Alexandriai Hüpatia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Alexandriai Hypatia (magyarosan:Hüpatia; görögül: Υπατία) (kb. 370–415) matematikus, csillagász és filozófus. Ő az első ismert matematikusnő. Apja alexandriai Theon, aki szintén matematikával, csillagászattal filozófiával és zenével foglalkozott az alexandriai Musszeionban.

Tartalomjegyzék 1 Munkássága 2 Meggyilkolásának okai 3 Utóélete a művészetekben, a tudományban 4 Ókori források 5 Forrás

[szerkesztés] Munkássága

Diophantosz, Aritmetikájához, Apollóniosz Konikájához és a matematikus, csillagász Ptolemaiosz műveihez írt magyarázatokat. Műveinek legendás híre volt az antik világban. Athénbe ment filozófiát tanulni, majd onnan hazatért Alexandriába és tanítani kezdett. Különösen az újplatóni és az arisztotelészi filozófiával foglalkozott mélyebben; összhangba kivánta hozni a két filozófiai rendszert. 383-tól a platonikus iskola tanára lett, 400-tól a vezetője. Bölcsességével nagy hatással volt környezetére, tudását a legmagasabb körökben is méltányolták. Távoli vidékekről is látogatták iskoláját. Nem csak a Muszeionban tartott előadásokat és felolvasásokat, hanem saját otthonában is. Hüpatia látogatta a férfiak gyűléseit, és bölcsessége itt is nagy tiszteletnek örvendett. Megismerkedett a keresztény vallással, de hű maradt a pogány hellenizmushoz. Szünésziosz püspök „anyám, nővérem és tisztelt tanítómnak” szólította, még a római prefektus is tisztelője, sőt barátja volt. Hüpatia jó kapcsolatokat tartott fenn a politikusokkal. A római prefektus ellensége volt Kürillosz püspök, aki úgy vélte, hogy Hypatia ellene hangolja barátját, továbbá mágiával és a tömegek hipnotizálásával is vádolták. Kürillosz egyébként is türelmetlen és kegyetlen volt azokkal szemben, akiket a kereszténység ellenségeinek vélt, csak az alkalmat várta, hogy leszámoljon velük. Hypatiát tanai miatt (neoplatónizmus és matematika) eretneknekséggel vádolták. 415-ben a fanatizált tömeg megtámadta a Muszeionból hazatérő matematikusnőt, a Cesariumnak nevezett templomba vitték és ott brutálisan megölték; ruháit letépték, testét kövekkel és kagylókkal összekaszabolták, testrészeit szétszórták Alexandriában. Más források szerint vadállatokkal tépették szét.

Művei közül csak egy levele maradt az utókorra, mert meggyilkolása után azokat elégette a feldühödött tömeg. Matematikai kommentárok mellett csillagászati canont is készített. Egyes források szerint a tudósnő fejlesztette ki, az asztrolábiumot, de legalábbis értett a készítéséhez. Csillagászati előadásain, felolvasásain kísérleti eszközöket használt, amivel ámulatba ejtette hallgatóságát. A természettudományokban többre tartotta a kísérleti bizonyítást az elméleti okoskodásnál. Műveiről tanítványai írásaiból van tudomása az utókornak.
Halálával az alexandriai matematikai iskola is hanyatlásnak indult, ugyan még az athéni iskola egy ideig működött, de hamarosan azt is bezárták.

[szerkesztés] Meggyilkolásának okai

Hüpatia meggyilkolása Kürillosz püspöksége 4. évének böjti időszakában, azaz 415. márciusban történt.

