Petrovits István

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Petrovits István (Kökös, 1945. május 20. – ) erdélyi magyar képzőművész.

Tartalomjegyzék 1 Szakmai életrajz 2 Magyari Lajos gondolatai 3 Munkák 4 Kiállítások 4.1 Jelentősebb egyéni kiállítások 4.2 Gyűjteményben lévő munkák 4.3 Köztéri szobrok 4.4 Jelentősebb csoportos kiállítások 4.5 Szimpóziumok 5 Forrás 6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Szakmai életrajz

• 1967-71: Képzőművészeti Líceum
• 1971-74: Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Akadémia, Bukarest
• 1974-75: rajztanár Gyergyótölgyesen
• 1975-79: rajztanár Gyergyószentmiklóson
• 1977-80: rajz-, majd a művészeti líceumban mintázós tanár Sepsiszentgyörgyön
• 1980-83: tagja a Román Képzőművészeti Szövetségnek
• 1983-tól: tagja a Magyar Ipar és Képzőművészek Világszövetségének
• 1990: szerepel az Erdélyi magyar képzőművészet a XX. században című albumban
• 2002: nyilvántartva a Kortárs Művészeti Lexikonban
• 2002-től: tagja a Román Képzőművészeti Szövetség Nemzeti Tanácsának

[szerkesztés] Magyari Lajos gondolatai

Idézet: "Meghatározhatja-e az ember sorsát felmenőitől örökölt neve? Igaz-e a híres latin szólás, miszerint: "nomen est omen?" Azaz: a neved a sorsod'? Petrovits István szobrászművész esetében szinte magát kínálja a lehetőség – sőt: kényszer! –, hogy eljátszadozzunk a gondolattal. Mert, ugyebár, a görög "petrosz"-ból, latin, majd szláv közvetítéssel valahogyan a "kő fiát" jelentené az ő családneve, s kell-e méltóbb, találóbb név ennél egy szobrásznak? Jó-jó mondhatjuk, híres névrokona is Petrovits volt eredetileg, mégsem lett szobrász, de lett kőkemény hitű és pengeéles jellemű poétája e világnak s a kis "eltérés" valóban a szabályt erősítheti.

Petrovits István – játszadozzunk tovább a szavakkal! – egy tömbből, egy törzsből szakított-faragott ember. Szálában, jellemében és művészetében egyaránt. S hogy szülőhelye, Kökös, egyetlen generáció alatt két olyan Európa-rangú művészt adott az erdélyi magyarságnak, mint Plugor és Petrovits.

Petrovits szobraiban kétszeresen is hitelesíti nevének hitelét: kompozícióinak súlyos tömbszerűségében és kiválasztott portréalanyai emberi, jellembéli kőkeménységében Petőfi és Bethlen, Báthory István és gróf Mikó Imre, Apor Vilmos és Szent László, Kelemen Didák és Benkő József, Berde Mózsa és Czetz János, Bartók Béla és Tamási Áron, Kőrösi Csoma Sándor, Szilágyi Domokos, Kós Károly, Jancsó Benedek és Szent György lovag mind-mind oly jellemek és szellemek, kik életüket tették rá, hogy szolgálhassák közösségüket. És az Embert. Petrovits választásai tehát nem véletlenszerűek, nem is a rendelés, a rendelők kényének alávetettek, de tudatosak, vívódásoktól hitelesítettek, hiszen csak azokról "szól", kikről (kikkel) mondandója van, akikkel közösséget érez.

Sokat beszéltem a keménységről, s jól van ez így, de a teljességhez hozzátartozik, hogy Petrovits tud lírai, "halk", érzékeny is lenni, ha ezt kéri az anyag, s főleg a mondandó. Tud, s erről beszé­desen szólnak aktszobrai, tünékeny hangulatokat, jelképeket megjelenítő plakettjei, s szól – mindenek előtt és fölött – Anyaság-szobra, az egyetlen általam ismert köztéri monumentum, mely merészel terhes nőt ábrázolni. Tehát a múltat, a jelent, s főleg a Jövendőt – egyetlen alakban! Petrovits István szobrait Bécs, Utrecht, Kismarton, Bukarest, Tokaj, Tállya műgyűjteményei és templomai őrzik, köztereken állnak Erdélyben, Magyarországon, Kárpátalján, de álljanak bárhol, állíttassanak ki bármerre, mindig ugyanarról a dologról beszélnek: a szülőföldről és a szülőföld embereiről. Kik – Tamásival szólva – azért keresik helyüket a világban, hogy végre otthonra leljenek benne."

