Musztafa Kemal Atatürk
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Musztafa Kemal Atatürk (1881. március 12. – 1938. november 10.), 1934. november 24-ig Gazi Musztafa Kemal Pasa (a gazi szó jelentése hős) török katona és államférfi, a török függetlenségi háború hőse (ezért kapta a Gazi nevet), a Török Köztársaság megalapítója és első elnöke. 1934-ben a Nagy Török Nemzetgyűlés adományozta neki vezetéknevét, melynek jelentése: a törökök atyja. Törökországban valóságos kultusza bontakozott ki már életében, mely a mai napig tart.
[szerkesztés] Családi háttér
Az Oszmán Birodalom Selânik (Szaloniki) városában született (ma Thesszaloníki, Görögország). A Musztafa nevet apja, az akkori szokásnak megfelelően, születésekor fia fülébe súgva adta.[1] Apja, Ali Rıza (Efendi) (1841-1888) vámhivatalnok, az anyja Zübeyde (Hanım) (1857–1923) volt. Ali Rıza húsz évvel volt idősebb a szláv háttérrel rendelkező, szőke, kékszemú Zübeydénél, aki öt gyermeket szült férjének. Musztafa testvérei közül csak egy nővére, Makbule érte meg a felnőttkort.
Zübeyde mélyen vallásos volt, ennek megfelelően azt akarta, hogy fia hafiz legyen (aki kívülről tudja idézni a Koránt), vagy hoca (hodzsa – tanító). A szabadabban gondolkodó Ali azonban Şemsi Efendi iskolájába akarta beíratni a fiát, ahol nyugati módszerrel tanítottak. Zübeyde kívánsága teljesült: Musztafa vallási iskolába került. Már itt kitűnt a többi gyerek közül, büszke volt és öntudatos, aki nyíltan kimondta, amit gondolt. Egyik alkalommal felállt az órán, és közölte, hogy nem hajlandó tovább törökülésben tanulni, mert kényelmetlen. Bátorságát látva a többi diák is fellázadt.[2] Az incidenst követően apja kivette a vallási iskolából és beíratta Şemsi Efendi iskolájába. Itt is kitűnt a többiek közül, de nem csak anyjától örökölt szőke haja és metsző pillantású kék szeme miatt. Felnőttesen viselkedett, és nem volt hajlandó számára megalázónak tűnő játékokat játszani a többiekkel.
Nem sokkal később apja mindenét elvesztette (sókereskedelemmel foglalkozott), elkezdett inni, majd tüdőbajban meghalt 1888-ban. Zübeyde vidékre költözött a gyerekekkel, ahol bátyja, Hüsszein farmján éltek. Itt Musztafa megtanulta az egyszerű paraszti lét értékeit. Anyja igyekezett tanárt keresni mellé, de Musztafa nem volt hajlandó vallási oktatótól (a falu görög papjától és muzulmán hodzsájától) tanulni, így Zübeyde visszaküldte fiá Szalonikibe.
[szerkesztés] Katonai pályán
A köztisztviselőnek szánt Musztafa 1893-ban közölte, hogy a katonai pályát választja, anyja és nagybátyja minden igyekezetével le akarta beszélni erről – sikertelenül. Az ifjú Musztafa előbb szülővárosában, majd Bitolában (ma Macedónia) járt katonai iskolába. A katonai iskolában nem csak matematikatudásával tűnt ki, de kiváló eredményeket ért el az irodalomban is, s megtanult franciául. A szaloniki katonai iskolában matematikatanára adta neki a Kemal, azaz tökéletes nevet, mivel a fiú mindig minden matematikai kérdésére tudta a választ, sőt gyakran vetett fel ő maga is különböző matematikai problémákat tanárának és az osztálynak.
