Jom kippuri háború
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Jom kippuri háború | |||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Az Arab–izraeli konfliktus része | |||||||||||
 M60 Patton harckocsi kirakodása egy C–5 szállító repülőgépből a Nickel Grass-hadművelet alatt |
|||||||||||
|
|||||||||||
| Harcoló felek | |||||||||||
 Egyiptom Szíria Jordánia Irak |
 Izrael |
||||||||||
| Parancsnokok | |||||||||||
| Saad El Shazly, Ahmad Ismail Ali, Hoszni Mubarak, Mohammed Aly Fahmy, Anvar Szadat, Abdel Ghani el-Gammasy, Abdul Munim Wassel, Abd-Al-Minaam Khaleel, Abu Zikry, Mustafa Tlass[1], [2] |
Móse Dajan, David Elazar, Ariel Saron, Shmuel Gonen, Benjamin Peled, Israel Tal, Rehavam Zeevi, Aharon Yariv, Jicak Hofi, Rafael Eitan, Abraham Adan, Yanush Ben Gal |
||||||||||
| Haderő | |||||||||||
| Egyiptom: 800 000 katona (300 000 került bevetésre) 2 400 harckocsi 2 400 páncélozott szállító harcjármű 1 120 tüzérségi löveg,[3] 690 harci repülőgép 161 helikopter 104 hadihajó, Szíria: 150 000 katona (60 000 került bevetésre) 1 400 harckocsi 800-900 páncélozott szállító harcjármű 600 tüzérségi löveg[3] 350 harci repülőgép 36 helikopter 21 hadihajó Irak: 60 000 katona 700 harckocsi 500 páncélozott szállító harcjármű 200 tüzérségi löveg[3] 73 harci repülőgép[4] Lásd még fordulópont |
415 000 katona, 1 500 harckocsi, 3 000 páncélozott szállító harcjármű, 945 tüzérségi löveg,[3] 561 harci repülőgép, 84 helikopter, 38 hadihajó[4] |
||||||||||
| Veszteségek | |||||||||||
| 8 528* – 15 000** halott 19 540* – 35 000** sebesült 2 250 harckocsi semmisült meg, vagy vált harcképtelenné 432 repülőgép semmisült meg[5] |
2 656 halott 7 250 sebesült 400 harckocsi megsemmisült 600 harckocsi vált harcképtelenné 102 repülőgép[5] |
||||||||||
| * Nyugati számítások ** Izraeli számítások |
|||||||||||
A jom kippuri háborút (külföldön említik ramadáni háború és októberi háború néven is; héberül: מלחמת יום הכיפורים (Milkhemet Yom HaKipurim) vagy מלחמת יום כיפור, Milkhemet Yom Kipur; arabul حرب أكتوبر (Harb Uktúbir) vagy حرب تشرين (Harb Tisrín), említik még 1973-as arab-izraeli háborúként és negyedik arab-izraeli háborúként is) Izrael vívta egyes arab államok Egyiptom és Szíria vezette koalíciója ellen 1973. október 6. és október 26. között.
Jordánia, Szíria, valamint a haditechnikai eszközeinek jelentős részét elveszítő Egyiptom meggyengülve került ki a szintén Izrael ellen vívott hatnapos háborúból, mikor Izrael alig egy hét alatt hirtelen a közel-keleti térség abszolút urává vált. A váratlan sikert nehezen feldolgozó országot hajszál választotta el attól, hogy kiharcolt helyzetét ugyancsak néhány nap alatt el is veszítse a jom kippuri háborúban.
A jom kippuri háború bizonyította, hogy az arab országok még a számukra teljes katasztrófával végződő hatnapos háború után is képesek felállni és újra hadba szállni a célért, hogy az akkoriban alig 25 éve létező Izraelt megsemmisítsék és területét visszaadják a palesztin lakosságnak. Ez eredményezte ezt a többi arab-izraeli háborúhoz hasonlóan gyors, intenzív háborút.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előzmények – „Felőrlő háború”
Egyiptom Nasszer 1970-ben bekövetkező halálakor sem hagyott fel azzal a céljával, hogy egyesítse az arab világot, természetesen Egyiptom irányításával. Ennek szükségszerű velejárója lett volna Izrael megsemmisítése, melyet ekkoriban az arab országok egyike sem ismert el államként, ellentétben a nyugati országokkal.
