Marshall-terv

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A 14 ezer milliárd dolárnyi segély szétosztása
ország	millió dollár	százalék
Ausztria	726,1	5,206
Belgium	556,5	3,990
Dánia	278,9	2,000
Franciaország	3103,8	22,254
Görögország	773,9	5,549
Hollandia	980,1	7,027
Írország	1,0	0,007
Izland	0,2	0,001
Jugoszlávia	231,0	1,656
Nagy-Britannia	3585,6	25,709
NDK	0,1	0,001
Norvégia	274,7	1,970
NSZK	1472,6	10,559
Olaszország	1577,8	11,313
Portugália	0,3	0,002
Svédország	106,8	0,766
Törökország	277,5	1,990
Összesen:	13 946,9

A Marshall-terv egy ismert nemzetközi segélyprogram volt a második világháború után, amely George C. Marshall amerikai külügyminiszterről kapta a nevét. Marshall 1947. június 5-én átfogó amerikai segélyprogramot hirdetett meg minden olyan háború sújtotta európai ország számára, amely az újjáépítésben hajlandó volt az Amerikai Egyesült Államokkal (USA) együttműködni.

[szerkesztés] Az Európai Újjáépítési Program

A segélyprogramot politikai és gazdasági érdekek kényszerítették ki. A II. világháborút követően a romokban heverő európai gazdaság sajátos irányt vett. Jelentős mértékű (amerikai) importra volt szükség, a lakosság jelentős része ugyanis importált élelmiszert fogyasztott. A régió kivitele ugyanakkor elhanyagolható volt, tehát jelentős kereskedelmi hiány jellemezte Európát (dollárhiány). 1947 nyarára gazdasági válság alakult ki: Európának nem volt elegendő valutatartaléka az importra. Két megoldás kínálkozott: az import drasztikus csökkentése, ami lehetetlennek tűnt, hiszen a termelés (különösen a mezőgazdaságé) töredéke volt a világháború előtti időszaknak, továbbá a kereslet csökkentése deflációs spirálhoz vezethetett volna. Másrészt a világháború nélkülözéseit túlélő lakosság elégedetlenkedését váltotta volna ki a kínálat jelentős szűkítése. Francia- és Olaszország 1947 őszén ugyan megpróbálkozott a fogyasztás csökkentésével, ez azonban sztrájkokat, zavargásokat idézett elő. Amerika ekkor – a zavargások hírére – 247 millió dolláros segélyt irányozott elő Franciaországnak. Ekkorra azonban világossá vált az is, hogy alkalmi segélyekkel nem lehet elsimítani a társadalmi feszültségeket: a hidegháború kezdetén a szovjet propaganda mélyen hatott a nélkülöző tömegekre. Így Amerika a második megoldást választotta a gazdasági-politikai egyensúly fenntartása érdekében: programszerűen és szervezetten segélyeket osztott az európai országokban: javarászt adományként, kisebb részét kölcsönként. A Marshall-terv politikai koncepciója beigazolódni látszott: a francia baloldal – mely a társadalmi elégedetlenséget meglovagolva megerősödött – 1949-re visszavonult.

A Marshall-tervet propagáló plakát

A gyakorlatban az Európai Újjáépítési Program (European Recovery Program = ERP) kizárólag Nyugat-Európára korlátozódott, mivel Európa közép- és keleti része a Szovjetunió érdekszférájába került, és mereven szemben állt az USA-val.

[szerkesztés] Összegezése

1948. április 3. és 1951. június 30. között a tervben résztvevő 17 európai ország összesen 14 milliárd dollárnyi segélyt kapott – elsősorban amerikai áru formájában. Mai szemmel a 14 milliárd dollár nem tűnik soknak egy világháború pusztította kontinens gazdaságának életre keltésére, az összeg valódi nagyságának megítéléséhez azonban érdemes figyelembe venni, hogy 1946 őszén egy amerikai dollár 11 forint 70 fillért ért.

[szerkesztés] Hatásai

A szovjet érdekszférával szembenálló országokat támogató Marshall-terv elmélyítette és rögzítette a földrész megosztottságát. Az anyagi támogatás folyósítása érdekében létrejött a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap.