Martin Bucer

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Martin Bucer (Schlettstadt, Elzász, 1491. november 11. – Cambridge, 1551. február 28.) német reformátor, hitvitázó és egyházszervező volt.

Tartalomjegyzék 1 Élete 2 Művei 2.1 Fő művei 3 Kiadások 3.1 Régi kiadások 3.2 Modern kiadások 4 Irodalom 5 Forrás

[szerkesztés] Élete

Eredeti családi neve Butzer. Zwingli halála után, 1531-től a reformáció svájci ágának irányítója. 15 évesen, 1507-ben belépett a domonkos rendbe. 1508-ban ismerkedett meg személyesen Lutherrel. 1517-től görög és héber nyelvet, teológiát, filozófiát és retorikát tanult a heidelbergi egyetemen. Luther heidelbergi dispután hallott szavai, valamint Erasmus tanai megnyerték a reformáció ügyének, és 1521-ben kilépett a rendből. Frigyes pfalzi választófejedelem udvari lelkésze lett. 1522-ben Landstuhlban, Sickingen mellett volt lelkész, majd Weissenburgba került, ahonnan a speyeri püspök űzte el. Összeházasodott egy volt apácával, ezért 1523-ban kiközösítették a katolikus egyházból. A következő évben mint strasbourgi protestáns lelkész működött, és közvetíteni próbált a lutheri és a Zwingli-féle svájci irányzat között, amelyeknek középpontjában az úrvacsora állt. 1528-ban a berni, 1529-ben a marburgi dispután Zwingli pártjára állt. W. Capito-val 1530-ban megfogalmazta – az Augustanával szembenálló – Confessio Tetrapolitana szövegét, amely az első egységes protestáns egységformula volt. Részt vett az 1. Helvét Hitvallás és a strasbourgi rendtartás megfogalmazásában. Az 1532-es schweinfurti és az 1535-ös kasseli vitákon, valamint 1536-ban, a wittenbergi Concordiában a lutheránusokkal való kibékítésen fáradozott. Ennek érdekében Luther nézeteivel, főleg az úrvacsorával kapcsolatos tanaival szemben jelentős engedményeket tett. Úgy gondolta, hogy nincs lényeges különbség a református felekezetek tanai között. Sőt, fontosnak érezte a protestáns és a katolikus egyház kiegyezését is. Hesseni Fülöp tartománygróffal egyetértésben 1540-ben a hagenaui vallásértekezleten, majd a következő évben a regensburgi birodalmi gyűlésen, az ott tartott 1546-os vallásértekezleten, és több névtelen iratban fejtette ki ezzel kapcsolatos nézeteit. Bucer munkásságának későbbi negatív értékelésében nagy szerepet játszott, hogy védelmébe vette a tartománygróf kettős házasságát. Több német területen Bucer vitte végbe a hit megreformálását, de az anabaptizmust ellenezte.

V. Károly 1549-ben – amikor az uralkodó rekatolizálta a várost – száműzte Strasbourgból. Cramer canterbury érsek meghívására Angliába ment, ahol a cambridge-i egyetemen lett professzor. A nagy tudással párosuló szerénysége miatt igen nagy megbecsülésnek örvendett. Tanításait, gondolatait VI. Edward királynak ajánlotta. Rövid angliai tartózkodás után halt meg. Holttestét a cambridge-i főtemplomból Tudor Mária eltávolíttatta és nyilvánosan megégettette, I. Erzsébet azonban emlékművet állítatott neki.

[szerkesztés] Művei

Bucer teológiájának középpontjában a megigazulás állott, amit bibliai kommentárokban fejtett ki. Leghíresebb kommentárját a Római levélhez írta, ahol úgy vélte, hogy a romlott természet ellenére a hívő embert a Szentlélek vezeti, és így helyreáll az emberi lét rendje is.

Bucer igazi eklektikus teológus volt, tanai Luther, Zwingli, Bullinger és Melanchton nézeteit egyesítették.

[szerkesztés] Fő művei

• Vergleichung D. Luthers uns sein Gegenteils vom Abendmahl Christi
  Strasbourg, 1528
• Von der wahren Seelsorge
  Strasbourg, 1544
• De regno Christi
  Basel, 1677

[szerkesztés] Kiadások

[szerkesztés] Régi kiadások

• Bucer, Martin: Metaphrasis et enarratio in epist. d. Pauli apostoli ad Romanos : inquibus singularim ad apostoli omnia, cum argumenta, tum sententiae & verba, ad autoritatem divinae scripturae, fidemq. Ecclesiae Catholicae tam priscae, quam praesentis, religiosae ac paulo fusius excutiuntur
  [Basel] Basileae, Apud Petrum Perna, 1562

[szerkesztés] Modern kiadások

• Lenz: Nagylelkü Fülöp hesseni tartományi gróf levélváltása Bucerrel, 1. kötet
  Lipcse, 1880
• Bucer, Martin: Die letzten Strassburger Jahre, 1546-1549
  Gütersloh Mohn, 1981
• Bucer, Martin: Opera Latina
  Leiden, Brill, 1982-
• Bucer, Martin: Opera Latina. Florilegium patristicum
  1988. –
• Bucer, Martin: Opera omnia
  Leiden, Boston, Köln, Brill, 2000-
• Bucer, Martin: Opera omnia
  Gütersloh, Párizs, Leiden [etc.], G. Mohn, Presses Univ. de France, Brill. [sine anno]

[szerkesztés] Irodalom

• J. W. Baum: Capito und Bucer, Strassburgs Reformatoren
  Basel, 1860
• Bornkamm, Heinrich: Martin Bucers Bedeutung für die europäische Reformationsgeschicht, Bibliographia Bucerana
  Gütersloh, Bertelsmann, 1952
• Müller, Johannes: Martin Bucers Hermeneutik
  Gütersloh, Mohn, 1965
• Peremans, Nicole: Érasme et Bucer d'apres leur correspondance
  Párizs, Les Belles Lettres, 1970
• Greschat, M.: Martin Bucer
  München, Kaiser, 1991
• Religion in Geschichte und Gegenwart, I.
• Lexikon für Theologie und Kirche II, Görföl – Kránitz

[szerkesztés] Forrás

• Magyar Nagylexikon
• Magyar Országos Közös Katalógus [1]
• Pallas Nagy Lexikona