Nasszer utódja, Anvar Szadat hatalomra kerülésekor energikusan folytatta Nasszer politikáját és elkezdte a felkészülést, hogy visszaszerezze Izraeltől a hatnapos háborúban elveszített területeit. Az egyiptomi csapatok hamarosan megkezdték a Sínai-félszigeten állomásozó izraeli csapatok folyamatos zaklatását. Eközben Szadat Egyiptom szövetségeséhez, a Szovjetunióhoz fordult, hogy pótolja a hatnapos háborúban megsemisült haditechnikai eszküzeit. Szovjetunió az egyiptomi kérést teljesítve, 1972 végétől jelentős mennyiségű fegyvert szállított Egyiptomnak. A légierő részére MiG–21 vadészrepülőgépeket szereztek be, amelyek üzemeltetéséhez szovjet tanácsadók is utaztak Egyiptomba, de szovjet pilóták is repültek egyiptomi harci repülőgépeken. A szárazföldi erők T–55 és T–62 harckocsikat kaptak, és Egyiptom rendszeresítette a 9M14 Maljutka páncéltörő rakétarendszert is. Jelentős mennyiségű új légvédelmi rakétarendszer és önjáró csapatlégévdelmi rakétarendszer is érkezett Egyiptomba, amelyeket többségét az izraeli határ közelében telepítettek. A Közel-Kelet legerősebb katonai hatalmává vált Egyiptom hadserege a szovjet fegyverszállítások eredményeként összesen 680 db harci repülőgéppel, 2600 db harckocsival rendelkezett, a szárazföldi erőknél pedig több mint 650 000 fő állt fegyverben.
Szíria is hamar csatlakozott Egyiptomhoz, így az előző háborúban szétforgácsolódott hadereje néhány év alatt kétezer harckocsival, valamint négyszáz korszerű szovjet harci repülőgéppel gyarapodott. A katonailag megerősödött és magabiztosabbá vált Szíria rakéta-sorozatvetőkkel lőtte Izrael északi részét, amely akkor még nem tett ellenintézkedéseket.
Izraelt eközben elérte az első terrorhullám Dél-Libanonból: több repülőgépet eltérítettek, az 1972-es müncheni olimpián arab terroristák meggyilkolták Izrael sportolóit. A helyzet kiélesedett, az évek óta tartó kíméletlen „felőrlő háborút” lassan felváltotta a nyílt háború.
[szerkesztés] Közvetlen előzmények
1973. október 4-én a szovjet tanácsadók hirtelen elhagyták Egyiptomot. Megkezdődött az arab csapatok mozgósítása.
1973. október 5-én a szovjet szállítmányok mennyisége egy nap alatt megtöbbszöröződött; az egyiptomi csapatösszevonások befejeződtek. Szíria szintén mozgósította erőit, majd mindkét arab ország felvonultatta haderejét a tűzszüneti vonal mentén. Izrael válaszolt az egyértelműen provokáló lépésre, és szintén mozgósította erőit, de már elkésett. Az arabok okosan a jom kippur (engesztelés napja) nevű zsidó vallási ünnep előestéjére időzítették seregeik felvonultatását, és addigra Izraelben már leállt az élet: a buszok nem jártak, így a katonák mozgósítása szörnyű lassúsággal ment végbe. Az izraeli hírszerzés is csődöt mondott: még ekkor sem tudták megállapítani, hogy mi történik a túloldalon. Golda Meir, Izrael miniszterelnöke elutasította a hatnapos háború idején bevált megelőző légicsapást, mert attól félt, hogy ezzel véglegesen kirobbantja a háborút. Miközben Izrael kabinetje egész éjszaka ülésezett, addig az arab csapatok elfoglalták támadóállásaikat – ők már elkötelezték magukat a totális háborúra.
