Wolfgang Amadeus Mozart fő művei

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a lista egy válogatás a főbb Mozart művekből. Műveinek teljes listájáért lásd a Köchel-jegyzék cikket.

Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) egy bécsi klasszicista zeneszerző volt, és igen sok műfajban alkotott. A legkedveltebb művei talán az operái, zongoraversenyei, szimfóniái, vonósnégyesei és -ötösei. Mozart ezeken felül igen sokat írt egyedüli zongorára, ill. egyéb kamarazenét, miséket, egyéb vallásos zenét, és kifogyhatatlanul sok táncdarabot, divertimentó, és egyéb szórakoztató zenét.

Tartalomjegyzék 1 Megjegyzés Mozart műveinek rendszerezéséhez 2 Szimfóniák 2.1 Sinfonia Concertanték 3 Versenyművek 3.1 Zongoraversenyek 3.2 Hegedűversenyek 3.3 Kürtversenyek 3.4 Egyéb versenyművek 3.5 Előadási darabok szólóhangszerre és zenekarra 4 Művek szóló-zongorára 5 Kamarazene 5.1 Vonósnégyesek 5.2 Vonósötösök 5.3 Egyéb fontosabb kamarazenei mű 6 Szerenádok, divertimentók és egyéb hangszeres művek 6.1 Szerenádok 6.2 Divertimentók 6.3 Egyéb 7 Operák

[szerkesztés] Megjegyzés Mozart műveinek rendszerezéséhez

• A „K.” „KV” a mű Köchel-jegyzékszámára utal, vagyis a (többé-kevésbé) kronológikus (értsd: komponálás időpontja szerinti) katalógusa Mozart műveinek. A lista készítőjéről, Ludwig von Köchelről kapta nevét. Megjegyzendő, hogy a lista 19. századi megjelenése óta elég sok revízión esett át; így általában az eredeti szám, ill. a jelenlegi, 6. revízió száma van feltüntetve. Ez persze bizonyos ütközésekhez is vezethet. (pl. a N° 25-ös Szimfónia ilyen). Egy többé-kevésbé teljes lista itt, vagy itt található.
• Ez a cikk tematikusan rendszerezi a műveket, pontosabban a művek műfaja szerint. Az egy műfajon belül keletkezett művek nem mindig vannak beszámozva: Köchel eredetileg csak a szimfóniákat (1-től 41-ig); a zongoraversenyeket (1-27), (itt igen sok korai Mozart-féle átiratot kihagyott), hegedűversenyeket (1-5) (azóta még legalább kettőről tudunk, amelyek előkerültek), ill. kürtversenyeket (1-4) számozta be, ill. még néhány művet. Ezek mellett a vonósnégyesekhez, kamarazenei művek nagy részéhez és a vokális művekhez egyáltalán nincsen semmilyen általánosan elfogadott számozás.
• Nem sok Mozart mű rendelkezik opus-számmal, mivel nem sok művét adták ki élete alatt, tehát az opus-számos megjelölés Mozart műveinél eléggé ritka.

[szerkesztés] Szimfóniák

Mozart úgynevezett „szimfónia-korszaka” 1764 és 1788 közé esik, ez alatt a 24 év alatt írt 41 szimfóniát - legalábbis a tradícionális kiadások szerint; viszont a legfrissebb kutatások már 68 kész műről tudósítanak. Mindenesetre az eredeti számozás megmaradt - így az utolsó szimfóniája még mindig a 41-es. Több művet (K. 297, 385, 550) még maga a szerző dolgozta át.

[szerkesztés] Sinfonia Concertanték

A szerző valószínüleg több, mint 3 darabot írt ebben a Sinfonia Concertante műfajban, de azok elvesztek, vagy csak apró darabkákban maradtak fenn.

• Concertone két hegedűre és zenekarra, C-dúr, K. 190

Ugyan a címe szerint csak két hegedűs alkotja a szóló csoportot, de igen sok szólórésze van az oboának, ill. van benne cselló-, ill. nagybőgőszóló

• Sinfonia Concertante hegedűre, brácsára és zenekarra, Esz-dúr, K. 364 (1779)

Már eleve a brácsa (mélyhegedű) szólóhangszerként alkalmazása elég érdekes, ráadásul Mozart scordatura technológiát ír elő, aminek köszönhetően a brácsa húrjait egy fél hanggal feljebb kell hangolni (mai előadásokban általában kihagyják).