A bitolai (akkoriban Monastır) katonai iskolában ráébredt, hogy franciatudása korántsem tökéletes. Barátja, Ali Fethi (aki később is fontos szerepet játszott Musztafa életében és karrierjében) segítségével tanulmányozni kezdte Voltaire, Montesquieu, Auguste Comte, Rousseau műveit, és éjszakákba nyúlóan vitatkozott Alival politikáról és filozófiáról. Az itt töltött idő alatt kezdett el formálódni benne az ellenérzés a vallásos fanatizmus ellen (a kerengő derviseknek a népre gyakorolt hatását látva).[3]
1899-ben az isztambuli hadi akadémia növendéke lett, ahol megismerkedett Ali Fuaddal, akivel hamar összebarátkozott. Alival és más kadétokkal együtt gyakran tartott retorika-vitákat, ahol adott idő alatt kellett a többieket bizonyos témában meggyőzni. A hadi akadémián éjszakánként titokban tiltott könyveket olvasott (mint Namik Kemal és más liberális költők és írók vagy John Stuart Mill munkái).[4] Az akadémiát 1905-ben végezte el vezérkari kapitányi rangban. Barátaival gyakran gyűltek össze beszélgetni, ahol megvitatták a tiltott könyvekben olvasottakat és a napi eseményeket is. Gyakran nyíltan kritizálták a szultán politikáját. Egyik társuk azonban besúgónak bizonyult, és Musztafát, Ali Fuadot valamint két másik kadétot letartóztatták és néhány hónapig fogvatatartották, majd büntetésképpen Musztafát és Alit a szíriai Damaszkuszba küldték az Ötödik Hadsereghez.[5]
[szerkesztés] Bekapcsolódás a politikába
1906-ban itt, Szíriában alapította meg a titkos Anyaföld és Szabadság Társaságot (Vatan ve Hürriyet), és amikor hazatért, az Egység és Haladás Bizottságának (Ittihád ve Terakki, közkeletű nevén az ifjútörök mozgalomnak) lett aktív tagja (miután az ifjútörökök az ő tudta nélkül beolvasztották a Vatant saját hálózatukba[6]) A mozgalom 1908-ban forradalmat robbantott ki, amiben Kemal még nem játszott jelentős szerepet, de a II. Abdul-Hamid szultánt megbuktató puccsban (1909) már igen: hadai élén vonult Isztambulba. 1910-ben Franciaországban szerzett katonai tapasztalatokat. Itt döbben rá, hogy amíg a török katonák fezt viselnek, a nyugati társaik nem fogják őket komolyan venni. Később néhány barátjával Líbiába ment, ahol harcolt az olaszok ellen, és érdemeiért 1911-ben őrnaggyá léptették elő. Az 1912-es első Balkán-háborúban Kemal szervezte meg a Dardanellák védelmét, a következő évben pedig Törökország bulgáriai katonai attaséjává nevezték ki.
Még 1913-ban Sir Henry Wilson brit tábornok meglátogatta a Balkán-háború helyszíneit, megjegyezte, hogy egyetlen török vezető katonai képességei sem nyűgözték le, kivéve egy fiatal tisztet. „Van egy Musztafa Kemal nevezetű férfi, egy fiatal ezredes. Figyeljenek rá. Sokra viheti.”[7]
[szerkesztés] Musztafa Kemal, a háborús hős
Az első világháború idején visszatért, és rábízták a Dardanellákat védő 19. hadosztály vezetését. Nagyrészt neki köszönhető, hogy az antant-erők nem jutottak át a tengerszoroson, és az ő érdeme a törökök Gallipolinál aratott győzelme is (1915), ami után ezredessé léptették elő. Az első világháború végére már tábornoki rangban szolgált, és jelentős győzelmeket aratott a britek ellen az aleppói 7. hadsereg főparancsnokaként.
[szerkesztés] Harc a versailles-i béke ellen
A háború után, 1918. november 13-án Kemal állást kapott a hadügyminisztériumban, majd a szultáni kormányzattal szembeszállva felhívást intézett a törökökhöz a nemzeti függetlenség megvédésére, mivel nem egyezett bele az Oszmán Birodalom tervezett felosztásába (1919). Így esett meg, hogy míg a szultáni rezsim 1920-ban Sèvresben aláírta a békét, melyben vállalta, hogy egyes anatóliai területeket átad a görögöknek, Kemal Ankarában saját kormányt hozott létre. Miután a görögöket a török szabadságharc során a különféle fegyveres csoportok egybekovácsolásával megverték előbb Sakaryánál (1921. augusztus), majd Dumlupinarnál (1922. augusztus), Izmir is Kemal ellenőrzése alá került.
Győzelmei után szörnyű népirtást rendezett a Törökországban élő keresztény népek ellen, különösen sokat szenvedtek az örmények és a görögök. De a kurd és arab nemzeti mozgalmakat is keményen elnyomta.