[szerkesztés] Munkák

Válogatás Petrovits István munkáiból

[szerkesztés] Kiállítások

[szerkesztés] Jelentősebb egyéni kiállítások

• 1972 – Bukarest, Petőfi Ház
• 1975 – Csíkszereda, Művészeti Galéria
• 1976 – Gyergyószentmiklós, Kultúrház
• 1977 – Kolozsvár, Korunk Galéria
• 1977, 1982, 1989, 1997, 1998, 1999, 2000, 2001 – Sepsiszentgyörgy
• 1986 – Székelyudvarhely, Kultúrház
• 1977, 1978, 1986 – Kézdivásárhelyi Múzeum
• 1988 – Kovászna, Múzeum Galéria
• 1993 – Bukarest, Magyar Kulturális Központ
• 1997 – Brassó, Reménység Háza
• 2001 – Szolnok

[szerkesztés] Gyűjteményben lévő munkák

• Képzőművészeti Galéria, Csíkszereda – Ikarus
• Képzőművészeti Galéria, Bukarest – Bethlen Gábor dombormű (bronz)
• Református parókia, Utrecht (Hollandia) – Szent Márton (bronz)
• Evangélikus Püspökség, Bécs (Ausztria) – Luther Márton (bronz)
• Katolikus Püspökség, Kismarton (Ausztria) – Gabriel dombormű (bronz)
• Evangélikus parókia, Brassó – Luther Márton (bronz)
• Katolikus Püspökség, Nagyvárad
• Polgármesteri Hivatal, Tokaj (Magyarország) – Szent László
• Református Parókia, Bukarest – Menyasszony
• Evangélikus Parókia, Szászhermány – Luther Márton

[szerkesztés] Köztéri szobrok

• 1974 – Orsova – Dierna zászlaja (aparens beton)
• 1983 – Evangélikus imaház – Sepsiszentgyörgy – Luther Márton, dombormű (bronz)
• 1991 – Zabola – Gróf Mikó Imre (mellszobor)
• 1993 – Árapatak – Romulus Cioflec (mellszobor, kő)
• 1992 – Középajta – Benkő József (mellszobor, kő)
• 1993 – Nagykároly – Petőfi Sándor (mellszobor, bronz)
• 1994 – Szentivánlaborfalva – Berde Mózsa (dombormű, alumínium)
• 1994 – Beregszász (Ukrajna) – Bethlen Gábor (mellszobor, bronz)
• 1995 – Beregszász (Ukrajna) – Zeneiskola – Bartók Béla (kerámia)
• 1996 – Székely Mikó Kollégium – Sepsiszentgyörgy – Gróf Mikó Imre (dombormű, bronz)
• 1996 – Uzon – Református templom – Millecentenáriumi emlékkő
• 1997 – Gidófalva – Polgármesteri Hivatal homlokzata – Cecz János portréja (dombormű, bronz)
• 1997, 98 – Sepsiszentgyörgyi Színház előcsarnoka – Tamási Áron mellszobra (gipsz)
• 1998 – Nagyajta – Turulmadár a millecentenáriumi emlékműre (bronz)
• 2000 – Sepsiszentgyörgy – Pro Vita Hominis – Emlékmű a megyei kórház udvarán (bronz)
• 2001 – Gelence – Jancsó Benedek (mellszobor, bronz)
• 2002 – Vágáshuta (Magyarország) – Pásztor (fa)
• 2003 – Detk (Magyarország) – Európa-kapu (fa)
• 2004 – Gelence – Bodor György (mellszobor, bronz)
• 2004 – Vargyas – Turulmadár
• 2004 – Sepsiszentgyörgy – Kőrösi Csoma Sándor (dombormű, fém)
• 2004 – Balatongyörök (Magyarország) – Petőfi Sándor (portré, bronz)

• 1973-tól rendszeresen állít ki a megyei és országos tárlatokon.