• Sinfonia Concertante oboára, klarinétra, kürtre, fagottra és zenekarra, Esz-dúr, K. 297b, Anh.9 később Anh. C 14.01 (1791)

Egy igen szép mű, de hitelessége még mindig kétséges, mivel a mozarti kézirat még nem került elő. Valószínüleg ez egy Mozarttól származó átirat, ugyanis a feltételezések szerint eredetileg nem klarinét, hanem fuvola szerepelt benne. Tudósok készítettek ilyen hangszerelésű rekonstrukciót is.

[szerkesztés] Versenyművek

Mozart „versenyműtermelésének” csúcsa mindenképpen a zongoraversenyek, annak ellenére, hogy igen sok más hangszerre írt versenyművet, amely esetleg az adott hangszer irodalmának csúcsa.

[szerkesztés] Zongoraversenyek

Mozart azon 17 zongoraversenye, amelyek Bécsben keletkeztek, és a 27 darabból álló sorozat legszignifikánsabb részét képezik, mivel itt foradalmasította a versenyművet, mint műfajt a szabad szimfónikus dimenziók hozzáadásával, és avval, hogy a hangszerben rejlő összes lehetőségeket kihasználta, ill. nem ütköztette soha a zenekarral. Ezek mellett 15 darab 1782 és 1786 között keletkezett, míg az utolsó két évben csak két zongoraversenyt írt. Az is híres, és helyénvaló állítás, hogy a koncertek egy részét a tanítványaival közösen írta (főleg Babette von Ployerrel), és fejben dolgoztak, hangszer használata nélkül.

1767-ben a tizenegy esztendős Mozart édesapjával Bécsbe készült, és ottani szereplése céljaira négy zongoraversenyt komponált. E művekről Mozart két jeles életrajzírója, Wyzewa és St. Foix megállapította, hogy azok Raupach, Honauer, Schobert és Eckardt zongoraszonátáinak átiratai. A darabok a Köchel-jegyzékben 37., 39., 40. és 41. szám alatt szerepelnek.

Mozart első eredeti zongoraversenye 1773-ból való: a D-dúr koncertet (K. 175) Salzburgban komponálta és azt magával vitte németországi útjára. 1778-ban Mannheimből írt levelében beszámolt apjának arról, hogy ott ismét eljátszotta a művet, amely igen népszerű.

A zongoraversenyek fejlődésének útja a hegedűszerű komponálástól indul el: a korai művekben a szólóhangszer technikája a hegedűére emlékeztet. Az 1776-ban írt három zongoraverseny ebből a szempontból már jelentős haladást mutat. A forma ugyanaz, mint a hegedűversenyeké: három tételéből az első gyors tempójú szonátatétel, a második lassú darab, a finálé rondó formájú.

A No. 7-es F-dúr versenymű három zongorára, K.242 (Lodron) 1776-ban keletkezett, amiben a három szólam különböző nehézségű.

• Zongoraverseny No. 9 "Jeunehomme", Esz-dúr, K. 271
• Zongoraverseny No. 11, F-dúr, K. 413/387a
• Zongoraverseny No. 12, A-dúr, K. 414/385p
• Zongoraverseny No. 13, C-dúr, K. 415/387b
• Zongoraverseny No. 14, Esz-dúr, K. 449
• Zongoraverseny No. 15, B-dúr, K. 450
• Zongoraverseny No. 16, D-dúr, K. 451
• Zongoraverseny No. 17, G-dúr, K. 453
• Zongoraverseny No. 18, B-dúr, K. 456
• Zongoraverseny No. 19 "Koronázás I", F-dúr, K. 459
• Zongoraverseny No. 20, d-moll, K. 466
• Zongoraverseny No. 21, C-dúr, K. 467
• Zongoraverseny No. 22, Esz-dúr, K. 482
• Zongoraverseny No. 23, A-dúr, K. 488
• Zongoraverseny No. 24, c-moll, K. 491
• Zongoraverseny No. 25, C-dúr, K. 503
• Zongoraverseny No. 26 "Koronázás II", D-dúr, K. 537
• Zongoraverseny No. 27, B-dúr, K. 595

[szerkesztés] Hegedűversenyek

Mozart hegedűversenyei az igen gyönyörű és fülbemászó melódiái, és a hangszer hangjához igazán passzóló részek miatt híresek, annak ellenére, hogy Mozart nem használta ki teljesen a hegedűben rejlő lehetőségeket (nem úgy, mint pl. Beethoven vagy Brahms tette).

[szerkesztés] Kürtversenyek

A szerző vadászkürtre íródott versenyművei tulajdonképpen egy elegáns és vicces dialógus a zenekar és szólista között. A kéziratok nagy része elég sok, a dedikáltnak szánt viccet (köztük eléggé sértőeket) is tartalmazott.

• Kürtverseny No. 1, D-dúr K. 412

Franz Xaver Süssmayr készített egy újabb második tételt Mozart halála után az eredeti elveszett helyett.

• Kürtverseny No. 2, Esz-dúr, K. 417
• Kürtverseny No. 3, Esz-dúr, K. 447
• Kürtverseny No. 4, Esz-dúr, K. 495 (1786)

[szerkesztés] Egyéb versenyművek

• Fagottverseny, B-dúr, K. 191 (1774)
• Versenymű hárfára, fuvolára és zenekarra, C-dúr, K. 299 (1778)

Igen eredeti a szólóhangszerek megválogatása.

• Oboaverseny, C-dúr, K. 314

Elveszett, de aztán előkerült.

• Klarinétverseny, A-dúr, K. 622 (1791)
• Fuvolaverseny, G-dúr, K. 313 (1778)
• Második fuvolaverseny, D-dúr K. 314 (1778)

Lásd feljebb.

[szerkesztés] Előadási darabok szólóhangszerre és zenekarra

• Andante fuvolára és zenekarra, C-dúr, K. 315 (1778)
• E-dúr Adagio hegedűre és zenekarra, K261 (1776)
• B-dúr Rondo Concertante, K261a (1776)
• C-dúr Rondó, K373 (1776)

[szerkesztés] Művek szóló-zongorára

1782 és 1786 között 20 mű keletkezett egy zongorára (többek közt szonáták, variációk, fantáziák, szvitek, fúgák és rondók), ill. keletkeztek még négykezes művek, ill. művek két zongorára.

• Nannerl Zenés Könyve

1. C-dúr Andante, K. 1a
2. C-dúr Allegro, K. 1b
3. F-dúr Allegro, K. 1c
4. F-dúr menüett, K. 1d
5. G-dúr menüett, K. 1e
6. C-dúr menüett, K. 1f
7. F-dúr menüett, K. 2
8. B-dúr Allegro, K. 3
9. F-dúr menüett, K. 4
10. F-dúr menüett, K. 5
11. C-dúr Allegro, K. 5a
12. B-dúr Andante, K. 5b

• Zongoraszonáta No. 1, C-dúr, K. 279 (München, Nyár, 1774)
• Zongoraszonáta No. 2, F-dúr, K. 280 (München, Nyár, 1774)
• Zongoraszonáta No. 3, B-dúr, K. 281 (München, Nyár, 1774)
• Zongoraszonáta No. 4, Esz-dúr, K. 282 (München, Nyár, 1774)
• Zongoraszonáta No. 5, G-dúr, K. 283 (München, Nyár, 1774)
• Zongoraszonáta No. 6, D-dúr, K. 284 (München, Feb-Mar 1775)
• Zongoraszonáta No. 7, C-dúr, K. 309 (Mannheim, Nov. 8 1777) Cannabich
• Zongoraszonáta No. 8, a-moll, K. 310 (Párizs, Nyár, 1778)
• Zongoraszonáta No. 9, D-dúr, K. 311 (Mannheim, Nov 1777)
• Zongoraszonáta No. 10, C-dúr, K. 330 (Nyár, 1778)
• Zongoraszonáta No. 11 "Török induló", A-dúr, K. 331 (Nyár, 1778)
• Zongoraszonáta No. 12, F-dúr, K. 332 (Nyár, 1778)
• Zongoraszonáta No. 13, B-dúr, K. 333 (Nyár, 1778)
• Zongoraszonáta No. 14, c-moll, K. 457 (Bécs, Oct. 14, 1784,)
• Zongoraszonáta No. 15, F-dúr, K. 533 (Bécs, Jan. 3, 1788)
• Zongoraszonáta No. 16, C-dúr, K. 545 (az un. facile vagy semplice szonáta; Bécs, Jun. 26, 1788)
• Zongoraszonáta No. 17, F-dúr, K. 547a (Bécs, Nyár, 1788)
• Zongoraszonáta No. 18, B-dúr, K. 570 (Bécs, February, 1789)
• Zongoraszonáta No. 19, D-dúr K. 576 (Bécs, July 1789)
• Fantázia és Fúga, C-dúr, K. 394 (Bécs, 1782)
• Fantázia No. 2, c-moll, K. 396 (Bécs, 1782)
• Fantázia No. 3, d-moll, K. 397 (Bécs, 1782)
• Fantázia No. 4, c-moll, K. 475 (Bécs, May 20, 1785)

Néhány katalógusban az a-moll és D-dúr szonáták fel vannak cserélve

[szerkesztés] Kamarazene

• 2 duó hegedűre és brácsára vagy két hegedűre,

G-dúr K.423 B-dúr K.424

[szerkesztés] Vonósnégyesek

• Quartetti Milanesi, K. 80 és K. 155-160 (1770-1773)

Ez egy háromtételes darabokból álló ciklus, igazából nem nagy művek, csak előremutatás a többi, teljesebb vonósnégyes irányába.

• Vonósnégyes No. 1, G-dúr, K. 80/73f (1770)
• Vonósnégyes No. 2, D-dúr, K. 155/134a (1772)
• Vonósnégyes No. 3, G-dúr, K. 156/134b (1772)
• Vonósnégyes No. 4, C-dúr, K. 157 (1772-3)
• Vonósnégyes No. 5, F-dúr, K. 158 (1772-3)
• Vonósnégyes No. 6, B-dúr, K. 159 (1773)
• Vonósnégyes No. 7, Esz-dúr, K. 160/159a (1773)
• Vonósnégyes No. 8, F-dúr, K. 168 (1773)
• Vonósnégyes No. 9, A-dúr, K. 169 (1773)
• Vonósnégyes No. 10, C-dúr, K. 170 (1773)
• Vonósnégyes No. 11, Esz-dúr, K. 171 (1773)
• Vonósnégyes No. 12, B-dúr, K. 172 (1773)
• Vonósnégyes No. 13, d-moll, K. 173 (1773)

• Haydn kvartettek K. 387, 421, 428, 458, 464, 465, Opus 10 (1782–1785)

• Vonósnégyes No. 14, G-dúr, K. 387 (1782)
• Vonósnégyes No. 15, d-moll, K. 421/417b (1783)
• Vonósnégyes No. 16, Esz-dúr, K. 428/421b (1783)
• Vonósnégyes No. 17, B-dúr ("Vadászat"), K. 458 (1784)
• Vonósnégyes No. 18, A-dúr, K. 464 (1785)
• Vonósnégyes No. 19, C-dúr ("Disszonanciák"), K. 465 (1785)

• Vonósnégyes No. 20, D-dúr ("Hoffmeister"), K. 499 (1786)

Ezt a művetFranz Anton Hoffmeister adta ki (talán ú volt a dedikált is), csakúgy, mint a Porosz kvartettekeket. Mozart utolsó három vonósnégyese, melyet az éppen uralkodó porosz királynak, II. Frigyes Vilmosnak ajánlott, a cantabile karakterű csllószólamaikról (a király nagy gordonkás volt), az édes hangokról és a különböző hangszerek equilibriumairól hírsek.

