Linux

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

**Linux**
Tux, a pingvin; a Linux logója és kabalája
Fejlesztő:	Linux közösség
OS-család:	Unix
Forráskód:	nyílt
Legfrissebb változat:	2.6.19.2 / 2006.
Rendszermag típusa:	monolitikus
Licenc:	GPL
Státusz:	aktuális
Weboldal:	www.kernel.org www.gnu.org www.linux.org

A Linux egy számítógépes operációs rendszer, valószínűleg a legismertebb példája a szabad szoftvereknek és a nyílt forráskódú programoknak. A „Linux” elnevezés szigorúan véve a Linux kernelt jelenti, de gyakran az elnevezést a teljes Unix-szerű operációs rendszerre alkalmazzák, mely a Linux kernelre és a GNU könyvtárakra és eszközökre épül; ennek elnevezését gyakran a „GNU/Linux” formában használják.

A „Linux” kifejezést gyakran használják teljes Linux disztribúciókra, melyek egy adott forrás vagy gyártó által összeállított rendszerek, amelyek egy adott szempont alapján összeválogatott, és testre szabott programokat tartalmaznak, mint amilyenek a webszerverek, programozási nyelvek, adatbázisok, kezelői felületek (mint amilyen a GNOME vagy a KDE), irodai rendszerek (mint amilyen az OpenOffice.org). Ezen disztribúciók (szleng nevükön „distro”-k) népszerűsége rohamosan növekedett az elmúlt évtizedben, és mára elterjedésük jelentősen meghaladja a kereskedelmi Unix termékeket és még a domináns Microsoft Windowshoz képest is jelentősen elterjedtek, különösen néhány specializáltabb területen, mint amilyenek például az internetes eszközök.

Tartalomjegyzék

1 A Linux kernel
2 Története
3 Linux disztribúciók
4 Használat, támogatás
5 Linux alapismeretek (gyakorlat az ITport.hu-n)
6 Külső hivatkozások magyarul

[szerkesztés] A Linux kernel

Fő szócikk: Linux-kernel

A Linux kernel a Linux operációs rendszer magja. Feladata, hogy kapcsolatot teremtsen a számítógépen futó programok és a hardver között. Felelős a megfelelő memória kezelésért, a processzor ütemezésért (kiosztja és elveszi a futás jogát a processzektől).

[szerkesztés] Története

Linus Torvalds, a Linux Kernel megalkotója

[szerkesztés] Előzmények

A '80-as évek elejétől az egyik meghatározó PC-s operációs rendszer a DOS (Disk Operating System) volt. A DOS elődjét, a QDOS-t (Quick and Dirty Operating System) – amely egy operációs rendszer váz volt – Bill Gates vásárolta meg egy Seattle-i programozótól 50 000 dollárért. A QDOS-t egy kicsit módosították, kapott egy BASIC-értelmezőt és ezzel el is készült az MS-DOS. Gates rendkívül jól átlátta az akkori szoftver helyzetet. Az IBM pont ez idő tájt keresett operációs rendszert a PC nevű gépcsaládjához. Gates felismerte a lehetőséget, és rávette az IBM-et, hogy a személyi számítógépeit a Microsoft DOS operációs rendszerével szállítsa. Mivel az IBM PC elárasztotta a világot – köszönhetően a nyílt architektúrának (hardvergyártók sora tudott készíteni hozzá eszközöket licencelési procedúra nélkül) és olcsó mivoltának – az MS-DOS is megkezdte szárnyalását. A DOS az ügyes marketing stratégia miatt a világ minden szegletébe eljutott. A PC felhasználóinak nem nagyon volt választásuk. Az akkori Apple Mac gépek jobbak voltak, de csillagászati áruk – és a perifériák alacsony választéka – meggátolta őket a szélesebb körű elterjedésben. Az akkori számítástechnika másik nagy tábora a UNIX világ volt. A UNIX intézmények, kutató központok, iskolák kiváltsága volt, mert a gépek és a UNIX operációs rendszer ára túlságosan magas volt ahhoz, hogy egy átlagos felhasználó megengedhette volna magának. A UNIX operációs rendszer forráskódja zárt volt, ahhoz néhány kivételezett intézményen kívül mások nem férhettek hozzá. Akkor úgy tűnt, hogy a UNIX operációs rendszer soha nem lesz az otthoni felhasználók rendszere.

