Merkúr (bolygó)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Merkúr

Pályaadatok

Aphélium távolsága:

69 817 079 km
0,466 698 35 CsE

Perihélium távolsága:

46,001,272 km
0,307 499 51 CsE

Fél nagytengely:

57 909 176 km
0,387 098 93 CsE

Pálya kerülete:

360 000 000 km
(2,406 CsE)

Pálya excentricitása:

0,205 630 69

Sziderikus keringési idő:

87,969 34 nap
(0,240 846 9 év)

Szinódikus periódus:

115,8776 nap

Min. pályamenti sebesség:

38,86 km/s

Átl. pályamenti sebesség:

47,36 km/s

Max. pályamenti sebesség:

58,98 km/s

Inklináció:

7,004 87°
(3,38° a Nap egyenlítőjéhez képest)

Felszálló csomó hossza:

48,331 67°

Perihélium szöge:

29,124 78°

Holdak:

nincs

Fizikai tulajdonságok

Egyenlítői sugár:

2439,7 km
(a földi 0,383-szerese)

Felszín területe:

7,5×10⁷ km²
(a földi 0,147-szerese)

Térfogat:

6,083×10¹⁰ km³
(a földi 0,056-szerese)

Tömeg:

3,302×10²³ kg
(a földi 0,055-szerese)

Átlagos sűrűség:

5,427 g/cm³

Felszíni gravitáció:

3,701 m/s²
(0,377 g)

Szökési sebesség:

4,435 km/s

Sziderikus forgásidő:

58,6462 nap (58 nap 15,5088 h)

Forgási sebesség:

10,892 km/h (az egyenlítőnél)

Tengelyferdeség:

~0,01°

Az északi pólus rektaszcenziója:

281,01° (18 h 44 min 2 s) ¹

Deklináció:

61,45°

Albedó:

0,10-0,12

Felszíni hőm.:
é. sz. 0°, ny. h. 0°
é. sz. 85°, ny. h. 0°

min	átl.	max
100 K	340 K	700 K
80 K	200 K	380 K

Atmoszféra

Felszíni nyomás:

nyomokban

Összetevők:

31,7% kálium
24,9% nátrium
9,5% atomos oxigén
7,0% argon
5,9% hélium
5,6% molekuláris oxigén
5,2% nitrogén
3,6% szén-dioxid
3,4% víz
3,2% hidrogén

A Merkúr a Naphoz legközelebb található bolygó. A Naprendszer második legkisebb bolygója, nevét a római mitológiából ismert Merkúrról, az istenek hírnökéről kapta.

A Merkúrnak nincsenek természetes holdjai. Eddig egyetlen űrszonda – a Mariner-10 – érte el e bolygót (1974–1975.); területének csak 40–45%-át térképezték föl. Az asztronómiai jele a kör egy kereszt függőleges szárán, a kör tetején egy félkörrel (Unicode: ☿). Krisztus előtt az V. században a Merkúr bolygónak két neve volt, aszerint hogy a nap melyik időszakában tűnt föl. A Merkúrt Mercuriusnak hívták az esti égbolton, de Apollo néven ismerték napkeltekor. Későbbiekben Püthagorasz ismerte föl, hogy a két bolygó ugyanaz.

[szerkesztés] Fizikai tulajdonságok

[szerkesztés] Légkör

A Merkúrnak gyakorlatilag nincs légköre, csak helyenként és időszakosan tapasztalható némi légköri nyomás. A csekély gravitáció, az erős napszél és a szélsőséges hőmérsékletingadozás nem teszi lehetővé a gázok tartós megmaradását a felszínen.

[szerkesztés] Felszíni hőmérséklet

A Merkúr átlagos felszíni hőmérséklete 452 K (179 °C) de az ingadozás rendkívül nagy mértékű. A Merkúr átlagos naptávolsága csak 58 millió km, a felszínén pedig minden közvetlenül megvilágított négyzetméterre a Földön tapasztalhatónál 8,9-szer több, 9126,6 W napenergia esik, ezért a napsütötte területeken a hőmérséklet elérheti a 700 K-t (427 °C). Az árnyékos helyeken ezzel szemben a 90 K (-183 °C) is előfordul. A felforrósodás és a lehűlés a fényviszonyok megváltozását követően – a légkör hiánya miatt – nagyon gyorsan végbemegy. Összehasonlításként: a Földön a két szélsőérték között legfeljebb 150 °C különbség fordul elő.

