Ernst Gideon von Laudon

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ernst Gideon Freiherr von Laudon császári-királyi táborszernagy

Ernst Gideon Freiherr von Laudon (1759-től Loudon), * Tootzen, Livónia (ma: Tootsi, Észtország), 1716. (vagy 1717). február 2., † Neu-Titschein, Morvaország (ma: Nový Jičín, Cseh Köztársaság), 1790. július 14. Osztrák császári tábornagy (Feldmarschall), a 18. század egyik legsikeresebb hadvezére, akit Szuvorov herceg, orosz cári főhadparancsnok is példaképének tekintett.

[szerkesztés] Származása, ifjúkora

Skót eredetű családból származott, amelynek eredete a 14. századig vezethető vissza. A család a 17. században kapott svéd lovagi rangot. Édesapja Otto Gerhard von Laudon alezredes, svéd majd lengyel szolgálatban állt († 1732). Édeasanyja, Sofia Eleonore von Bornemann, Treppenhof-ból (Livónia, ma: Trepe, Litvánia), * 1680, † 1742 vagy 1744).

Ernst Gideon von Laudon 1732-ben kadétként belépett az orosz hadseregbe. 1734-ben részt vett Danzig ostromában, melyet Münnich orosz tábornagy vezetett. 1735-ben a lengyel örökösödési háborúban az orosz expedíciós hadtest kötelékében részt vett a rajnai hadjáratban, onnan a Dnyeper folyó mellé rendelték, ahol a törökök elleni 1736-39-es orosz hadjáratokban harcolt.

Előléptetéseivel nem volt megelégedve, ezért 1741-ben (vagy 1742-ben) főhadnagyi rangban kilépett az orosz hadseregből. Először II. (Nagy) Frigyes porosz király hadseregébe jelentkezett, de a király elutasította szolgálatait. Bécsben nagyobb szerencsével járt, kapcsolatai révén századosi rangot kapott Franz Freiherr von der Trenck (1711-1749) osztrák alezredes hírhedt pandúrhadtestében. (Az ő unokafivére volt a „másik” Trenck, Friedrich (1726-1794), porosz lovassági százados. Kettejük kalandos életét Jókai Mór is feldolgozta, „A két Trenk” c. romantikus regényében).

Laudon 1744-45-ben részt vett Trenck szabadcsapatának harcaiban és vonulásaiban, de igyekezett kimaradni az irregulárisok által elkövetett atrocitásokból. Elzászban megsebesült, francia fogságba esett, de az osztrák császári főerő közeledtének hírére szabadon engedték. Trenck csapatával együtt harcolt Sziléziában és Csehországban. Kitüntette magát, mint könnyűlovassági egységparancsnok. Részt vett a Soor melletti csatában is, amely után Trencket bevádolták Mária Terézia császárné előtt, hogy szándékosan futni hagyta a bekerített Nagy Frigyes porosz királyt. Laudon a szabadcsapat törvénytelenségein felháborodva kilépett Trenck szolgálatából. Trenck alezredest letartóztatták és elítélték, az ügybe Laudon százados is belekeveredett, de tisztázta magát, és visszatért Bécsbe. Szegénységben élt, amíg 1746-ban sikerült ismét rendes katonai szolgálati beosztást szereznie a horvát katonai határőrvidéken, egy Karlstadt-i gyalogsági ezrednél (Liccaner Grenzregiment), ahol félig katonai, félig adminisztratív teendőket végzett. Ebben az időben megnősült, és áttért a római katolikus vallásra. Szolgálati helyén, Bunich-ben templomot építtetett, és tölgyfaerdőt telepített, amely ma is az ő nevét viseli. Határvidéki szolgálatát parancsnoka, Petrazzi nagyon megnehezítette. Laudon többször is felajánlotta szolgálatait a császári hadseregnek, de Neipperg gróf (1684-1774), az Udvari Haditanács elnöke minden alkalommal nyersen elutasította.

