Luxemburg

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk az országról szól. További jelentéséhez lásd: Luxembourg.

A Luxemburgi Nagyhercegség (vagy Luxemburg) minden oldaláról szárazföld által határolt ország Északnyugat-Európában. Szomszédai: Franciaország, Németország és Belgium. Belgium, Hollandia és Luxemburg szoros regionális együttműködését általában Benelux államokként említik. Luxemburg hivatalosan a Római Birodalom utódállama.

Az állam nevét magyarul Luxemburgnak, fővárosáét pedig Luxembourgnak írjuk.

A legnagyobb európai miniállam függetlenségét 1815-ben nyerte el. Felszínét az Ardennek és az Eifel-hegység uralja, déli része lankás lépcsővidék. Az óceáni éghajlat kedvez a mezőgazdaságnak. A Mosel folyó menti lejtőkön borszőlőt termesztenek. Fő ásványkincse a vasérc, melyre kohászat települ. Fővárosa Európa egyik pénzügyi központja.

Grand-Duché de Luxembourg
Großherzogtum Luxemburg
Grousherzogdem Lëtzebuerg

(Luxemburg zászlaja) (Luxemburg címere)
mottó: Mir wëlle bleiwe wat mir sin (Azok akarunk maradni, akik vagyunk)
Hivatalos nyelvek	francia, német, luxemburgi
Főváros	Luxembourg
Nagyherceg	Henrik nagyherceg
Miniszterelnök	Jean-Claude Juncker
Terület  - Teljes  - % víz	166. 2,586 km² Elhanyagolható
Népesség  - Teljes  - Népsűrűség	168. 442 972 171/km²
Függetlenség  - Kikiáltva  - Elismerve	1835 1867. május 11.
Pénznem	Euró (€)¹ (EUR)
Időzóna	UTC +1
Himnusz	Ons Hémécht
TLD	.lu
Hívószám	+352
(1) 1999 előtt: Luxemburgi frank

Tartalomjegyzék 1 Történelem évszámokban 2 Államiságának története 3 Államszervezete 4 Földrajza, természeti környezete 4.1 Domborzata, növény- és állatvilága 4.2 Vízrajza 4.3 Éghajlata 5 Gazdaság 6 Népessége,lakossága 6.1 Általános adatok 6.2 Legnépesebb városok 6.3 Nyelvi összetétel, vallási összetétel 6.4 Szociális rendszer 7 Oktatási rendszer és kultúra 7.1 Iskolarendszer 7.2 Kulturális intézmények 7.3 Művészetek 8 Kapcsolódó szócikkek 9 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Történelem évszámokban

963 – Siegfried, az Ardennek grófja megszerzi a "Lucilinburhuc" nevő kis erődítményt és ott alakítja ki grófi székhelyét.

1354 – IV. Károly német-római császár Vencel nevű féltestvérét megteszi Luxemburg hercegévé.

1443 – A luxemburgi hercegség Burgundiai (Jó) Fülöp kezébe kerül. Négy évszázados külföldi uralom veszi kezdetét.

1506 – Luxemburg a spanyol Habsburgok tulajdonába kerül, amikor V. Károly örökli a burgundiai tulajdonokat apjától és Spanyolországot az anyjától.

1659 – A pireneusi béke nyomán Spanyolország átadja Luxemburg déli részeit (Thionville és tartozékai) XIV. Lajosnak.

1684 – XIV. Lajos csapatai Vauban tábornok vezetésével több hónapos ostrom ujtán elfoglalják Luxembourg várát.

1697 – A ryswicki spanyol-francia egyezmény nyomán Spanyolország visszakapja Luxemburg hercegséget – kivéve a pireneusi békében átadott területeket.

1713-14 – A spanyol polgárháború nyomán az utrechti és rastradti békében felosztják a spanyol örökséget. VI. (Habsburg) Károly osztrák urtalkodó kapja Luxemburgot.

1795 – A francia forradalom nyomán a francia csapatok 6 hónapos ostrom után elfoglalják Luxembourg erődítményét.