• Porosz kvartettek K. 575, 589, 590 (1789-1790)

• Vonósnégyes No. 21, D-dúr, K. 575 (1789)
• Vonósnégyes No. 22, B-dúr, K. 589 (1790)
• Vonósnégyes No. 23, F-dúr, K. 590 (1790)

[szerkesztés] Vonósötösök

Mozart ugyan jóval kevesebb vonósötöst írt, mint -négyest, de ezek sokkal fontosabb művei. Wolfgang műveiben az ötödikhangszernek egy második mélyhegedűt használt.

• B-dúr vonósötös, K. 174
• C-dúr vonósötös, K. 515

A mű első tétele a leghosszabb mozarti tétel

• g-moll vonósnégyes, K. 516

Egyik legnagyobb műve. A 40. szimfónia tragikus hangulatát idézi vissza, ami az azonos hangnemnek is köszönhető. Sokan nem tartják jónak a mű végére az utolsó, G-dúrban befejeződő tételt.

• c-moll vonósnégyes, K. 406 (516b)

A korábbi fúvósokra írt szerenád (K388) átirata.

• D-dúr vonósötös, K. 593
• Esz-dúr vonósötös, K. 614

[szerkesztés] Egyéb fontosabb kamarazenei mű

• Fuvolanégyesek (fuvola, hegedű, brácsa, cselló) K. 285, 285a, 285b, 298 (1777–1787)
• Kvintett zongorára és fúvósokra (oboa, klarinét, kürt, fagott) K. 452 (1784)
• A-dúr klarinétkvintett K. 581 (1789)

[szerkesztés] Szerenádok, divertimentók és egyéb hangszeres művek

A fentebb említett hangszeres műveken kívül Mozart még sok divertimentót, notturnót, serenatát, cassazionát, indulót és táncokat írt. Főbb művek ebből a kategóriából:

• Minuettok (több, mint 100; melyek Haydn sílusára hasonlítanak, tehát viszonylag lassabbak), kontratáncok (pl. Il Temporale K. 535, La Bataille K. 600, Canarino K. 602 stb.) és allemande-ok (vagy Teitsch, vagy Ländler, 56 készült 1787 és 1791 között, és a bécsi nyilványos bálokra íródtak).

[szerkesztés] Szerenádok

• Finalmusik, D-dúr, K. 185 (167a)
• Colloredo szerenád, D-dúr, K. 203 (189b)
• Serenata notturna, D-dúr, K. 239
• Haffner szerenád, D-dúr, K. 250 (248b)
• Notturno négy zenekarra, D-dúr, K 286 (269a)
• Postakürt szerenád, D-dúr, K. 320
• Gran Partita, B-dúr, K. 361 (370a)
• Szerenád, Esz-dúr, K. 375
• Szerenád, c-moll, K. 388 (384a)
• Eine kleine Nachtmusik - Egy kis éji zene, G-dúr, K. 525

[szerkesztés] Divertimentók

• Divertimento No. 1, D-dúr, K. 136 (125a)
• Divertimento No. 2, B-dúr, K. 137 (125b)
• Divertimento No. 3, F-dúr, K. 138 (125c)
• Divertimento No. 4, D-dúr, K. 205 (173a)
• Divertimento No. 5, F-dúr, K. 247 Lodron 1.
• Divertimento No. 6, D-dúr, K. 251
• Divertimento No. 7, F-dúr, K. 253
• Divertimento No. 8, B-dúr, K. 270
• Divertimento No. 9, B-dúr, K. 287 (271b) Lodron 2.
• Divertimento No. 10, D-dúr, K. 334 (320b)

[szerkesztés] Egyéb

• Kis semmiségek - balettzene
• Szabadkőműves gyászzene - kantáta
• c-moll adagio és fúga

[szerkesztés] Operák

Wolfgang Amadeus Mozart életében a színpadi zenés produkciók mindig kiemelt helyet töltöttek be. Ennek következtében írt igen sok operát, vígoperát és más színpadra szánt zenés művet.

