Ulánbátor
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Területe | 7300 km² |
| Népesség (2005) | 764 000 fő |
| Tengerszint f. mag. | 1300 m |
| Koordináták | 47°55′ é.sz., 106°55′ k.h.. |
Ulánbátor (mongolul: Улаанбаатар) Mongólia fővárosa.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A város a Tola folyó (a Szelenga mellékfolyója) partján fekszik, mintegy 1300 m tengerszint feletti magassággban. Éghajlata szélsőségesen kontinentális, a nyár forró, a tél hosszú és hideg (-30°), kevés a csapadék (átlag 300 mm), a levegő páratartalma rendkívül alacsony. A város mellett emelkedik a mongolok egykor szent hegye, a Bogd-úl, amely ma természetvédelmi terület.
Lakóinak száma 1968-ban 260 ezer, 1977-ben 345 ezer, 2005-ben - a vonzáskörzetekkel, Nalajh várossal együtt - 764 ezer fő volt.
[szerkesztés] Története
Régi neve Da Hüree (Даа Хурээ) vagy Ih Hüree (Их Хурээ) ("nagy kolostor"); 1911-től, az önálló Mongólia megalakulásától 1924-ig Nijszlel Hüree (Нийслэл Хурээ) ("főváros-kolostor"). Külföldön az orosz Urga elnevezést vették át, ami a mongol örgö ("jurtapalota") szóból ered. Később kapta az Ulánbátor nevet ami "vörös hőst" jelent.
1639-ben jött létre az első buddhista főpapi székhely egy lámakolostorban, amely - a nomád viszonyoknak megfelelően - egyik helyről a másikra vándorolt, és végül 1778-79-ben telepítették le a mai város helyén. A templomok és szerzeteslakások mellé előbb kínai kereskedők, kézművesek, majd orosz kereskedők települtek, és a 19. század közepére a kolostorváros nemcsak a lámaista egyház, hanem a Kína és Oroszország közötti tea kereskedelem központja lett. A régi fővárosnak két központja volt: a nagyobbik a mai Szühebátor tér helyén állott kolostor körül, a kisebbik az ún. Gandan-dombra épült kolostor körül alakult ki, ezeket vették körbe a városi lakosság jurtái. Különálló negyedet alkottak a kínai kereskedők vályogházai. A 20. század elején a városban száznál több kisebb-nagyobb szentély, kolostor működött, közel 15 ezer szerzetessel. Amikor 1911-ben megdöntötték a mandzsu császárság hatalmát, az önállóvá lett ország uralkodója az addigi főpap (bogdo-gegen) lett. Az ő idejében létesült Urgában többek között az első jelentősebb villamos erőmű, valamint az orosz-mongol nyomda, ahol az első mongóliai és mongol nyelvű újságokat nyomtatták. A város 1919-ben a kínaiak, majd a fehérgárdista Ungern báró hatalma alá került, végül 1921-ben a Vörös Hadsereg által támogatott mongol csapatok vették birtokukba. 1924-ben a Nagy Népi Hurál (parlament) első ülésén kikiáltották a népköztársaságot, a főváros ekkor kapta a mai Ulánbátor ("Vörös Hős") nevet. A forradalom után itt kezdődött el az ország újkori élete. A város szovjet segítséggel épült, és az 1930-as években ugyancsak szovjet "segítséggel" szüntették meg buddhista jellegét, rombolták le szinte összes templomát, lámakolostorait.
[szerkesztés] A mai város
A jelentősebb építkezések az 1940-es évek második felében kezdődtek, a fontosabb középületek ma is a sztálini korszak neobarokkos, neoklasszicista jellegzetességeit hordozzák. A régi városszerkezet gyökeresen megváltozott, korszerű út- és közműhálózat létesült, és szovjet mintára lakótelepeket (ún. mikrorajon-okat) alakítottak ki. A belső kerületekből az 1970-es évekre eltűntek a jurták és vályogházak, de a kiépített körzeteket ma is jurtatelepek sokasága övezi. A város központja a mongol forradalom vezéréről elnevezett Szühebátor tér, itt rendezték a kommunista állam központi ünnepségeit, és 1989-ben itt kezdődtek a kommunista rendszer elleni első megmozdulások is. A téren áll a Nagy Népi Hurál (parlament) palotája, melynek építését 1945-ben fejezték be (1961-ben átépítették), és az Állami Opera és Balettszínház épülete (1945-1949). Szühebátor és Csojbalszan szovjet mintára épített mauzóleumát 2005-ben eltávolították a térről, hogy helyet adjanak Dzsingisz kán készülő új emlékművének. A város legmagasabb, nyolc emeletes épülete a Béke sugárúton épült, 1969-ben megnyitott nagyáruház.