1815 – A bécsi kongresszus döntése nyomán Luxemburg nagyhercegség formájában önálló állam lesz. Az első nagyherceg I. Vilmos holland király (orániai-nassaui ház) lesz, azaz Luxemburg és Hollandia perszonáluniót alkot.

1839 – az 1830-as belga forradalom után a londoni szerződésben a nagyhatalmak megerősítik Luxemburg függetlenségét, de keleti része Belgium része lesz (Luxembourg nevű belga tartomány). Kialakul az ország mai földrajzi képe.

1842 – Luxemburg vámunióra lép Poroszországgal.

1866 – feloszlik a Német Konföderáció, amelynek Luxemburg is tagja volt 1815 óta.

1867 – III. Napóleon vételi ajánlatot tesz III. Vilmos holland királynak és luxemburgi nagyhercegnek Luxemburgra. Bismarck ellenzi a tervet. A nemzetközi feszültséget okozó „luxemburgi kérdést” egy új londoni szerződés oldja meg, amely kimondja Luxemburg örökös semlegességét és demilitarizált státusát.

1890 – III. Vilmos holland király férfi örökös nélkül hal meg, utódja a holland trónon Vilhelmina királynő lesz. A perszonálunió feltételei miatt – a nagyherceg csak férfi lehetett – a nagyhercegi cím Adolf nassaui hercegre száll. Ez jelenti a jelenlegi nagyhercegi dinasztia kezdetét.

1914. augusztus 2-án a német csapatok megszállják Luxemburgot.

1918 – Luxemburg felmondja a Németországgal addig fennállott vámuniót.

1921 – A nagyhercegség gazdasági unióra lép Belgiummal.

1944. május 10-én a német hadsereg újra legázolja Luxemburgot; a nagyhercegi család száműzetésbe vonul.

1947 – megalakul a Benelux vámunió.

1949 – Luxemburg a NATO alapító tagja.

1951 – A nagyhercegség az Európa Szén- és Acélközösség alapító tagja, 1952-től a szervezet székhelye is ide kerül.

1957 – Luxemburg az Európai Gazdasági Közösség alapító tagja. Az EU több fontos intézménye jelenleg is az ország fővárosában található.

1999 – Az euró lesz az ország hivatalos valutája.

[szerkesztés] Államiságának története

Az önálló luxemburgi állam létrejöttét és fennmaradását nagyrészt az európai nemzetközi erőviszonyok alakulása tette lehetővé. A napóleoni háborúkat lezáró 1815-ös bécsi kongresszus a korábban Franciaország által annektált luxemburgi hercegséget – amelyhez akkor hozzátartozott a mai Belgium Luxembourg tartományának területe is – független nagyhercegség rangjára emelte és nagyhercegének I. Vilmos holland királyt tette meg, mintegy kárpótlásul a holland király által a Rajna-vidéken elszenvedett területi veszteségekért. Az ekkor kialakult Nagy-Hollandiához tartozott egyébként az Egyesült Tartományok (a mai Hollandia), a volt Osztrák Németalföld (kb. a mai Belgium) valamint az utóbbitól addig külön álló Liege fejedelemsége.

A luxemburgi nagyhercegség egyúttal része lett a Német Konföderációnak, ennek a mintegy 40 államból áló szövetségnek, amelynek feladata Franciaország fékentartása volt; Luxembourg városában pedig ennek jegyében porosz helyőrség rendezkedett be.

Az így létrejött Luxemburg Nagyhercegség keleti része (a mai belga tartomány) francia nyelvű volt (azaz a helyi vallon nyelvjárást beszélték), keleti részében pedig a német, illetve konkrétabban annak helyi nyelvjárása, a luxemburgi volt a beszélt nyelv.

A helyi lakosság passzívan fogadta a nagypolitikai fejleményeket. A holland király gyakorlatilag országa közönséges tartományaként kezelte a nagyhercegséget.

1830-ban a mai Belgium lakossága felkelt a holland uralom ellen és kikiáltotta függetlenségét. Luxemburg lakossága a belga felkelőket támogatta.