[szerkesztés] A modern Törökország megteremtése
Fő szócikk: Atatürk reformjai
A hadvezér 1922. november elsejével megszüntette a szultánságot, a 1923. október 23-án pedig egyhangúlag megválasztott elnökként kikiáltotta a köztársaságot. 1924. március harmadikán a kalifátus is eltöröltetett, így csökkent az iszlám befolyása az államéletre. Kemal elnöksége alatt a nőket egyenjogúsították, eltörölték a különféle címeket és titulusokat, ruházkodási reformot vezettek be, elfogadták a nemzetközi mérték-, szám- és időrendszert, a latin ábécét, egységesült az oktatás, szekularizálták az államot, illetve etatista gazdaságpolitikával fejlesztették a nemzetgazdaságot.
[szerkesztés] Atatürk rendszerének ellentmondásai
Saját bevallása szerint a „kemalizmus” alapelvei a következők voltak: republikanizmus, popularizmus, nacionalizmus, etatizmus, szekularizáció és forradalmiság. Kemalt haláláig minden választáson újraválasztották, bár a harmincas évekre már megszerveződött politikája ellenzéke. Azonban csak saját szervezete, a Republikánus Párt volt legális, az ellenzéket – többek között a kommunistákat – elnyomták. Atatürk rendszere örökségének tartják, hogy a politikába a hadsereg tábornokai erősen beleszóltak, és a mai napig is jelentős a befolyásuk. A modern Törökország megalapításáért 1934-ben a Nagy Nemzetgyűlés ráruházta a megtisztelő Atatürk (a törökök atyja) címet. Az 1930-as években a britekkel és a franciákkal erősítette meg kapcsolatait, bár a tengelyhatalmak próbálták szövetségesükké tenni.
[szerkesztés] Atatürk magánélete
Köztudomású, hogy Atatürknek két nagy szenvedélye volt: a rakı (török ánizspálinka) és a nők. Évekig élt együtt házasságkötés nélkül egy Fikrije nevű lánnyal, aki azán súlyos beteg lett, így a Gazi Svájcba küldte szanatóriumba. Törökország első emberének állítólag a magyar nők is nagyon tetszettek, legalábbis Gábor Zsa Zsa ezt állítja, aki saját bevallása szerint 1937-ben hónapokig titkos románcot folytatott Atatürkkel, miközben egy török diplomata felesége volt.[8]
Atatürk 1923. január 29-én vette feleségül Latife Uşaklıgilt, egy gazdag izmiri kereskedő Franciaországban nevelkedett lányát. Latife kemény jellemű, nehéz természetű, féltékeny típusú nő volt, aki rossz szemmel nézte férje férfitársaságban töltött italozásait és gyanította, hogy Musztafa olykor-olykor szemet vetett más nőkre is. Atatürk, bár büszke volt művelt, nyugati módon gondolkodó, viselkedő és öltözködő feleségére, egyre nehezebben viselte, hogy Latife irányítani próbálta. Egy nagyobb veszekedést követően Musztafa hazaküldte Latifét Izm]irbe, majd egy levélben közölte vele, hogy jobb, ha szétválnak útjaik. 1925. augusztus 5-én váltak el. Latife 1975-ben halt meg és haláláig titkon őrizte Atatürkkel töltött éveinek történetét.[9]
A barátok úgy gondolták, a gyermekáldás segíthetett volna Musztafa és Latife házasságán, de nem született gyermekük. A Gazi azonban szerette a gyerekeket, többet is adoptált. Első adoptált lánya Sabiha (a családnév-törvény bevezetése után Sabiha Gökçen) lett a világ első női berepülő-pilótája (vezetéknevének jelentése is égbolt). Atatürk örökbe fogadott még öt másik lányt (Afet, Fikrije, Ülkü, Nebile, Rukije és Zehra) valamint egy kisfiút (Mustafa)[10], és két másik gyermekről (Abdurrahim és İhsan) is gondoskodott, bár nem adoptálta őket hivatalosan.
Atatürk kedvenc szórakozásai közé tartozott a lovaglás, az úszás és az olvasás; imádta a lovát, Sakarıya-t és a kutyáját Fox-ot. Szeretett táncolni, leginkább waltzert és ruméliai néptáncokat. Folyékonyan beszélt franciául és németül és rengeteg könyvből álló saját könyvtára volt: érdekelte a nyelvészet, a filozófia, az irodalom, a történelem és a politika. Személyes tárgyainak és könyvtárának egy része megtekinthető Anıtkabir-ban, Ankarában.