[szerkesztés] Gazdaság, közlekedés
A főváros első nagyipari létesítménye az Iparművek volt (1934), körülötte alakult ki a gyárnegyed. Kiemelkedő iparágak többek között a fémfeldolgozó ipar, az élelmiszeripar, az építőanyag gyártás, a legfontosabb létesítmények a húsipari kombinát, a bőr- és ruhagyár, a központi malom. A főváros vonzáskörzetéhez tartozó Nalajh ipari városban szénbánya, üveggyár működik, Szonginó-ban 1973 óta üzemel a jelentős magyar segítséggel létesített, korszerű oltóanyag- és takarmánygyár.
A városi tömegközlekedés főleg autóbuszokon bonyolódik, 1987 óta több új trolibuszvonal is létesült. A külföldi kapcsolatot az Oroszország és Kína között közlekedő, Ulánbátort is érintő vasútvonal, illetve az ország egyetlen nemzetközi repülőtere biztosítja. A megyeszékhelyekre rendszeres légi járatok közlekednek.
[szerkesztés] Kultúra, oktatás
A főváros életének fontos tényezője, hogy itt találhatók az ország legjelentősebb felsőoktatási és kulturális intézményei, köztük a Mongol Állami Egyetem és további négy főiskola, valamint a legnagyobb nyilvános könyvtár. Az Állami Opera és Balettszínház mellett a városnak több prózai színháza is van. A Természetrajzi Múzeum állandó kiállításának nevezetessége a Góbi-sivatagban kiásott két hatalmas dinoszaurusz-csontváz. A hagyományos és az újkori mongol művészet alkotásai láthatók a 17. századi buddhista főpapról és szobrászról, Dzanabadzar-ról elnevezett Szépművészeti Múzeumban. Kiemelkedő látványosság a nemzeti ünnep, a Nadam évente megrendezésre kerülő rendezvénysorozata, a hagyományos birkózó-, íjász- és lovasversenyekkel.
[szerkesztés] Látnivalók
- A főváros nevezetessége az egyetlen, ma is működő lámakolostora, a Gandan (Örömteli) kolostor. Legrégibb szentélye a 19. század közepén épült.
- A Palotamúzeum az utolsó bogdo-gegen (főpap és egyben világi uralkodó) téli palotájának fennmaradt épületeiből: hat kínai stílusú templomból és az orosz stílusú, emeletes lakóházból áll. Az épületegyüttest a díszkapukkal és a palotakerttel együtt 1893-1903 között alakították ki, eredetileg jóval nagyobb területen.
- Az egykori Csojdzsin láma kolostorát 1904-1905-ben építették a kínai pagodák stílusában, 1941-ben Vallástörténeti Múzeummá alakították át. Egyedülálló az itt őrzött ún. cam-maszkok gyűjteménye: az istenségeket ábrázoló különféle álarcokat rituális táncok alkalmával viselték a szerzetesek
[szerkesztés] Testvérvárosok
Kína, Tiencsin
Tajvan, Taipei
Koreai Köztársaság, Szöul
Amerikai Egyesült Államok, Denver
Ausztrália, Gold Coast
[szerkesztés] Források és külső hivatkozások
- http://ru.wikipedia.org
- Kara György Mongólia (1979) ISBN 963-243062-X
- Ulánbátor hivatalos honlapja (mongolul)
- Az Ulánbátori Városi Tanács honlapja (mongolul)
- Ulánbtor polgármesterének honlapja (mongolul)
| A világ országai | Ázsia | |
| Afganisztán | Arab Emírségek | Azerbajdzsán | Bahrein | Banglades | Bhután | Brunei | Ciprus | Fülöp-szigetek | Grúzia | India | Indonézia | Irak | Irán | Izrael | Japán | Jemen | Jordánia | Kambodzsa | Katar | Kazahsztán | Kelet-Timor | Kína (Hongkong és Makaó) | Kirgizisztán | Koreai Köztársaság (Dél-Korea) | Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) | Kuvait | Laosz | Libanon | Malajzia | Maldív-szigetek | Mianmar (Burma) | Mongólia | Nepál | Omán | Oroszország | Örményország | Pakisztán | Srí Lanka | Szaúd-Arábia | Szingapúr | Szíria | Tádzsikisztán | Thaiföld | Törökország | Türkmenisztán | Üzbegisztán | Vietnam | |
| Függő területek: Akrotiri és Dhekelia | Karácsony-sziget | Kókusz (Keeling)-szigetek | |
| Vitatott státuszú területek: Észak-Ciprus | Hegyi-Karabah | Palesztina | Tajvan | |
Based on work by