Mars

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A további jelentéseket lásd a Mars (egyértelműsítő lap) oldalon.

Mars

A Hubble űrtávcső által készített kép a Marsról

Pályaadatok

Aphélium távolsága:

249 228 730 km
1,665 991 16 CsE

Perihélium távolsága:

206 644 545 km
1,381 333 46 CsE

Fél nagytengely:

227 936 637 km
1,523 662 31 CsE

Pálya kerülete:

1 429 000 000 km
9,553 CsE

Pálya excentricitása:

0,093 412 33

Sziderikus keringési idő:

686,9600 nap
(1,8808 év)

Szinódikus periódus:

779,96 nap
(2,135 év)

Min. pályamenti sebesség:

21,972 km/s

Átl. pályamenti sebesség:

24,077 km/s

Max. pályamenti sebesség:

26,499 km/s

Inklináció:

1,850 61°
(5,65° a Nap egyenlítőjéhez képest)

Felszálló csomó hossza:

49,578 54°

Holdak:

Fizikai tulajdonságok

Egyenlítői sugár:

3402,5 km
(a földi 0.533-szerese)

Poláris sugár:

3377,4 km
(a földi 0,533-szerese)

Lapultság:

0,007 36

Felszín területe:

1,448·10⁸ km²
(a földi 0,284-szerese)

Térfogat:

1,6318·10¹¹ km³
(a földi 0,151-szerese)

Tömeg:

6,4185·10²³ kg
(a földi 0,107-szerese)

Átlagos sűrűség:

3,934 g/cm³

Felszíni gravitáció:

3,69 m/s²
(0,376 g)

Szökési sebesség:

5,027 km/s

Sziderikus forgásidő:

1,025 957 nap
(24,622 962 óra)

Forgási sebesség:

868,22 km/h

Tengelyferdeség:

25,19°

Az északi pólus rektaszcenziója:

317,681 43°
(21 h 10 min 44 s)

Deklináció:

52,886 50°

Albedó:

0,15

Felszíni hőm.:
Kelvin
Celsius

min	átl.	max
133 K	210 K	293 K
−140 °C	−63 °C	20 °C

Atmoszféra

Felszíni nyomás:

0,7–0.9 kPa

Összetevők:

95,72% szén-dioxid
2,7% nitrogén
1,6% argon
0,13% oxigén
0,07% szén-monoxid
0,03% vízpára
0,01% nitrogén-monoxid
2,5 ppm neon
300 ppb kripton
80 ppb xenon
30 ppb ózon

A Mars a Naptól számított negyedik bolygó a naprendszerben. A római hadistenről nevezték el, mivel a színe vérvörös. Két kis holdja van, a Phobos és a Deimos, mindkettő kicsi és szabálytalan alakú, valószínűleg befogott kisbolygók.

Tartalomjegyzék

1 Fizikai tulajdonságai
- 1.1 Topográfiája
2 A Mars holdjai
3 A Mars felfedezése
4 Magyar vonatkozások
5 Vegyes
6 Kapcsolódó témakörök
7 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fizikai tulajdonságai

A Mars mérete a Földhöz képest

Mivel a Mars fele akkora átmérőjű, mint a Föld, ezért felszíne negyede, a tömege kb. nyolcada a Földének. A Mars légköre nagyon ritka: a felszíni légnyomás mindössze 7,5 millibar szemben a földi 1013 millibarral. A légkörének 95%-a szén-dioxid, 3%-a nitrogén, 1,6%-a argon és nyomokban van oxigén és víz.

A Mars nagy hatást gyakorol az emberi képzeletre, mivel egy hibás fordítást követően (természetes csatorna → mesterséges csatorna) elterjedt, hogy a Marson idegen civilizáció létezik. Sok történet született a marslakókról. Legismertebb talán Ray Bradbury: Marsbéli krónikák című irodalmi műve.

[szerkesztés] Topográfiája

A Mars felszíne két jelentősen különböző részre tagolódik. Az északi sík vidéken lávafolyások találhatóak, míg a déli részen felföldek ősi becsapódások nyomaival. Földi távcsövekkel nézve a Mars szintén két részre tagolható, amelyek albedója (fényvisszaverő képessége) különböző.

A Mars a pólusoknál lévő jégsapkával

A világosabb területeken vörös vasoxidban gazdag por és homok található. Ezeket régebben marsi földrészeknek hitték, emiatt vannak az ehhez hasonló elnevezések: Arabia Terra (Arab föld), vagy Amazonis Planitia (Amazon-medence). A sötét részeket tengereknek gondolták, ezért kaptak ilyen neveket: Mare Erytherium, Mare Sirenum és Aurorae Sinus (mare = tenger, sinus = öböl). A legnagyobb sötét rész, amely a Marson látható a Syrtis Major.

A Marsnak jégsapkája van a pólusokon, amely fagyott vizet és szén-dioxid-ot tartalmaz. Az Olympus Mons, a már nem működő pajzsvulkán, a 27 km-es magasságával a Naprendszer legmagasabb hegye. (A Földön a háromszor akkora gravitáció miatt nem lehet ekkora hegy.) Az Olympus Mons a Tharsis-régióban található, amelyen még több nagy kialudt vulkán is van. A Marson van a naprendszer legnagyobb kanyonrendszere, a Valles Marineris is, mely 4000 km hosszú és 7 km mély.