[szerkesztés] A MINIX operációs rendszer

A halvány remény mégis felcsillant a felhasználók előtt. Remény, hogy valaha Unix(-szerű) operációs rendszert használhatnak olcsó PC-n. A remény neve a MINIX volt. A MINIX megalkotója Andrew S. Tanenbaum holland professzor volt. A MINIX fejlesztése teljesen elölről kezdődött, azaz készítője nem egy meglevő operációs rendszert haszált fel alapjául. Tanenbaum a rendszert oktatási céllal írta. Azt szerette volna, ha tanítványai ezen a MINIX-en tanulják meg az operációs rendszerek működésének, felépítésének alapjait. A MINIX az Intel 8086 mikroprocesszoraira lett fejlesztve, amelyek abban az időben elárasztották a világ számítástechnikai piacát. A MINIX nem volt kimagaslóan jó operációs rendszer, de egy elvitathatatlan előnye volt: nyílt volt a forráskódja. Bárki, aki megvásárolta Tanenbaum Operációs rendszerek című könyvét, hozzájuthatott a mintegy 12.000 sor MINIX forráskódhoz, amely egy működő operációs rendszer forráskódja volt. Ez volt az első alkalom, hogy valóban széles közönség elolvashatatta egy igazi operációs rendszer forrását, hiszen a többi OS forráskódját szigorúan védelmezték a nyilvánosságtól a szoftver gyártók. Köszönhetően Tanenbaum nagylelkűségének, a világon rengeteg nagyszerű programozó és a számítástechnikai tudományokat tanuló egyetemista olvashatta egy valódi operációs rendszer forrását. Ez azt eredményezte, hogy egyre-másra jelentek meg az olyan levelezési listák, ahol az érdeklődők az operációs rendszerek készítésének művészetéről beszélgethettek. Számos tehetséges programozó és tanuló kapcsolódott be ezekbe a beszélgetésekbe. Az egyik ilyen tanuló Linus Torvalds finn egyetemista volt.

[szerkesztés] A GNU projekt

Ez idő tájt a világon sok programozót inspirált a GNU Projekt, amelyet Richard M. Stallman (RMS) indított útjára. A szabad szoftveres megmozdulás célja az volt, hogy szabadon felhasználható, minőségi szoftvereket készítsen és terjesszen. Stallman karrierjét a MIT Artifical Intelligence Laboratory osztályánál kezdte. 1983-ban Stallman elkészítette a híres kiáltványát, amellyel deklarálta a GNU projekt elindulását. A GNU név egy rekurzív mozaikszó, amely a 'GNU is Not Unix'-ot takarja. Stallman álma egy szabadon felhasználható operációs rendszer elkészítése volt. Ennek elkészítéséhez azonban először egy fordítóprogramra és egyéb fejlesztő-eszközökre volt szükség. Kezdetnek 1984-ben Stallman nekiállt megírni a GNU C Compiler-t (GCC – GNU Compiler Collection).

1991-re a GNU projekt számos fejlesztő-eszközt készített. A régen várt Gnu C fordító is rendelkezésre állt, így tulajdonképpen semmi nem állt Stallman elképzelésének útjába. Egyetlen dolog hiányzott még RMS víziójából: a szabad operációs rendszer. Akkoriban MINIX-et licencelni kellett. Közben elkezdődött a GNU operációs rendszer fejlesztése is. Ez a GNU/Hurd névre hallgatott, de a kilátások szerint nem lehetett hivatalos megjelenésére számítani néhány éven belül (azóta sem jelent meg).

[szerkesztés] A Linux születése

1991-ben Linus másodéves hallgatója volt a Helsinki Egyetem számítástechnikai tudományok karának. Linus autodidakta hacker volt, saját operációs rendszert szeretett volna írni. Hogy miért? Mert a GNU/Hurd-re várhatóan néhány évet várni kellett volna. A 21 éves egyetemista a Intel 80386-os processzor védett módú (protected mode), feladat-váltó (task-switching) lehetőségeit szerette volna felfedezni. Ez körülbelül 1991 nyarának elején lehetett. A pontos dátumra maga Linus sem emlékszik. Egy biztos: egy e-mail tanúsága szerint 1991. július 3-án már a POSIX szabvány után érdeklődött az interneten, így ekkor már futhatott nála egy kezdetleges rendszer. A program fejlesztése a Tanenbaum-féle Minix alatt történt, eleinte Assembly nyelven.

1991. augusztus 25-én Linus egy történelmi levelet küldött a MINIX hírcsoportba (a levél magyar nyelvű Fordítása):

„Üdv minden Minix-felhasználónak odakinn! Készítek egy (ingyenes) operációs rendszert (csak hobbi, nem lesz olyan nagy és profi, mint a GNU a 386- (486) AT-klónokhoz. Április óta kotyvasztom, és már kezd elkészülni. Szeretnék visszajelzéseket hallani, mit szerettek, illetve nem szerettek a Minixben, mivel az én operációs rendszerem némileg hasonlít rá (többek között azonos a fájlrendszer fizikai kiosztása – :gyakorlati okokból).