[szerkesztés] A hétéves háború (1756-1763)

A hétéves háború kitörésekor a tiszti állomány hiányainak pótlására Laudon jelentkezését elfogadják. Kaunitz gróf (1711-1794), birodalmi államtitkár alezredesi rangban Csehországba küldi egy horvátokból álló egységgel, Browne tábornagyhoz (1705-1757), a csehországi csapatok főparancsnokához. A Szász Nagyhercegségből való visszavonulás során Laudon egy sikeres rajtaütést hajtott végre Tetschen (ma: Děčín, Cseh Köztársaság) városa ellen. 1757 februárjában a szászországi Hirschfeld elleni támadásban játszott teljesítményéért ezredessé léptették elő. 1757. június 18-án a csehországi Kolin-i csatában is kitüntette magát, ahol Nagy Frigyes a hétéves háború első vereségét szenvedte el az osztrákoktól. A csata után a poroszok Csehországból való kiszorítása során Laudon komoly veszteségeket okozott a Keith vezérezredes (1696-1758) visszavonuló haderejének. Hónapokon keresztül portyázó hadjáratokat folytatott az Elba mentén. Augusztusban lovassági vezérőrnaggyá (Generalfeldwachtmeister, GFWM) léptették elő, megkapta az újonnan alapított Mária Terézia rend lovagi keresztjét. Az osztrák császári könnyűlovasság parancsnokáként vett részt november 5-én a Rossbach-i (Sachsen-Anhalt tartomány) csatában.

Az 1758-as hadjáratban Laudon vezérőrnagy megkapta első lehetőségét arra, hogy önálló főparancsnokként akciót vezessen. Határozottan cselekedett. Az 1758. június 30-i Domstadtl-i (ma: Domašov nad Bystřicí) győztes csatában egy jelentős utánpótlást szállító szekérsort támadott meg és ragadott el az ellenségtől, arra kényszerítve Nagy Frigyes porosz királyt, hogy feladja a morvaországi Olmütz (ma: Olomouc, Cseh Köztársaság) ostromát és kivonuljon Csehországból. E haditettéért altábornaggyá (Feldmarschallleutnant) léptették elő.

Az 1758. október 14-én lezajlott Hochkirch-i (Szászország) csatában a Daun tábornagy és Laudon tábornok által vezetett császári haderő szétverte Nagy Frigyes összpontosított táborát. E haditettért kitüntették a Mária Terézia rend nagykeresztjével. Mária Terézia császárné, uralkodó főhercegnő osztrák örökletes nemesi rangra emelte őt, bárói (Freiherr) rangot kapott. Ettől az időponttól kezdte nevét Loudon formában írta. Mária Terézia férje, I. Ferenc német-római császár (1708-1765) birodalmi grófi címet adományozott neki. Emellett a császárné földbirtokot is adományozott Laudonnak a csehországi Kuttenberg (ma: Kutná Hora mellett.

Az 1759-es hadjáratban egy önálló hadtest (18 000 ember) parancsnokaként a sziléziai határon harcolt. Benyomult Poroszországba, egészen a Neumark vidékig (ma Nyugat-Lengyelország), egyesült Szaltikov orosz cári tábornagy hadseregével. Az oroszokkal együttműködve 1759. augusztus 12-én Kunersdorf-nál (ma: Kunowice, Lengyelország) győzelmet aratott a poroszok fölött. Mivel szövetségeseinél nem tudta elérni, hogy üldözőbe vegyék a megvert porosz hadsereget, ami pedig a háború sorsát is eldönthette volna, elszakadt az orosz hadtesttől és nehéz körülmények között visszavonult az osztrák Sziléziába, és Morvaországba. Mária Terézia kinevezte őt táborszernaggyá (Feldzeugmeister). Erzsébet orosz cárnő drágaköves tőrt ajándékozott neki.

Az 1760-as hadjáratban Laudon egy 36 000 emberből álló hadtest parancsnokaként benyomult Sziléziába. június 23-án Landeshut-nál (ma: Kamienna Góra, Alsó-Szilézia, Lengyelország) sikerült teljes győzelmet aratnia Fouqué porosz altábornagy hadteste fölött. Ezután rohammal bevette Glatz-ot (ma: Kłodzko, Lengyelország), de Breslau-t (ma: Wrocław) sikertelenül ostromolta.

1760. augusztus 15-én Laudon súlyos vereséget szevedett Liegnitz-nél (ma: Legnica, Nyugat-Lengyelország). A csatavesztésért Laudon a főhadparancsnokot, Daun tábornagyot (1705-1766) és vezérkari főnökét, Lacy tábornagyot (1725-1801) hibáztatta, akik cserbenhagyták őt. A határozott stratégiai döntéseket sürgető Laudon ellenségeskedése az óvatos, kitérő taktikát folytató Daun-nal és Lacy-val szemben az egész háború során fennmaradt. Lacy és riválisa, Laudon egy-egy önálló hadtestet vezettek a háború további szakaszában.