[szerkesztés] A háború kezdete – a támadás
1973. október 6-án, Jom kippurkor azaz az engesztelés napján, délután 2-kor az egyiptomi erők támadásba lendülnek. Kétéltűekkel 70 000 gyalogos és 1000 tank kel át a Szuezi-csatornán tüzérségi zárótűz kíséretében. A támadás elképesztő pontossággal mentek végbe és néhány óra múlva az izraeliek első védelmi vonala összeomlott. Egy kétszáz izraeli harckocsiból álló dandár azonnal ellentámadást kísérelt meg, de a szovjet gyártmányú páncélöklök és elhárító rakéták zápora megtizedelte őket és a többi megmaradt egységgel együtt a kulcsfontosságú Milta-szorosba húzódtak vissza. Egyiptom alig egy nap alatt felszámolta a Szuezi-csatorna mentén húzódó izraeli védelmi vonalat és már csak milliméterek választották el a Sínai-fészigeten állomásozó izraeli haderő teljes összeomlásától. Éjszaka további ötszáz harckocsit is öt gyalogoshadosztályt jutattak át Szuezi-csatornán.
Északon a szír csapatok is megindultak. 1000 harckocsi, 30 000 gyalogos lendült támadásba M60 Patton valamint Centurion harckocsikkal megerősített kis létszámú izraeli védelemre, és csak a Golán-fensík jó adottságai, valamint a védők kitartása akadályozta meg a teljes vereséget. Bár rengeteg szír harckocsit lőttek ki, a helyzet itt is reménytelenek látszott. Az Izraeli Légierő itt is jelentős veszteségeket szenvedett el, bár itt a déli fronttal ellentétben sikerült eredményeket is elérniük, de 80 gép és ugyanennyi pilóta élete árán.
[szerkesztés] Hajszálra a vereségtől
Október 7-e az izraeli légierő teljes körű támadásával kezdődött és bizonyította a légierő valamint a hírszerzés felkészületlenségét. A támadó harci gépeket meglepték az arab légvédelmi rakéták és azok hatékony alkalmazása. Így a várt eredmények helyett jelentős, 60%-os veszteséget szenvedtek.
A Golán fennsíkon a szíriai csapatok újabb támadást indítottak 500 harckocsi bevetésével, és csak egy váratlan izraeli erősítés mentette meg a frontot. Az izraeli hadsereg történelmében először került a vereség közelébe, már csak egy újabb támadás is elég lett volna a hadsereg katasztrófájához. Az arabok csapatok azonban súlyos hadvezetési hibát követtel el. Az elért sikereket nem fejlesztették tovább azonnal, helyette védelmi állásokban helyezkedtek el, mivel rakétarendszerük csak korlátozott távolságban biztosított számukra védőernyőt az izraeli légierő támadásaival szemben.
Mose Dajan izraeli hadügyminiszter minden tartalék erőt összpontosítva azonnali ellentámadást rendelt el, hogy kihasználja az arabok hibáját és megfordítsa a háború menetét. Még aznap este majdnem a teljes harckocsi-állományt bevetették. 700 izraeli harckocsi támadt az abszolút fölényben lévő egyiptomi csapatokra, de a kezdeti sikerek ellenére a támadás kudarcba fulladt, és az elkeseredten harcoló izraeli csapatok súlyos veszteségekkel visszahúzódott a védelmi vonalaik mögé. Izrael egy nap alatt másodszor is az összeomlás szélére került. Az arab csapatok azonban továbbra is passzívak maradtak, a két szembenálló fél csendben várta végig az estét.
[szerkesztés] Fordulópont
A Szovjetunió, akit megdöbbentett szövetségeseinek tehetetlensége, azonnal felújította a fegyverkereskedelmet és a viszonylagos nyugalomban eltelt hét végére 4000 tonna hadianyagot küldött Egyiptomba. Az Egyesült Államok, amely addig passzívan figyelte az eseményeket, közbeavatkozott, hogy helyreállítsa az „erőegyensúlyt”. 1973. október 12. és november 14. között a portugáliai amerikai bázisokról a Nickel Grass-hadművelet keretében 22 325 tonna hadianyagot szállítottak Izraelbe az ameriaki légierő C–141 Starlifter és C–5 Galaxy repülőgépei. A szállítmányok között volt többek között 36 db F–4 Phantom II típusú vadászrepülőgép is. Az izraeli légierő képességeit jelentősen növelték az arab légvédelmi rakétarendszerek blokkolására küldött radarzavaró berendezések. Az amerikai segítségnek, valamint az arab hadvezetési hibáknak köszönhetően az izraeli hadsereg lassan pótolta a veszteségeit és felkészült a visszavágásra.