A Marsot rengeteg becsapódási kráter tarkítja. A legnagyobbak ezek közül a Hellas-medence, amelyet világosvörös homok borít.

Egyéb megjegyzések:

Nullszint: Mivel a Marson nincs óceán és így „tengerszint” sem, így nullszintnek az „átlagos gravitációs felszín”-t választották.

Nullmeridián: A Mars egyenlítőjét a forgása meghatározza, de a nullmeridiánt, a nullás hosszúsági kört nem. A Marson a Sinus Meridianiban jelöltek ki egy krátert, amely a nullmeridiánt kijelöli.

[szerkesztés] A Mars holdjai

Mind a Phobos és a Deimos kötött keringésű, mindig ugyanazt az oldalukat mutatják a Mars felé. Mivel a Phobos gyorsabban kering a Mars körül, mint ahogy a bolygó maga kering, az árapályerők lassan de állandóan csökkentik a pályasugarát, emiatt a Phobos majd a Mars felszínébe fog csapódni. Mivel a Deimos elég távol van, ezért a pályája egyre növekszik.

Mindkét holdat Asaph Hall fedezte fel 1877-ben és a görög mitológia két figurájáról, Arész ókori görög király két fiáról nevezték el. Jelentésük „rémület” és „rettegés”, ami összefügg a bolygó nevének jelentésével is.

A Mars holdjai
Név	Átmérő (km)	Tömeg (kg)	Közepes pályasugár (km)	Keringési idő
Phobos	22,2 (27 × 21,6 × 18,8)	1,08·10¹⁶	9378	7,66 óra
Deimos	12,6 (10 × 12 × 16)	2·10¹⁵	23400	30,35 óra

[szerkesztés] A Mars felfedezése

Ezt a képet a Viking leszállóegység készítette az egyes számú kamerájával. A kép közepének baloldalán lévő nagy szikla 2 méter széles. Ezt a sziklát a Viking tudósai Nagy Joe-nak (Big Joe) nevezték el. A szikla teteje vörös talajjal borított. A sziklának az a része, amely nincs borítva, a földi bazalt sziklákhoz hasonló színű. Elképzelhető emiatt, hogy ez egy lávafolyás darabja, amely egy meteor-becsapódáskor repülhetett ide.

Tucatnyi szovjet és amerikai, európai és japán űrszonda (keringőegység, leszállóegység, és marsjáró autó), indult már a Marshoz, hogy tanulmányozza a felszínét, éghajlatát és földrajzát. Durván ezek kétharmada elromlott, mielőtt teljesíthette vagy elkezdhette volna a feladatát.

A legsikeresebb programok a Mariner és a Viking-program, a Mars Global Surveyor, a Mars Pathfinder, és a Mars Odyssey. A Global Surveyor képeket készített vízmosásokról és törmelékfolyamokról, amelyek azt sugallják, hogy lehetnek jelenleg is víztározószerű folyékony víz források a bolygó felszínén, vagy annak közelében. A Mars Odyssey megállapította, hogy nagy mennyiségű vízjég lerakódás található az északi félteke 60°-os szélességén a marstalaj felső három méterében.

Nagy felbontású színes Pathfinder-felvétel 1997-ből az „Ares Vallis” régióról, amely a Mars egyik legkövesebb területe. Az ikercsúcsok (twin peaks) láthatóak a távolban.

2003-ban az ESA elindította a Mars Express űrszondát, amely a Mars Express Orbiterből és a Beagle 2 leszállóegységből állt. A Mars Express Orbiter a bolygó déli pólusán vízjég és szén-dioxid jég jelenlétét erősítette meg. Ezelőtt a NASA mutatta ki jelenlétüket az északi pólusnál. A Beagle 2-vel való kapcsolatfelvételi kísérletek mindezidáig meghiúsultak.

Ugyanebben az évben a NASA útjára indította a két marskutató járművet: a Spiritet (MER-A) és az Opportunityt (MER-B). Az űrjárművek három hét eltéréssel sikeresen leszálltak, elindultak és részletes panorámaképet küldtek vissza.

[szerkesztés] Magyar vonatkozások

Kármán Tódorról neveztek el krátert a Marson. Koordinátái: déli szélesség: 46,5°, keleti hosszúság: 59°. Ezen kívül még négy magyar vonatkozású kráternév található ott. [1]

[szerkesztés] Vegyes

Marsi porördög

A Mars Global Surveyor fényképén a hosszú sötét csíkot forgószél hozta létre. Maga a porördög (a fekete folt) éppen egy kráter falán kúszik fel. A kráter alján homokdűnék is láthatóak.

A Föld nagyjából 26 havonta van Marsközelben, nagyjából 80 millió kilométeres távolságra, azonban ez az elliptikus keringési pályák miatt változik.

2003. augusztus 27-én 9:51-kor (UTC) volt a legközelebb a Mars a Földhöz 60 000 év óta: körülbelül 55 758 000 kilométerre.

1996. augusztus 6-án jelentette be a NASA, hogy az ALH84001 meteorit szerves anyagot tartalmaz olyan alakban, amely földi baktériumokhoz hasonlít, csak azoknál kisebb. Jelenleg is vitatják, hogy ezek valóban élő szervezetek voltak-e. (Külső hivatkozás: Magyar Virtuális Enciklopédia – Élet a marson?)

A vékony légkör miatt a felszínt erős ultraibolya és kozmikus sugárzás éri.