1761-ben Laudon az orosz hadtesttel együttműködve sem tudott eljutni a Bunzelwitz-i porosz táborig (másnéven Königszelt, ma: Jaworzyna Śląska, Lengyelország), de október 1-jén gyors lerohanással bevette a Schweidnitz-i erődöt (ma Świdnica, Alsó-Szilézia, Lengyelország).

A hétéves háború későbbi hadjáratainak mai tanulmányozói általában úgy vélik, hogy nagyobb agresszivitásra lett volna szükség, mint amennyit az óvatosan taktikázó Leopold Josef von Daun kifejtett, és több megfontoltságra, mint amennyit a zsenális Laudon elviselt. De akkor ezt egyikük sem ismerte fel, és a háború utolsó három évét a két császári hadvezér közötti egyre fokozódó súrlódás határozta meg. Az osztrák hadseregben csak „Fabius és Marcellus”-ként emlegették őket.

[szerkesztés] Mellőzöttség, kisebb hadjáratok

A hétéves háború végén, majd a háborút lezáró Hubertusburg-i békeszerződés (1763. február 15.) után Daun tábornagy lett a tényleges főhadparancsnok, vele és vezérkari főnökével Lacy tábornaggyal szemben Laudon a háttérbe szorult. Udvarbeli ellenfelei áskálódásai miatt Laudon már 1762 óta nem kapott komolyabb parancsnoki megbízást. 1766-ban kinevezték az Udvari Haditanács (Hofkriegsrat) tagjává. A mellőzöttség miatt foglalkoztatni kezdte a gondolat, hogy idegen hadseregben vállaljon szolgálatot.

Több ajánlatot is kapott külföldről, többek között Nagy Frigyestől is, aki szolgálatába hívta. Laudon – valószínűleg komolyabb szándék nélkül – néhány éven át tárgyalgatott velük, különösen azután, hogy a 1768-tól a Haditanács elnöki tisztségébe Daun tábornagy utódjául nem őt, hanem ellenlábasát, Lacy-t helyezték, aki II. József társcsászár bizalmas barátja volt. Laudont a osztrák gyalogsági haderőnem főfelügyelőjévé nevezték ki. E tisztségben maradt 1766-69 között. Lacy-val szembeni ellentétei továbbra is fennmaradtak.

1769-ben Mária Terézia császárné és Kaunitz kancellár elérték, hogy Laudont elvállalja a cseh- és morvaországi hadak főparancsnoki tisztségét. A hadügyi kormányzat magasabb hivatali pozíciói továbbra is zárva maradtak előtte. E beosztásban szolgált három évig, majd visszavonult Kuttenberg-i birtokára.

1776-ban Mária Terézia még egyszer rábeszélte, hogy térjen vissza a katonai szolgálatba. Mivel Laudon földbirtokai a csehországi mezőgazdasági problémák miatt elértéktelenedtek, a császárné igen nagyvonalú feltételek mellett visszavásárolta tőle ezeket a földeket. Laudon ekkor Bécs közelében, Hadersdorf-ban telepedett le. Röviddel ezután 1778-ban tábornaggyá (Feldmarschall) nevezték ki. Ezzel kapcsolatban feljegyezték, hogy amikor Nagy Frigyes porosz király 1776-ban Bécsbe látogatott, a császárné és a társcsászár jelenlétében önkényesen tábornagy úrként szólt Laudon altábornagyhoz. A célzást azonban csak 1778. február 2-án „értették meg”.

1778-ban kitört a bajor örökösödési háború (1778–1779). II. József császár és Lacy tábornagy békülékenyebbé váltak Laudonnal szemben. Laudon és Lacy tábornagyokra két különböző hadtest vezetését bízták. Laudon hadteste Csehországban Henrik porosz királyi herceg (Nagy Frigyes öccse, 1726-1802) hadseregével került szembe, és saját hírnevéhez mérten kevés sikert tudott felmutatni, miközben Lacy, aki a Nagy Frigyes király által vezetett haderővel került szembe, új babérokat aratott.

