Dnyeszter Menti Köztársaság

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Dnyeszter Menti Köztársaság

Република Молдовеняскэ Нистрянэ / Republica Moldovenească Nistreană (moldávul)
Приднестровская Молдавская Республика (oroszul)
Придністровська Молдавська Республіка (ukránul)

(A Dnyeszter Menti Köztársaság zászlaja) (A Dnyeszter Menti Köztársaság címere)
Nemzeti mottó: nincs
(A sárgával jelölt terület. Lila = Moldova)
Hivatalos nyelv	moldován (román) orosz, ukrán
Főváros	Tiraszpol 46°51′ N 29°38′ E
Elnök	Igor Szmirnov
Terület  - Teljes  - % víz	4163 km² 2,35%
Népesség  - Teljes (2004)  - Népsűrűség	555 500 133,4/km²
Függetlenség  - Dátum	Moldovától (A világon egyetlen állam sem ismeri el.) 1990. szeptember 2.
Pénznem	Dnyeszter menti rubel
Időzóna	UTC +2
Himnusz	Мы славим тебя, Приднестровье (Áldunk téged, Dnyeszter-mellék)
TLD	.md
Hívókód	373 5xx

A Dnyeszter Menti Köztársaság (Dnyeszteren-túli terület, vagy Dnyeszteren-túli Köztársaság) a Szovjetunió felbomlása után az önállósodó Moldovától elszakadt keskeny földsáv a Dnyeszter folyótól keletre. Rövid elnevezése a Dnyeszter-mellék (az orosz Приднестровье mintájára).

A függetlenséget erős orosz segítséggel 1990. szeptember 2-án nyilvánította ki, az erről szóló sikeres népszavazás után. A Moldovával folytatott rövid háború után, az 1992. július 21-én aláírt békekötés értelmében a moldáv hatóságoknak nincs semmilyen beleszólása a terület politikájába. Az új alkotmányt 2000. június 22-én fogadták el.

Hivatalosan Moldovához tartozik, a világ egyetlen országa sem ismeri el önállóságát.

Tartalomjegyzék 1 Földrajzi jellemzői 2 Adminisztratív régiói 3 Történelme 3.1 Ókor 3.2 Középkortól a XX. századig 3.3 A XX. század elejétől a II. világháború kezdetéig 3.4 Második világháború 3.5 Moldáv SZSZK 3.6 A „független állam” 4 Nemzetiségei 5 Fegyveres erői 6 Lásd még 7 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Földrajzi jellemzői

Az „állam” felszínét kisebb dombokkal és völgyekkel tarkított síkság alkotja. A terület 80%-át termékeny feketeföld borítja. Az erdők aránya 10% körüli. Éghajlata mérsékelt szárazföldi. A telek rövidek, a januári középhőmérséklet −3,9 °C. A nyár hosszú és forró, a júliusi középhűmérséklet +21 °C.

A területet a Dnyeszter baloldali mellékfolyója, a Jagorlik folyó osztja két részre. Az ettől északra fekvő vidék az ukrajanai Podóliai-hátság nyúlványa, így a tájat az arra jellemző mély folyó- és patakvölgyek jellemzik. A Jagorliktól délre a területet a Fekete-tenger partvidékére jellemző sztyeppe uralja. Ezen a vidéken ritka a természetes erdő, inkább csak telepített erdős ligetek fordulnak elő. Vadállományát a közép-európai térségre jellemző vadak – vaddisznó, nyúl, róka, fácán – alkotják.

Ásványkincsekben szegény terület. Meszet, kerámiagyártásra alkalmas agyagot, valamint az üveggyártás alapanyagául szolgáló kvarchomokot bányásznak.

[szerkesztés] Adminisztratív régiói

Az orosz elnevezés zárójelben.

