tulajdonképpeni határozói igenévhez: plăngondăra	sírva
igeaspektus kategóriája	hiányzik: încep să învârt	zănvărtes (befejezett aspektus)	elkezdem forgatni

[szerkesztés] Szórend

A meglenorománban a mutató melléknevet, a birtokos melléknevet, a melléknév által kifejezett jelzőt, valamint a birtokos jelzőt is a jelzett főnév elé teszik.

Román	Meglenoromán	Fordítás
dracul acesta vagy acest drac	ţista drac(u)	ez az ördög
stăpânul meu	meu stăpon	gazdám
fata împăratului	lu ampiratu il’ă	a császár lánya

[szerkesztés] Szókincs

A latin eredetű szavakon kívül, a meglenorománban sok, a környező nyelvekből származó szó is van. A legtöbbet a macedón nyelvből^[5] vette át, de sok görög eredetű szó is van. A török nyelvből származó szavakból a meglenorománban van a legtöbb a többi keleti újlatin nyelvhez képest.

[szerkesztés] Jegyzetek

1. ^  Ezt az elnevezést nem használja a nyelvet beszélő népesség. A kifejezést nyelvészek alkották, mégpedig abból a nézőpontból, hogy ez tulajdonképpen a román nyelv egyik dialektusa.
2. ^  Ez az elnevezés tévedések oka is lehet, mivel az arománokra is használják.
3. ^  Az első ilyen szöveggyűjtemény: Weigand, Gustav: Vlacho-Meglen, eine ethnographisch-philologische Untersuchung. Leipzig, 1892.
4. ^  Candrea, I.-Aurel: Texte meglenite. Grai şi suflet, 2 kötet. 1923, 1924 ; Papahagi, Pericle: Românii din Meglenia. Texte şi glosar. Bukarest, 1900 ; Papahagi, Pericle: Meglenoromânii. Studiu etnografico-filologic, 2 kötet. Bukarest, 1902.
5. ^  Cum si cată bubili. Szaloniki, 1907.
6. ^  Mivel a macedón a hajdani Jugoszláviához tartozó Macedóniai Köztársasággal egyidőben, bolgár dialektusból alkotott ausbau nyelv, azok a nyelvészek, akik ezelőtt tanulmányozták a meglenorománt, bolgár jövevényszavakról beszélnek.

[szerkesztés] Források

Capidan, Theodor: Meglenoromânii, 1. kötet, Istoria şi graiul lor. Cultura Naţională, Bukarest, 1925 (román nyelven)

Sala, Marius et al.: Enciclopedia limbilor romanice. Bukarest, Editura Ştiinţifică şi Enciclopedică, 1989 (román nyelven)

[szerkesztés] A témáról szóló más munkák

Atanasov, Petar: Le mégléno-roumain de nos jours. Une approche linguistique. Balkan-Archiv, új sorozat, melléklet, 7. kötet, Hamburg, 1990. (francia nyelven)

Atanasov, Petar: Meglenoromâna astăzi. Editura Academiei Române, Bukarest, 2002. (román nyelven)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Petar Atanasov, Meglenorumänisch (a meglenoromán nyelvről német nyelven)

A meglenoromán és az aromun nyelv helyzetéről a mai Görögországban (francia nyelven)

Report – The Vlachs. Greek Monitor of Human & Minority Rights, 1. kötet, 3. sz., 1995, december (a meglenorománokról és az aromunokról angol nyelven)

Helen Abadzi, The Vlachs of Greece and their Misunderstood History (a meglenorománokról és az aromunokról angol nyelven)

Asterios Koukoudis, Studies on the Vlachs (a meglenorománokról és az aromunokról angol és görög nyelven)

Capidan, Theodor: Meglenoromânii, 2. kötet, Literatura populară la meglenoromâni. Cultura Naţională, Bukarest, 1928 (népköltészet és népmesék)

Capidan, Theodor: Meglenoromânii, 3. kötet, Dicţionar meglenoromân. Monitorul Oficial şi Imprimeriile Statului, Imprimeria Naţională, Depozitul General Cartea Românească, Bukarest (meglenoromán szótár)