Mostanában ültetttem át a bash (1.08) és a gcc (1.40) programokat, és úgy tűnik, működnek a dolgok. Ez azt is jelenti, hogy pár hónapon belül valami használhatót fogok kapni, és kíváncsi lennék, milyen képességeket szeretnének az emberek. Minden javaslatot szívesen veszek, azt viszont nem ígérem, hogy meg is csinálom őket :-)

- Linus (torvalds@kruuna.helsinki.fi)

Ui.: Igen! Nincs benne Minix-kód és többszálú fs-sel (fájlrendszerrel) rendelkezik. Nem hordozható (portable)(a 386 feladatváltást használja stb.), és lehet, hogy soha nem is fog az AT-merevlemezeken kívül bármi mást támogatni, minthogy nekem csak ez van :-(.”

Valahogy így kezdődött a Linux története. Linus levele számos programozót megérintett. Andrew S. Tanenbaum – a MINIX operációs rendszer atyja – Hollandiában élő egyetemi tanár, operációsrendszer-kutató – egyik későbbi levelében azt írta, hogy a Linux elavult (Linux is obsolete), mert monolitikus, ezért a professzor nem jósolt neki nagy jövőt. A levélből óriási vita lett. Ennek ellenére a Linux az elmúlt 10 évben hihetetlen fejlődésen ment keresztül, és még mindig monolitikus.

[szerkesztés] „GNU/Linux”

A Unix történeti fa

A „Linux” valójában csupán a kernel (rendszermag) neve. A Linux kernelre alapuló rendszerek (melyeket általában és röviden „Linux rendszereknek” nevezünk) szinte minden esetben a GNU projekt által fejlesztett alapprogramokat használják (mint amilyen az operációs rendszer alapkönyvtára, a „libc”, vagy az alapvető Unix/Linux parancsok, mint amilyen a „echo” vagy az „ls”).

A Linux operációs rendszer tehát leggyakrabban a Linux kernelből és a GNU alapprogramokból áll. Richard Stallman, a GNU projekt atyja szerint ezért az operációs rendszer helyes elnevezése „GNU/Linux operációs rendszer”. Bár ennek jogosságával kevesen vitáznak, mégis, gyakran egyszerűbb csupán „Linux”-ot írni, ami viszont Stallman szerint hibás és helytelen. Ha van rá lehetőség, emiatt GNU/Linux-ot szoktunk írni, hiszen ez nem nagy ár a GNU projekt munkájának elismeréseként, de a helyesség tekintetében máig sincs egyetértés.

[szerkesztés] Jogi támadások

2003 márciusában az SCO csoport egy komplex jogi támadásba kezdett a Linuxot (is) használó IBM ellen.

(...)

[szerkesztés] Linux disztribúciók

Fő szócikk: Linux disztribúció

Egy disztribúció (röviden: distro) olyan összeállítás, mely egy felhasználásra kész GNU/Linux alapú operációs rendszert, és ahhoz tartozó, válogatott programokat tartalmaz. A disztribúcióknak gyakori eltérései:

a célközönség: a legtöbb distro adott közönséget céloz meg: profi vagy kezdő felhasználókat, adminisztrátorokat, „buherátorokat”, kevés memóriával rendelkező, vagy csak CD-t tartalmazó gépeket stb. Néhány distro a grafikus környezetet, míg mások inkább a karakteres konzolt támogatják.
a fájlrendszer felépítése: a distrók egységes, de gyakran egymástól eltérő könyvtárstruktúrával rendelkeznek (lásd még: LHS)
csomagkezelés: a distrók egyik fő jellemzője az egyes programcsomagok installálásának, eltávolításának és frissítésének megkönnyítése és támogatása (lásd még: APT, RPM)
biztonsági és egyéb frissítések: a distrók nagy részének készítői komolyan veszik a biztonsági problémákat, és az ismert hibák javításait rövid időn belül elérhetővé teszik distrójuk csomagfrissítési módszerének számára.

[szerkesztés] Használat, támogatás

[szerkesztés] Telepítés

Régebben a telepítés nehézsége komoly akadályokat állított a Linux széles körű elterjedése elé, mint asztali operációs rendszer.

Ezt később disztribúciónként eltérően oldották meg, amelyek között rengeteg ugyanolyan könnyen (vagy még annál is egyszerűbben) telepíthető megtalálható, mint a konkurens Windows rendszer. Ilyenek grafikus telepítő felülettel rendelkeznek például a Fedora Linux és a SuSE.

A karakteres telepítő rendszerek is általában ugyanilyen informatívak, folyamatosan tájékoztatják a felhasználót az éppen zajló folyamatokról, a telepítés várható időtartamáról, vagy arról, hogy éppen milyen információk szükségesek számukra a telepítéshez, ezek például a Debian és a Slackware.