[szerkesztés] Visszavágás
Október 16-án azonban északon megindult egy újabb szír támadás, amelyet még jól képzet jordániai harckocsizók is támogattak. Az erőteljes arab támadás ellenére azonban a hadműveletek nem értek el a céljukat. Ebben jelentős szerepe volt a gyengén kiképzett szíriai pilótáknak, akik az izraeli állások helyett saját csapataikat támadták. Ez káoszt idézett elő az arab csapatok körében, így a szíriai hadvezetés kénytelen volt leállítani a támadást.
Október 26-án éjjeli egykor, a háború kilencedik napján Ariel Saron tábornok csapataival hirtelen támadásba lendült az egyiptomi védelmi vonal ellen. Az addig szilárdnak tűnt védelem már az első csapások hatására kezdett szétesni. A több tízezer főt számláló megmaradt egyiptomi erők az izraeli hadsereg és a Szuezi-csatorna közé szorultak.
Saron, akit meglepett a váratlan siker, kiváló taktikai érzékkel azonnal elrendelte az átkelést a Szuezi-csatornán. A megérzése helyesnek bizonyult, a túlparton lévő egyiptomi állások védelem nélkül maradtak, így a kis létszámú izraeli katona ellenálásnélkül foglalta el az előnyös védelmi állásokat. Az egyre inkább összezavarodó egyiptomi vezérkar azonnali ellentámadást rendelt el, de a háború menetét már nem tudták megfordítani, csak további jelentős veszteségeket könyvelhetek el. Az izraeli csapatok az elért sikereket továbbfejlesztve, harckocsikkal megerősítve október 27-én déli irányba törtek és a nap végére egyiptomi katonák ezreit ejtették foglyul, valamint a légierő támogatásával négy légvédelmi rakétarendszert és tucatnyi tüzérségi állást semmisítettek meg. Az izraeli légierő a légvédelmi rendszeren ütött lyukakat kihasználva még a földi bázisain döntő csapást mért az addig korlátlan légifölénnyel rendelkező egyiptomi légierőre. Izrael a Golán-fensíkon is tovább folytatta a támadást, amelynek következtében az iraki csapatokkal is megerősített szíriai csapatok folyamatosan hátrálni kezdtek.
[szerkesztés] Végjáték
Szíria és Egyiptom ekkor már rájött, hogy a háborút elvesztették, hiszen most már minden fronton az Izraeliek kezében volt a kezdeményezés, akik most már folyamatosan lőtték ki a megmaradt harckocsikat és kerítetek be az egyiptomi hadosztályokat, sőt most már magát Kairót fenyegették. Így október 22-én, a háború tizenhatodik napján megszületett a fegyverszünet, de az arabok kik nem bírtak beletörődni a vereségbe még három napon át folytatták a harcot. Végül október 25-én minden fronton elcsitultak a fegyverek és 1948, Izrael állam megalakulása óta először mindkét arab ország kötelezte magát a béketárgyalások megindítására, bár ezt csak végül a veszteségektől kimerült Egyiptom tette meg, amiért is a többi arab állam élesen elítélte.
[szerkesztés] Forrás
- Ian V. Hogg: Az Izraeli hadigépezet, Holló és Társa Kiadó, Kaposvár, 1999, ISBN 963-8380-93-4
- ^ [1]
- ^ [2]
- ^ 3,0 3,1 3,2 3,3 100 mm-nél nagyobb űrméretű tüzérségi szközök
- ^ 4,0 4,1 Sablon:Ru icon Yom Kippur War at sem40.ru
- ^ 5,0 5,1 Rabinovich, 496–497
Based on work by