[szerkesztés] Jelentősebb csoportos kiállítások

• 1975 – Csíkszereda, Képzőművészeti Galéria
• 1978 – Bukarest, Dalles terem, országos kiállítás
• 1980 – Bukarest, Dalles terem, országos kiállítás, tiszteletdíj a Bethlen Gábor c. munkáért
• 1981 – Sepsiszentgyörgy, Médium-kiállítás, Képtár
• 1981 – Brassó, Viktória terem
• 1992 – Nagyvárad, Varadinum, Nemzetközi Képzőművésueti Kiállítás
• 1993-2000 – Kovászna – Sorsközösségben „Csoma”
• 1994 – Budapest, Székesfehérvár, Miskolc (Magyarország)
• 1994 – Sepsiszentgyörgy, Médium-kiállítás, Képtár
• 1994 – Budapest, Vármegye Galéria
• 1994 – Svédország – Stockholm Art Addiction
• 1995 – Marosvásárhely – Kultúrpalota, Kortársaink
• 1995 – Békéscsaba (Magyarország) – Kőrösi Csoma Sándor Tanárképző Főiskola
• 1995 – Sepsiszentgyörgy – Képtár, Bartók
• 1996 – Budapest, Magyar Képzőművészek Világszövetségének Kiállítása
• 1996 – Kortárs Képző- és Iparművészek Kiállítása
• 1996-98 – Budapest, Székesfehérvár, Balatonfüred, Veszprém – háromszéki és brassói magyar képzőművészek kiállítása
• 1997 – Sepsiszentgyörgy, Médium-kiállítás, Képtár
• 1998 – Kézdivásárhely, Múzeum
• 1999 – Sepsiszentgyörgy, Tavaszi Tárlat, Képtár
• 1999-2001 – Kézdivásárhely, 1948-as Emlékkiállítás, Múzeum
• 2001 – Bukarest, Nemzeti Szalon
• 2002-04 – Sepsiszentgyörgy, Result-Art tavaszi tárlat

[szerkesztés] Szimpóziumok

• 1973 – Villány (Magyarország)
• 1974 – Magura, Buzau megye
• 1976-77, 1979 – Árkos, Kovászna megye
• 1976, 78, 2000 – Gyergyószárhegy, Hargita megye
• 1982, 1983 – Réty, Kovászna megye
• 1986, 1988 – Kovászna, Kovászna megye
• 1991, 1992, 1993 – Tokaj, Magyarország
• 1993 – Kézdivásárhely, Incitato Művésztelep, Kovászna megye
• 1994 – Rajchradice (Brühn), Csehország
• 1994 – Nagyszeben, Astra Néprajzi Múzeum
• 1995 – Zalaegerszeg (Magyarország)
• 1996 – Heidelberg, Németország
• 1997 – Csíkszereda, Hargita megye
• 1998 – Bautzen, Németország
• 1998 – Mosonmagyaróvár, Magyarország
• 1995-2000 – Székesfehérvár, Magyarország
• 2001 – Hortobágy, Magyarország
• 2001 – Beregfürdő, Magyarország
• 2000, 2003 – Székesfehérvár, Magyarország
• 2001, 2002 – Balatonzamárdi, Magyarország
• 2002 – Tállya, Közép-kelet-európai Alkotó Műhely
• 2003 – Barzia, Bulgária
• 2004 – Budaörs, Magyarország
• 2004 – Gyergyószárhegy

[szerkesztés] Forrás

Könyv: Petrovits István – Medium Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2004 – ISBN 973844425X

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Petrovits István honlapja
• Kortárs Magyar Művészeti Lexikon
• Magyari Lajos