• Die Schuldigkeit des ersten Gebotes, K. 35 (1767)
• Apollo et Hyacinthus, K. 38 (1767)

1767-ben keletkezett Mozart első operája, annak ellenére, hogy ez a mű tanulóévei alatt keletkezett, és helyenként meg is hallatszik.

• Bastien et Bastienne, K. 50=46b (1768)

A Bastien és Bastienne már egy sokkal magasabb lépcsőfok. A fiatal zenész már képes a zenét a szöveghez passzintani.

• La finta semplice, K. 51 (1768)

Ez az első próbálkozása az opera buffa (vígopera) műfajban.

• Mitridate re del Ponto, K. 87 (1770)

Miután az első olasz operáját megírta, Milánóból és Salzbutgból is jöttek felkérések: Mitridate re del Ponto, Ascanio in Alba, Il sogno di Scipione, és Lucio Silla operákat írtas ekkor. Ezen művekben Mozart még mindig mutat némi ügyetlenséget a tradicionális operakeret felépítésekor. A librettók általában gyengék és előadhatatlanok. Ezek ellenér találhatóak benne Mozart későbbi sikerét meghozó elemek is, de a „súlya”, lényege és formai tökéletlensége miatt még viszonylag korai művei.

• Ruggiero (1771)
• Ascanio in Alba, K. 111 (1771)
• Betulia Liberata, K. 118 (1771)

Judit könyve és Holofernes szolgálja a történet alapját.

• Il sogno di Scipione, K. 126 (1772)
• Lucio Silla, K. 135 (1772)
• Thamos, König in Ägypten (1773, 1775)
• La finta giardiniera, K. 196 (1774-5)

A La finta giardinierával Mozart visszatér a vígopera műfajához, túltéve eddigi modeljein. A libretto még mindig nem az igazi, de a szereplők már nem annyira sematikusak és jobban elkülönülnek egymástól, és a zene már nagyon jól kifejezi az érzéseiket.

• Il rè pastore, K. 208 (1775)
• Zaide, K. 344 (1779)
• Idomeneo, K. 366 (1780)
• Die Entführung aus dem Serail, K. 384 (1782)

A német zenei dráma (Singspiel) műfajába való debütálása után írja évekkel később a Szöktetés a szerályból-t.

• L'oca del Cairo, K. 422 (1783)
• Lo sposo deluso, K. 430
• Der Schauspieldirektor, K. 486 (1786)
• Le nozze di Figaro, K. 492 (1786)

A figaró házassága, a három legnagyobb operájának egyike, amelyek mind az opera buffa műfajba sorolhatóak (annak ellenére, hogy a Don Giovanni tartalmaz tragikus elemeket is), és amely operák librettistája Lorenzo da Ponte volt. A Figaró a a Le mariage de Figaro c. irodalmi alkotáson alapszik, melynek szerzője Pierre Beaumarchais; a mű egy nagyon ehezen elfogadott - és ritkán előadott - mű volt Franciaországban, a magasabb köröket (klerikusokat és arisztokratákat) sértő megjegyzések miatt, és ez szemben állt a Harmadik rend egézséges aktivizmusával is. Ausztria területén is szembetalálta magát a mű a vezetőbb rétegekkel, annak ellenére, hogy Da Ponte a húzósabb részeket kivágta. Ennek ellenére 1786 tavaszán bemutatták az operát a bécsi várszínházban, nagy sikerrel.

• Don Giovanni, K. 527 (1787)

A Da Ponte librettóinak trillógiájában a Don Giovanni, majd a Così fan tutte következik, mindkettő a két nem közti szerelemmel foglalkozik.

• Così fan tutte, K. 588 (1789)
• Die Zauberflöte, K. 620 (1791)

A varázsfuvola sok kritikát kapott a libretto abszurdítása miatt (szerzője Emanuel Schikaneder), valószínüleg többször változtattak rajta. Ennek ellenére már a premieren nagy sikere volt. A mű zenéje fényes és spirituális. A történetben a szent és a profán dolgok mesterien vannak egymással szembeállítva. A művet a szabadkőművesség hatja át.

• La Clemenza di Tito, K. 621 (1791)