A Windows és Linux telepítők közötti legfontosabb különbség, hogy a Linuxnak nincs szüksége különféle Licenc és eredetiséget igazoló kódok beütésére, mivel az esetek túlnyomó többségében szabadon terjeszthető rendszerek.

A telepítők beállítják a számítógépünknek megfelelően a meghajtóprogramokat, a legtöbb hardvert felismeri és automatikusan használatba veszi. Normális esetben a telepítés befejezése után egy kész, használható rendszert kapunk, nem szükséges plusz manuális beavatkozás.

Az olyan számítógépek, szervergépek amelyek már előre telepített Linux rendszerrel rendelkeznek, már előre fel van telepítve minden szükséges hardver meghajtóprogram a gyártók által. Ilyen rendszereket készít például a Hewlett-Packard és a Dell.

A legkézenfekvőbb megoldás a Linux telepítésére személyi számítógépen egy önállóan elindulni képes telepítő CD-ről (vagy DVD és egyéb adathordozók, amelyről képes egy rendszer betölteni önmagát), ami tartalmazza magát a disztribúciót egy öntelepítő formában. Ezeket a telepítő CDket beszerezhetjük ISO formátumú CD-kép fájlokban az internetről, majd kiírhatjuk, esetleg megvásárolhatjuk bizonyos disztribúcióban, amelyekben mellékelik a használati utasítást és néhány extra szoftvert is (például:Red Hat Linux).

Amennyiben nem szeretnénk telepíteni, csak kipróbálni egy adott rendszert, megtehetjük egy LiveCD segítségével, amivel szinte minden különféle disztribúció rendelkezik külön csomagban, ingyenesen letölthetően.

[szerkesztés] Beállítások

A Linux beállításai disztribúciónként különböznek, különbözhetnek.
Ennek ellenére egységesen minden szoftvernek általában felhasználónként különböző beállítása lehetséges (akár grafikusan, akár Linux terminálon), amelyeket az adott szoftver a felhasználó mappájába menti el. (/home/felhasznaloneve, a rendszergazda esetén /root esetleg /home/root)

Két nagyobb csoportra oszthatjuk a szoftvereket, így a csak a rendszergazda (root) által elérhető fájlok és a felhasználók által is elérhető fájlok különböző helyeken vannak. A rendszergazda esetén ez az /sbin könyvtár, felhasználóknál pedig a /bin . A felhasználók nem használhatják a rendszergazda alkalmazásait, így ezeknek a konfigurációja is ugyanígy lehetetlen az arra jogosulatlan felhasználóknak. Az esetek nagy töbségében a rendszerre vonatkozó konfigurációs fájlok az /etc könyvtárban helyezkednek el.

Mivel ezek a beállítások általában hasonlóak, ezért időnként átjárást engedhetnek két különböző Linux disztribúció között. Eltérően a megcélzott közösségtől függően vannak grafikus, felhasználóbarát felületek kevésbé részletes beállítási lehetőségekkel, illetve a tapasztaltabb felhasználók számára úgynevezett conf (konfigurációs) fájlok, amelyekben részletekbe menően lehet egy adott szoftvert beállítani. Ezek a szoftverek jelenthetnek akár egy konkrét grafikus felületet (KDE, GNOME), egy felhasználói programot OpenOffice.org, esetleg valamilyen multimédiás alkalmazást amaroK, XMMS.

[szerkesztés] Terméktámogatás

Mivel a Linux alapú rendszerek általában a nyílt forráskódú, szabadon terjeszthető alkalmazásokra építenek, ezért minden egyes alkalmazás saját támogatással és saját fejlesztőközösséggel rendelkezik.

Ezzel szemben vannak olyan „fizetős” disztribúciók, mint például a Red Hat Linux, melyek megvásárlása esetén különféle ügyfélszolgálatokkal (helpdesk) és biztonsági frissítésekkel, komplex támogatással látják el a rendszerünket. Ezzel szemben például a Fedora egy olyan a Red Hat által indított projekt, amely az otthoni felhasználókat hivatott megcélozni nyílt forráskódú és ingyenes rendszerként. Ezeknél szintén a felhasználói és fejlesztői közösségek nyújtanak terméktámogatást.

A hivatalos értelemben vett terméktámogatás a Linux esetén eléggé képlékeny, mivel több ezer, ha nem millió programozó és tapasztalt felhasználó dolgozik a rendszer kényelmesítésén, hatásfokának növelésén. Ezek az emberek általában levelező listákat, fórumokat, weboldalakat üzemeltetnek, ahol a saját szoftverükhöz nyújtanak támogatást, esetleg a felhasználók információkat cserélhetnek egymás között ezen csatornák segítségével.