• Camenca (Каменка), vagy Kamenka
• Dubăsari (Дубоссары), vagy Dubossary
• Grigoriopol (Григориополь)
• Rîbniţa (Рыбница), vagy Rybnitsa
• Slobozia (Слободзея)
• Tiraspol (Тирасполь)
• Tighina (Бендеры), vagy Bender/Bendery

[szerkesztés] Történelme

[szerkesztés] Ókor

A földrajzilag Besszarábiában található területen Tyras néven a görögök alapítottak itt Kr. e. 600 körül várost, mely a kis-ázsiai Miletus városának gyarmata volt, majd barbárok foglalták el. Kr. e. 50 körül a Római Birodalom meghódította és Dacia tartományhoz csatolta, de a birodalom bukása után újból különböző, egymást váltó barbár törzsek kezébe került.

[szerkesztés] Középkortól a XX. századig

Besszarábiában a kora középkorban keleti szláv törzsek (uglikok, tivercik), majd nomád török törzsek (besenyők, kipcsákok) telepedtek le. A terület később a Kijevi Rusz, majd a Litván Nagyfejedelemség kezére került, míg 1504-ben meg nem hódította az Oszmán Birodalom és Jedisan tartomány részévé tette 1792-ig, amikor is az Orosz Birodalom szerezte meg. A területet ezután az orosz kolonizációs törekvések keretében főleg ukrán, orosz és német nemzetiségű emberekkel telepítették be.

[szerkesztés] A XX. század elejétől a II. világháború kezdetéig

Az első világháború vége után Oroszország jelentős méretű területeket vesztett el Európában, köztük Besszarábiát is, mely Romániához került, kivéve a Dnyeszteren túli területet, mely az Ukrán SzSzK-hoz került. A Szovjetunió 1922-es megalakulásával az Ukrán SzSzK-val együtt maga is a Szovjetunió része lett. Grigore Kotovski moldáv származású egykori orosz birodalmi tiszt (1902-ben dezertált) két Moldáv függetlenségi felkelést is vezetett 1905-ben és 1915-ben az Orosz Birodalom ellen, de mindkétszer elbukott. A bolsevik forradalomhoz csatlakozva azonban végre alkalma nyílt, és meg is alapította Szovjet fennhatóság alatt a Moldáv Független SzSzK-t 1924-ben, fővárosának a „megszállás alatt lévő” Kisinyovot téve meg. A Moldáv Független SzSzK területe a II. világháborúig kizárólag a Dnyeszter-mellékre korlátozódott. Lakosainak 48%-a ukrán, 30%-a moldáv (román), 9%-a orosz és 8.5%-a zsidó volt ekkor.

A szovjet politika az elvesztett Besszarábia környezetében, így a Dnyeszter-melléken, is a kommunizmus eszméinek hirdetésével akarta az egykori provinciát „visszacsábítani”, ennek szellemében született meg az 1930-as években a „moldáv nemzetiség” gondolata, illetve a moldáv nyelv (a román nyelv cirill betűs írásmódjával), hogy így is elkülönítsék Romániától.

[szerkesztés] Második világháború

A Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében Németország nem tartott igényt Besszarábiára, így a szerződés alapján 1940. június 28-án a szovjet csapatok szabadon elfoglalhatták a területet, melyet 1940. augusztus 2-án immár Moldáv SzSzK néven a Szovjetunióhoz csatoltak. A paktum felrúgása után a terület teljes zsidó lakosságát deportálták vagy kivégezték a németek.