[szerkesztés] Geológia

A Merkúr felszíne megjelenésében nagyon hasonlít a Holdéhoz; kráterek, hegységek és sötét színű síkságok (tengerek) borítják. A Merkúr felszínét kialakulása során – mintegy 4,3 milliárd éve, és egy ideig még azután is – folyamatosan bombázták üstökösök és kisbolygók. Ez az sok becsapódással járó, korai korszak mintegy 3,8 milliárd évvel ezelőtt ért véget, de a becsapódások nyomai máig meghatározzák a bolygó felszínének domborzati viszonyait. Az ütközések során az objektumok a légkör hiánya miatt akadálytalanul, teljes erejükkel csapódtak a felszínbe. Akkoriban a bolygó még vulkanikus szempontból aktív volt, ezért a kráterek belsejét feltöltötte a forró láva, a Holdon láthatókhoz hasonló síkságokat létrehozva. A Merkúr albedója mindössze 10-12%, mert a felszínét viszonylag sötét, vulkanikus eredetű kőzetek borítják.

[szerkesztés] Carolis-medence

A Carolis-medence, vagy Caloris Planitia egy 1350 km átmérőjű kráter, nagy valószínűséggel a legnagyobb ilyen objektum a Naprendszerben. A Merkúr fejlődésének korai szakaszában alakulhatott ki, egy legalább 100 km átmérőjű kisbolygó becsapódása során. A krátert forró láva töltötte fel, de a peremén egy kétezer méter magas hegység húzódik, továbbá az ütközéskor a felszínen végigfutó lökéshullámok a bolygó átellenes pontján fókuszálódtak, létrehozva egy 500 000 km²-es, hegycsúcsokkal és szakadékokkal tarkított területet.

A Carolis-medencének csak a felét sikerült megörökítenie a Mariner–10 űrszondának, a teljes objektum máig ismeretlen.

[szerkesztés] Jég a Merkúron

1992-es radarmegfigyelések során észlelték, hogy megfagyott víz (jég) található a Merkúr északi pólusán. Elképzelhető, hogy a bolygó állandóan árnyékban lévő krátereiben is található víz, amely üstökösök becsapódása során vagy a bolygó belsejéből kipárologva kerülhetett a felszínre.

[szerkesztés] A mag

A Merkúr viszonylag nagy méretű, 70%-ban fémekből, 30%-ban szilikátokból álló maggal rendelkezik, amelynek átlagos sűrűsége 5430 kg/m³, ami alig kevesebb a Föld magjának 5,515 g/cm³-es sűrűségénél. Viszont Merkúr magja a bolygó össztömegének 42%-át adja, szemben a Föld magjának 17%-os arányával.

[szerkesztés] Mágneses tér

A lassú forgás ellenére a Merkúr viszonylag erős mágneses térrel rendelkezik. Erőssége a földinek 1%-a. Valószínűleg a mágneses tér a földihez hasonló módon jön létre, a magban mozgó folyadék hatására. Bár a kutatók még nem bíztosak, hogy a Merkúr magja lehet folyékony^[1], de a nagyon elnyúlt pálya periódusaiban megjelenő árapály folyékonyan tarthatja. Az is lehetséges, hogy a Merkúr mágneses tere egy korábbi dinamo effektus maradványa, a mágneses tér a megszilárdult mágneses anyagba "fagyott".

A Merkúr mágneses tere elég erős, hogy eltérítse a napszelet a bolygó körül, kialakítva egy magnetoszférát, amelybe a napszél nem hatol be. Ez ellentétben van a Holddal, amelynek a mágneses tere a felszínig engedi a napszelet és nem hoz létre magnetoszférát.