Szókratesz szerint Hüpatia politikai irigységnek lett az áldozata. Alexandriában a 4–5. század fordulóján a politikai légkör nem kedvezett a pogányok számára. 391-ben Theophilosz, alexandriai patriarchája, leromboltatta az összes pogány templomot, és valószínűleg az alexandriai könyvtárban is megvizsgáltatta a könyveket; hogy melyek azok, amelyek a keresztény tanokkal nem egyeznek. Hüpátiához írt levelében arról panaszkodott tanítványa és csodálója, – Szünesziosz (későbbi püspök) – hogy a keresztények túlbuzgóságukban beperelték, mert tiltott könyveket tartott otthoni könyvtárában. Ilyen előzmények után érthető, hogy 415-ben a felizgatott tömeg követelte a pogány Hüpatia megbüntetését, aki varázslataival, még a prefektusokat és a népet is maga mellé állította. Kürillosz püspök és a római prefektus – Oresztész -- közötti viszályt is a tudósnő praktikáinak tulajdonították. Így nem csoda, hogy meggyilkolása után a csőcselék éltette Kürilloszt, mint aki Alexandriát megszabadította a pogány asszonytól. Kürilloszt egyenesen új Theophilosznak nevezték, mint aki megtisztította a várost az utolsó bálványimádótól is.

Világtörténetében, János kopt püspök, Hüpatia megölésének leírásban Szókratesz elbeszélésére hagyatkozott, de teljesen ellentétesen ítélte meg az eseményeket.

Valójában ki szította az ellentéteket, azt nem lehet tudni, de lehet, hogy Hüpatián példát akartak statuálni. Hüpatia mai kutatói szerint; ezzel a történettel, a kései antik korban kereshetjük az előképét a későbbi boszorkányüldözéseknek. Az 5. század eleje nem volt mentes a hasonló üldözésektől. Már II. Konstantin császár dekrétuma alapján vetették a vadak elé Róma összes varázslóját. Egyiptomban keleti szokás szerint nem a vadak elé vetették őket, hanem vaskampókkal szaggaták meg, majd elégették a maradványaikat.

[szerkesztés] Utóélete a művészetekben, a tudományban

Nevét őrzi a Hold egyik krátere, egy 1884-ben felfedezett aszteroida és több tudós társaság.
Életéről regényes életrajz és dráma is készült.

• Kingsley: Hypatia or new foes with old face (regény)
• Kálmán Mária: Hypatia (dráma 2. részben)
• Hüpatia arcképét, Raffaello Santi is megfestette; Az athéni iskola című vatikáni freskóján, amely 1509–1511 között készült. A kép a különböző korokban élt híres filozófusokat, matematikusokat, csillagászokat ábrázolja; Platónt, Arisztotelészt, Euklidészt, Ptolemaioszt, Platónban sokan Leonardo da Vinci portréját vélik fefedezni, míg Diogenészben – Michelangelot festette meg. A háttérben Hüpatia elképzelt portréját ábrázolta.
• Charles William Mitchell, festményén; Hüpatiát, meggyilkolása előtti pillanatban ábrázolta, amint a Cesarium nevű templomban áldozatul esett a csőcseléknek. (1885) Laing Art Gallery (Newcastle)

[szerkesztés] Ókori források

Életéről kevés megbízható adat maradt fenn. Szókratesz, antik keresztény egyháztörténész írt róla Egyháztörténelem című könyvében, erre a műre vezethető vissza az összes későbbi életrajzi adat, valamint Szókratesz tanítványának kürenei Szünesziosz püspök írásaira és 154. levelére támaszkodtak Hüpatia későbbi életrajz írói. A bizánci Suda Lexikonában regényes feldolgozásban írt róla egy fejezetet, de ez a feldolgozás is régebbi forrásokból táplálkozott. A 7. századi nikiui János kopt püspök Világkrónika című művében emlékezett meg a tudósnőről.

[szerkesztés] Forrás

• Sain Márton: Nincs királyi út! Matematikatörténet Gondolat, Budapest, 1986 ISBN 963–281–7044
• Filep László: A tudományok királynője (A matematika fejlődése) Typotex Kft. Budapest és Besenyei Kiadó Nyíregyháza, 1997. ISBN 963 7546 83 9
• MEK
• Kéri Katalin: Nők a csillagászat történetében; In: Új Galaxis, (Szerk.: Ambrus Attila József) 59–60.p. Kódex Nyomda Kft. Kiadó, Pécs, 2003 ISSN 1589–6854
• Kürenei Szünesziosz püspök 154. levele (angolul)
• Alexandriai Hüpatia élete; János nikiui kopt püspök Világkrónikájából (angolul)