Ezúttal is a nagyhatalmak beavatkozására volt szükség: az 1831-es londoni szerződés ("A XXIV cikk Szerződése") elválasztotta egymástól Belgiumot és Hollandiát. Luxemburgot mindkét fél magának követelte, végül a hosszan vajúdó "luxemburgi kérdést" ugyancsak Londonban oldották meg 1939-ben a nagyhersegség két részre osztásával: a nyugati részt Belgium kapta, a keleti, a lakosság tiltakozása ellenére, mint nagyhercegség, a holland királyság része maradt.

Luxemburg számára igen nehéz korszak következett. Életképességét sokan – saját lakosságának nagy része is – kétségbe vonták. Minden szomszéda igényt támasztott területére, annak ellenére, hogy ebben az időszakban az ország kimondottan szegény vidék volt.

1842-ben Luxemburg a német vámunió része lett, ami ugyan további veszélyeket jelentett függetlenségére, de az időközben felfedezett nagy vasérckészletek kiaknázásának beindulásával megnyitotta a komoly gazdasági fejlődés útját.

1867-ben újabb londoni szerződés erősítette meg az ország függetlenségét. Az 1870-es évektől a vasércbányászat és kohászat alapján felgyorsult az ipari fejlődés. 1913-ban már 2,5 millió tonna öntöttvasat és 1,4 millió tonna acélt termelt a kis ország, lépést tartva a német ipari fejlődéssel. A munkaerő-szükségletet bevándorlásból kellett fedezni: 1875-1930 között Németországból, 1890-1960 között Olaszországból, 1960 után Portugáliából volt jelentős betelepedés.

A XIX. szd. minden nyugat-európai válsága során veszélyben a forgott az ország függetlensége, Németország pedig a XX. szd. mindkét világháborúja során be is kebelezte. A megszállások azonban tovább erősítették a luxemburgi nemzeti érzést, és a nagy háborúk után újra meg újra megszilárdult az ország függetlensége szomszédaival szemben. Az ország helyzetének folyamatos veszélyeztetettsége is hozzájárult ahhoz, hogy Luxemburg az egyenrangú európai egységesülés élharcosa lett és mindvégig aktív szerepet játszott az Európai Unió létrejöttéhez vezető európai integrációs folyamatban.

A gazdaság alapja a XX. szd. hatvanas-hetvenes éveiig az acéltermelés volt, annak fellendüléseit és visszaeséseit követte az ország jóléte. 1930-tól gyakorlatilag a teljes nyersvastermelést feldolgozták acéllá. 1974-ben 6,45 milliót tonna acélt termelt a luxemburgi kohászat, amikor az ország lakossága mindössze 375 ezer fő volt.

Az 1960-as évektől a kormányzat nagy erőfeszítéseket tett a gazdaság diverzifikálására. Ösztönözték más iparágak, így a vegyipar és a fémfeldolgozás fejlesztését.

A döntő változást a pénzügyi szolgáltatásoknak ugyancsak a 60-as évektől megindult fellendülése hozta. Az országban működő bankok és más pénzügyi intézmények száma az 1966-os 17-ről 1999-re 220 darabra emelkedett. A bankszektor foglalkoztatásának növekedése ellensúlyozta az ipari foglalkoztatás csökkenését, a munkanélküliséget sikerült igen alacsony, 2-4%-os szinten tartani.

Államiságának összes szimbólumát csak fokozatosan, már az európai integráció keretein belül alkotta meg, illetve véglegesítette a nagyhercegség. A címer mai formáját 1972-ben határozták meg V. Henry, Luxemburg grófja (1235-1239) címerének alapján. A címernek van kis, közepes és nagy változata.

A nemzeti ünnep a XVIII. szd. óta érvényes szokás szerint az uralkodó születésnapja. Charlotte nagyhercegnő hosszú uralkodása (1919-1964) alatt ez január 23-ra esett. 1961-ben gyakorlati, klimatikus okokból áthelyezték az ünnepet június 23-ra, ettől kezdve ezen a napon ünneplik minden uralkodó jelképes születésnapját.

A luxemburgi parlament 1984-ben emelte a nemzeti nyelv rangjára a luxemburgi nyelvet, a német helyi dialektusát.

