Hubble űrtávcső

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Hubble űrtávcső

Ország	Amerikai Egyesült Államok Európa
Űrügynökség	NASA, ESA
Típus	csillagászati
Küldetés
Indítás dátuma	1990. április 24.
Indítás helye	Kennedy Űrközpont
Hordozórakéta	Discovery, STS-31
Élettartam	~ 20 év
Tömeg	12.3 t
Pályaelemek
Pályamagasság	600 km
Periódus	96-97 perc

A Hubble űrtávcső (Hubble Space Telescope) az amerikai Nagy Obszervatóriumok sorozat első tagja, amely optikai és közeli infravörös tartományban végez megfigyeléseket. A programban a NASA mellett részt vesz az ESA is.

Tartalomjegyzék

1 Küldetés
2 Az űrtávcső felépítése
- 2.1 Műszerek indításkor
- 2.2 Űrbeli javítás során felszerelt műszerek
3 Források
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Küldetés

A HST-t 1990. április 24-én indították a Kennedy Űrközpontból a Discovery űrrepülőgéppel az STS-31 küldetés keretében. A felbocsátást követő években hibák jelentkeztek: valahányszor a HST belépett a Föld árnyékába, vagy kilépett onnan, a napelemtáblák beremegtek, és a vibráció zavarta a távcső működését. A beállítást szolgáló 6 giroszkóp közül 3 meghibásodott, s ez már veszélyeztette a HST programját. Ennek ellenére az első másfél évben 900 csillagászati célpontról 1900 megfigyelés született, köztük olyanok, mint a Plútó/Charon rendszer felbontása, az SN 1987A szupernóva körüli gázgyűrű felfedezése, a Szaturnuszon egy óriási légköri vihar fényképezése stb.

A Hubble képeinek javulása az első karbantartó repülés után

Az űrtávcső első űrbéli javítására 1993 decemberében került sor, amikor az STS-61 (Endeavour) űrhajósai kijavították az indításkor fellépő hibákat. Azután következett még három karbantartó repülést a távcsőnél: 1997 februárjában (STS-82, Discovery), 1999 decemberében (STS-103, Discovery) és 2002 márciusában (STS-109, Columbia). Ezeken többször is kicserélték a fedélzeti műszereket.

A 2003-as Columbia-katasztrófa után életbe léptetett biztonsági előírások szerint ha a felbocsátás után az űrrepülőgépek megsérülnek, akkor lehetővé kell tenni, hogy a legénység eljusson Nemzetközi Űrállomásra. Ezért a NASA akkori igazgatója törölte a már előre betervezett szervizeléseket. Ennek eredményeként egymás után hibásodtak meg a fedélzeti műszerek. 2006-ban az űrtávcső fő megfigyelő-berendezése, az Advanced Camera for Surveys (ACS) kétszer is leállt, júniusban és szeptemberben. A hiba egy nagyfelbontású csatorna (High Resolution Channel, HRC) áramellátásában lépett fel ^[1]. Miután egy új megoldást találtak az űrhajósok vészhelyzetbeni kimentésére, Mike Griffin, a NASA jelenlegi igazgatója engedélyezett még egy negyedik szervizküldetést 2008-ban ^[2].