A törökök nem szoktak büszkék lenni Kemal Atatürk magánéletének sötét oldalaira. Kemal nem vetette meg a kisgyermekek nyújtotta szexuális örömöket, mai kifejezéssel egész élete során szeretett kisfiúkkal pedofil kapcsolatba kerülni. Arra sem túl büszkék, hogy Kemal halálát a mértéktelen ivászat miatt kialakult májzsugor okozta.
[szerkesztés] Atatürk-kultusz Törökországban
Atatürk Isztambulban halt meg májbetegségben. Nevét azóta Isztambul nemzetközi repülőtere, az Aranyszarv-öböl felett átívelő egyik híd, a világ egyik legnagyobb gátja, stadion, és még számos dolog viseli. Óriás szobrai minden nagyobb városban megtalálhatóak, de a kisebb településeken is gyakoriak az emlékművei. Képe ott függ a legtöbb közfeladatot ellátó épületben (iskolákban, hivatalokban), de gyakori a családi otthonokban is.
Atatürköt a számára épített, monumetális Anıtkabirban, Ankarában helyezték végső nyugalomra.
[szerkesztés] Érdekességek
[szerkesztés] Halála körüli érdekességek
1929-ben egy indiai maharadzsa selyem imaszőnyeget ajándékozott Atatürknek, melyet az államelnök Pera Palas Hotelbeli szobájába vitettek. A szőnyegen egy óra látható, mely 9:07 percet mutat. Az órát 10 darab krizantém veszi körül. Atatürk november 10-én halt meg (törökül a krizantém neve kasımpatı, melyből a kasım jelentése november), méghozzá kilenc óra öt perckor. Tudósok szerint azonban az agy a szív leállása után még két percig él, így Atatürk tulajdonképpen 9:07 perckor távozott el örökre.[11] A szőnyeg ma is megtekintehtő a szálloda 101-es számú szobájában, ahol Atatürk-múzeumot rendezek be.
[szerkesztés] Álmok
Az álmok fontos szerepet játszottak Atatürk életében. Salih Bozok, Atatürk jobbkeze, gyermekkori barátja és haláláig hűséges segítője Atatürk halálakor pisztollyal öngyilkosságot kísérelt meg. Néhány nappal korábban Atatürk megálmodta, hogy Salih-ot lelövik, de megmenekül.[12][13] A legenda szerint Zübeyde, Musztafa Kemal anyja álmában azt látta, hogy fia egy minaret tetején, egy arany tálcán ül, és egy hang szólt hozzá, hogy ha elengedi gyermekét a katonai iskolába, fia magasan marad, ha nem, lezuhan.[14] Ugyancsak úgy tartják, Atatürk megálmodta édesanyja elvesztését is: álmában zöld mezőkön sétáltak, majd egy fuvallat hirtelen elragadta anyját. Nem sokkal később titkosított táviratot kapott. Még felbontás előtt ránézett, és azt mondta: „Anyám meghalt, ugye?”[15]
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Lábjegyzet
- ^ Patrick Kinross: Atatürk. The Rebirth of a Nation; 2001, Phoenix. 5. oldal (ISBN-10: 1842125990)
- ^ Kinross, op cit, 6-7. old.
- ^ Kinross, op cit,12. oldal
- ^ Kinross, op cit, 17. old.
- ^ Kerekesházy József: AZ IGAZI KEMÁL: EGY KÖZTÁRSASÁG SZÜLETÉSE. Első kiadás: Pantheon, Budapest, 1943. Második kiadás: Terebess Kiadó, Budapest, 2000.
- ^ Kinross, op cit, 28. old.
- ^ The Times, 1938. november 11.; Kinross, op cit, 58. old; fordítás
- ^ Zsa Zsa Gabor
- ^ Flesch István: Atatürk és kora. Corvina 2004. 264-265; 292-295 old. ISBN 963 13 531 4
- ^ Atatürk
- ^ Pera Palas'taki seccadenin sırrı (A Pera Palas szőnyegének titka). Sabah Gazetesi alapján
- ^ Atatürk'ün Rüyalari (Atatürk álmai)
- ^ Kinross, op cit, 492. old.
- ^ Kinross, op cit, 9.old.
- ^ Sıradışı düşleriyle Ata’mız...
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Törökország köztársasági elnökei |  |
|---|---|
| Atatürk • İnönü • Bayar • Gürsel • Sunay • Korutürk • Evren • Özal • Demirel • Sezer |
Based on work by