A luxemburgi zászló színeit a nagyherceg határozta meg az 1993. július 27-i a törvénynek megfelelően. A hagyományos piros-fehér-kék színeket az azonos holland zászlótól való megkülönböztetés érdekében úgy módosították, hogy világoskék árnyalatot (színkódja Pantone 299C) választottak. A piros színkódja Pantone 032C.

Ugyancsak az 1993. július 17-i törvény véglegesítette a luxemburgi hinmuszt, az Ons Hémécht-et.

[szerkesztés] Államszervezete

Szervezeti és működési kereteit biztosító alkotmánya 1868. október 17-én lépett hatályba, azóta többször jelentősen módosították. Alkotmánya szerint Luxembourg örökletes alkotmányos monarchia. A törvényhozó hatalmat a 60 tagú, öt évre választott egykamarás parlament, a Képviselőház (Chambre de Députés) gyakorolja. Néhány törvényhozási funkciót a nagyherceg által kinevezett 21 tagú tanácsadó Államtanácsra ruháztak, amelynek döntéseitől a törvényhozás eltérhet. A végrehajtó hatalom a nagyherceg kezében van, ő nevezi ki a parlamentnek felelős Minisztertanács tagjait. Bírósági szervezeti rendszere élén álló Legfelsőbb Bírósága két fellebbezési bíróságból és egy semmítőszékből áll.

[szerkesztés] Földrajza, természeti környezete

[szerkesztés] Domborzata, növény- és állatvilága

Két fő természetes tájegységre oszlik, északon az Oesling nevű vidéket az Ardennek és az Eifel-hegység meredek falú, völgyekkel szabdalt, erdős fennsíkja alkotja, déli része (Guttland, szószerint jó föld) lankás vidék a Mosel és Sauer széles völgyeivel. Legmagasabbb pontja: Mount de Holdingen 565 m.

Növényvilága a szomszédos belga és német erdős hegyvidékekhez, illetve a franciaországi kultúrtájakhoz hasonló. A jellemző fafajták a bükk, a tölgy, a lucfenyő; a tisztásokon hanga és magyal él. A déli részeken mediterrán vidékekre jellemző ajakosvirágúak is előfordulnak. Állatvilága is közép-európai jellegű, szarvasok és vaddisznók, ragadozómadarak élnek főleg az erdős vidékeken.

Vizei halban gazdagok, pisztráng, csuka, süllő, angolna, ponty és sok más halfajta él bennük.

[szerkesztés] Vízrajza

Jelentősebb folyók: Mosel (Moselle), Sauer (Süle), Our és Alzette.

[szerkesztés] Éghajlata

Éghajlata főleg óceáni jellegű, kisebb mértékű kontinentális hatásokkal. Az évi átlaghőmérséklet 9 °C (január 0 °C, július 17 °C), az évi átlagos csapadékmennyiség 782 mm, a napos órák száma 1430.

[szerkesztés] Gazdaság

Gazdasági fejlettsége kimagasló, a GNP/fő értéke már Svájc hasonló értékét is meghaladja. A banki és biztosítási tevékenységek nemzetközi szinten meghatározóak, amelyből a GDP-jének több mint 20%-a származik. A túlnyomórészt külföldi tulajdonú bankok által előállított profit az 1990-es évektől napjainkig több mint 20%-kal nőtt évi átlagban. A kedvező pénzügyi szabályozásoknak és adózási feltételeknek köszönhetően Európa vezető off-shore területe. A munkavállalók 1/3-a külföldi napi ingázó, naponta utazik ki az országból és tér haza. Nemzeti valutája: euró, korábban luxemburgi frank volt. GNP: 18, 76 USD. GDP/fő: 41 770 USD. A GDP szektorális megoszlása: mezőgazdaság: 1%, ipar: 30%, szolgáltatások: 69%. A világ vezető szolgáltatásexportőre. Áruimportjában az ásványi anyagok, nyersanyagok és energiahordozók vezetnek. Külkereskedelmi kapcsolatainak közel 90%-át az Európai Unión belül bonyolítja le.