[szerkesztés] Az 1787-1792-es török háború

Laudon ezután évekig sértődötten, visszavonultan élt Hadersdorfban, majd II. József császár még egyszer, utoljára hadba hívta, más tábornokoknak az 1787-1792-es orosz-török háborúban elszenvedett kudarcai miatt. Az 1788. augusztus 7-i orsovai áttörés, és a 1788. augusztus 28-i mehadiai csatavesztés után az idős és megfáradt Lacy kénytelen volt átadni a főparancsnokságot Futaki Hadik András tábornagynak (1710-1790).

Laudon tábornagy hadtestével Horvátországba vonult, 1788 augusztusában Dubitza-nál (ma: Bosanska Dubica, Bosznia-Hercegovina) vereséget mért a törökökre, és elfoglalta Dubitza megerődített városát. Rohammal bevette Novi városát. Az 1789-es hadjáratban a horvát-szlovén hadsereg élén elfoglalta Dresnik, Zentina és Berbir erődményeit. A Belgrád környéki hadműveletek során megbetegedett Hadik tábornagy átadta a főparancsnokságot Laudonnak, aki idős kora és megromlott egészsége ellenére, hírnevéhez méltóan, határozottan ténykedett. Utolsó fényes haditettei Belgrád elfoglalása volt, 1789. október 8-án, mindössze három hetes ostrom után, majd Szendrő (németül Semendria, ma: Smeredevo, Szerbia) várának elfoglalása 1789. október 13-án. Bár 1790. február 20-án II. József császár, majd néhány héttel később, március 12-én Hadik gróf tábornagy is meghaltak, Laudon tábornagy, főhadparancsnok győzelmei megteremtették a feltételeket a török háborút lezáró 1791-es Swistowi (ma: Szvisov, Bulgária) békeszerződéshez. Ezt azonban már maga Laudon sem érhette meg.

[szerkesztés] Halála

1790 márciusában Laudon átvette annak a hadseregnek főparancsnokságát, amelyet II. Lipót német-római császár, II. József utódja az ő számára állított fel. A poroszok ellen összevont hadsereg a porosz-osztrák határon gyülekezett. Laudon tábornagy, a hadsereg parancsnoka még ugyanebben az évben, július 14-én, főhadiszállásán, a morvaországi Neu-Titschein-ben (ma: Nový Jičín, Cseh Köztársaság) elhunyt. Hadersdorf-i birtokán temették el. Halála előtt nyolc évvel II. József császár márványszobrot készíttetett nagy hadvezéréről, amelyet ekkor a Haditanács termében állítottak fel.

[szerkesztés] Utódai

Laudon tábornagy fia, Johann Ludwig Alexius Freiherr von Laudon (1762-1822) császári-királyi tisztként, majd tábornokként becsülettel harcolt a francia forradalom elleni, majd a Napóleon elleni háborúkban, és altábornagyi rangig jutott.

Unokaöccse, Alexander Freiherr von Loudon ősapja lett a Laudon (Loudon) nemzetség II. (Tootzen-i) vonalán a 2. (hadersdorfi) ágnak. A kiterjedt családnak igen sok, ma is élő leszármazottja van.

[szerkesztés] Laudon-kastély (Schloss Laudon)

A kastély Bécs legszebb fekvésű barokk vízikastélya. Első írásos említése 1130-ből való. Sok nemesi esküvőt tartottak itt. III. Frigyes német-római császár 1460-ban jegyajándékul adta feleségének, Portugáliai Eleonórának. 1708-ban Elisabeth Christine német hercegnő, Mária Terézia majdani édesanyja lakott itt, esküvőjére várva VI. Károly német-római császárral (III. Károly néven magyar király). 1776-ban Laudon tábornagy vásárolta meg a kastélyt. A tudományok és művészetek nagy támogatója kényelemmel és gazdagsággal rendezte be a kastélyt, hogy utolsó éveit itt tölthesse el. A jelenlegi belső berendezés nagy része Laudon idejéből származik. A tágas (10 hektáros) kastélypark ma is a korabeli légkört idézi.

A kastély és a park jelenleg magántulajdon, konferenciaközpontként hasznosítják. Elsősorban az Osztrák Köztársaság veszi igénybe, állami főtisztviselők oktatására, továbbkézésére, de tartanak itt nagypolgári esküvőket, fogadások is.