[szerkesztés] Moldáv SZSZK

A korábbi Moldáv Független SZSZK a győztes háború után földrajzilag már a teljes mai Moldávia területére kiterjedt, így a korábbi szovjet politika is immár egész Besszarábia területén érvénybe lépett, a háború után a ruszifikáció (eloroszosítás) nagyobb méreteket öltött, mint a cári időkben. 1956-tól kezdve a 14. orosz hadtest (a Dnyeszter-melléken mind a mai napig) állomásozott a Moldáv SZSZK területén, jelentős méretű fegyverraktárnak használva a Dnyeszteren túli területet, mely révén a teljes tagköztársaság legfejlettebb, legiparosodottabb területe is a Dnyeszter-mellék volt egyben. 1990. szeptember 2-án a moldovai peresztrojkát (a latin ABC újból hivatalossá tételét, illetve a gorbacsovi peresztrojka és glasznoszty bevezetését) megelégelve a Dnyeszter-mellék kikiáltotta függetlenségét. A sikerhez nagyban hozzájárult a 14. orosz hadtest (illetve annak vezetője Alekszander Lebegy, az orosz Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács későbbi titkára), mely megvédte a moldáv támadásoktól, és rákényszerítette Moldovára az 1992. július 21-ei békét. Ennek értelmében Moldova mindennemű beleszólási jogról lemondott az állam a Dnyeszteren túli területeiről, de függetlenségét nem ismeri el, továbbra is Moldova részének tekinti azt. Ma mintegy 2600 orosz békefenntartó katona állomásozik ott.

[szerkesztés] A „független állam”

A békekötés után a szovjet kommunizmus mintájára újjászervezték a közigazgatást, betiltották a latin ABC használatát és a kormány élére az orosz származású Igor Szmirnov került (Alekszander Lebegy hathatós segítségével), aki mind a mai napig irányítja az országot. 1997. május 8-án Szmirnov és Petru Lucinschi moldáv elnök a Primakov-memorandum néven emlegetett szerződésben normalizálták a két oszágrész kapcsolatát, de a függetlenségét továbbra sem hajlandó Moldova elismerni, noha semmilyen befolyással sem bír a területre 1992 óta. 2005-ben Ukrajna tárgyalásokba kezdett a terület vezetésével, mely révén 5 új határátkelő és kereskedelmi állomás nyílt meg. Ukrajna egyúttal szigorította a határellenőrzést, amely komoly jövedelemkiesést okoz a főként csempészeten alapuló helyi gazdaságnak. 2006. szeptember 17-én népszavazást tartottak a terület stáruszáról, amelyen a lakosság arról szavazhatott, hogy az ország csatalakozik Oroszországhoz, „független állam” marad, vagy Moldovához csatlakozik. A népszavazáson, amelyet a nemzetközi szervezetek és az országok többsége nem ismert el, a résztvevők 97%-a az Oroszországhoz történő csatlakozásra szavazott.

[szerkesztés] Nemzetiségei

2004-es becslések alapján

• Moldáv (Román): 31,9%
• Orosz: 30,3%
• Ukrán: 28,8%
• Bolgár: 2%
• Gagauz: 2%
• Egyéb: 2%

Ennek megfelőlen az ország három nyelvű, a moldovai román, az orosz és az ukrán nyelv egyaránt hivatalos.

[szerkesztés] Fegyveres erői

A Dnyeszter Menti Köztársaság fegyveres erőinek létszáma közel 5 ezer fő. Főparancsnoka az elnök. A területen általános hadkötelezettség van, de a hadseregben a hivatásos tiszteken kívül szerződéses katonák is szolgálnak. A mozgósítható tartalék kb. 25-30 ezer fő. A szárazföldi és légierő haderőnemeken túl a hadsereghez tartozik a határőrség és a belügyi csapatok is. A szárazföldi csapatokat három tüzérséggel megerősített gépesített lövész dandár, egy harckocsi-zászlóalj és speciális egységek alkotják. A légierő néhány felfegyverzett közepes Mi–8 és nehéz Mi–6 szállító helikopterrel rendelkezik.

Az Állambiztonsági Minisztérium alárendeltségébe tartozik két speciális egység, a "Dnyeszter" és a "Delta" zászlóaljak.

[szerkesztés] Lásd még

• Moldova
• Besszarábia
• Moldva
• Ukrajna

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Térkép
• Igor Szmirnov elnök honlapja
• Dnyeszter-mellék, Pridnestrovie.net
• NGC képriport az "országból".