[szerkesztés] Népessége,lakossága

[szerkesztés] Általános adatok

Népessége: 468 571 fő. Népsűrűség: 171 fő/km^2/.Népességnövekedési ráta: 1,25%. Várható átlagos élettartam: 77 év. Csecsemőhalandósági ráta: 4,7‰.

[szerkesztés] Legnépesebb városok

A fővároson kívül legnépesebb települései Esch-sur-Alzette 28300, Dudelange 18100, Schifflange 8200, Bettembourg 7500 lakossal.

[szerkesztés] Nyelvi összetétel, vallási összetétel

Népek: luxemburgi (70%), portugál (10%), olasz (5%), német (3%), francia (3%) belga (3%). Vallás: római katolikus (95%). protestáns (1%), egyéb (4%)

[szerkesztés] Szociális rendszer

A luxemburgi szociális berendezkedés már mintegy fél évszázada sikeresnek bizonyul a nagyobb társadalmi konfliktusok elhárításában.

A társadalmi párbeszéd első szintje a munkahelyi kollektív szerződések rendszere, amely egy 1965-ön törvényen alapul. Ezt a törvényt 2004-ben tovább finomították, kiterjesztve a kollektív szerződéseket megkötni jogosult szakszervezetek körét a nemzeti szinten reprezentáns szövetségekről azokra is, amelyek egy-egy szektorban jelentősek, illetve azokra, amelyek az adott kollektív szerződés által érintett területen dolgozók legalább 50%-át képviselik.

A kollektív szerződések betartását a munkaügyi minisztérium ellenőrzi. A jogvitákat egy nemzeti békéltetési hivatal, illetrve egy döntőbíróság kezeli.

A második szintet az egész országot, minden ágazatot átfogó intézményrendszer alkotja. Ennek részei (2004-ben) a Gazdasági és Szociális Bizottság, a Gazdasági Ciklusok Bizottsága, a Nemzeti Foglalkoztatási Bizottság, a Nemzeti Háromoldalú Egyeztető Bizottság, a Nők Munkaügyi Bizottsága, a Foglalkoztatási Állandó Bizottság, valamint az Ipari Kapcsolatok és Foglalkoztatás Kutatóintézete.

Mindezen intézmények a háromoldalú (kormányzat-munkaadók-munkavállalók) monitoring, konzultáció és együttműködés elve alapján tevékenykednek.

[szerkesztés] Oktatási rendszer és kultúra

[szerkesztés] Iskolarendszer

[szerkesztés] Kulturális intézmények

könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei

[szerkesztés] Művészetek

• Építészet
• Képzőművészetek
• Irodalom
• Filmművészet
• Zene

[szerkesztés] Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Grand Duchy of Luxembourg – 2004, Service information et presse du gouvernement luxembourgeois

• Luxemburg térképe

Az Európai Unió

Ausztria | Belgium | Bulgária | Csehország | Ciprus | Dánia¹ | Egyesült Királyság | Észtország | Finnország | Franciaország | Görögország | Hollandia | Írország | Lengyelország | Lettország | Litvánia | Luxemburg | Magyarország | Málta | Németország | Olaszország | Portugália | Románia | Spanyolország | Svédország | Szlovákia | Szlovénia

¹Kivéve Grönlandot és Feröert

NATO (North Atlantic Treaty Organisation)

Belgium | Bulgária | Csehország | Dánia | Amerikai Egyesült Államok | Egyesült Királyság | Észtország | Franciaország | Görögország | Hollandia | Izland | Kanada | Lengyelország | Lettország | Litvánia | Luxemburg | Magyarország | Németország | Norvégia | Olaszország | Portugália | Románia | Spanyolország | Szlovákia | Szlovénia | Törökország

Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Co-operation and Development, OECD)

Amerikai Egyesült Államok | Ausztrália | Ausztria | Belgium | Csehország | Dánia | Dél-Korea | Egyesült Királyság | Finnország | Franciaország | Görögország | Hollandia | Izland | Írország | Japán | Kanada | Lengyelország | Luxemburg | Magyarország | Mexikó | Németország | Norvégia | Olaszország | Portugália | Spanyolország | Svájc | Svédország | Szlovákia | Törökország | Új-Zéland