Ramsari egyezmény

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Ramsari egyezmény, hivatalos nevén Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen, mint a vízimadarak élőhelyeiről, az egyik legrégebbi nemzetközi természetvédelmi egyezmény.

Tartalomjegyzék

1 Az egyezmény
2 Résztvevő országok és belépésük éve
3 Magyarország ramsari helyszínei
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Az egyezmény

A 20. század közepén minden eddiginél gyorsabban pusztultak, sérültek az addig érintetlen vizes területek, s ez nemzetközi összefogáshoz vezetett. Egy iráni kisvárosban, Ramsarban 1971. február 2-án tartott nemzetközi találkozón megfogalmazták és elfogadták az egyezmény szövegét, amely 1975. december 21-én lépett érvénybe.

A Ramsari Egyezmény célja a vizes élőhelyek megőrzésének elősegítése, és az ehhez szükséges jogi, intézményi keretek megalapozása. Az általa létrehozott Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek Jegyzékében minden résztvevő állam legalább egy vadvizes területe szerepel.

A Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek Jegyzékében (a Ramsari listán) ma már több, mint 1616 helyszín szerepel, együttes területük kb. 1 455 000 km². A legtöbb helyszínnel (164) az Egyesült Királyság rendelkezik, a legnagyobb területű vizes élőhellyel Kanada szerepel, több, mint 130 000 km², csak a Queen Maud-öböl 62 800 km². Magyarországról jelenleg 23 élőhelyet vettek fel.

[szerkesztés] Résztvevő országok és belépésük éve

1975

Ausztrália, Dél-afrikai Köztársaság, Finnország, Görögország, Irán, Norvégia, Svédország

1976

Bulgária, Egyesült Királyság, Németország, Pakisztán, Svájc, Új-Zéland

1977

Jordánia, Olaszország, Oroszország, Szenegál

1978

Dánia, Izland, Lengyelország

1979

Magyarország

1980

Hollandia, Japán, Marokkó

1981

Chile, Kanada, Portugália, Tunézia

1982

1983

1984

1985

1986

Belgium, Franciaország, Mexikó

1987

Amerikai Egyesült Államok, Gabon, Mali, Niger

1988

Egyiptom, Ghána, Nepál, Uganda, Venezuela

1989

Málta, Vietnam

1990

Bolívia, Burkina Faso, Csád, Guatemala, Guinea-Bissau, Kenya, Panama, Srí Lanka

1991

Ecuador, Fehéroroszország, Horvátország, Liechtenstein, Macedónia, Románia, Szlovénia, Ukrajna, Zambia

1992

Argentína, Banglades, Bosznia és Hercegovina, Costa Rica, Indonézia, Kína, Montenegró, Peru, Szerbia

1993

Brazília, Csehország, Guinea, Honduras, Litvánia, Örményország, Pápua Új-Guinea, Szlovákia, Trinidad és Tobago

1994

Észtország, Fülöp-szigetek, Törökország

1995

Comore-szigetek, Lettország, Malajzia, Namíbia, Paraguay, Togo

1996

Albánia, Elefántcsontpart, Kongói Demokratikus Köztársaság

1997

Bahama-szigetek, Botswana, Dél-Korea, Gambia, Grúzia, Izrael, Malawi, Monaco, Nicaragua

1998

Bahrein, Belize, Jamaica, Kolumbia, Kongói Köztársaság, Luxembourg, Mongólia, Szíria, Thaiföld

1999

El Salvador, Kambodzsa, Libanon, Madagaszkár

2000

Benin, Líbia, Moldova, Sierra Leone, Tanzánia

2001

Azerbajdzsán, Ciprus, Kuba, Mauritius, Nigéria, Tádzsikisztán

2002

Burundi, Dominikai Köztársaság, Saint Lucia, Üzbegisztán

2003

Dzsibuti, Egyenlítői-Guinea, Kirgizisztán, Libéria, Palau

2004

Lesotho, Marshall-szigetek, Mozambik

2005

Antigua és Barbuda, Cape Verde, Mianmar, Seychelle-szigetek, Szamoa, Szudán

2006

Barbados, Fidzsi-szigetek, Kamerun, Közép-afrikai Köztársaság, Ruanda, São Tomé és Príncipe

[szerkesztés] Magyarország ramsari helyszínei

Balaton – 1989. március 17., (59 800 hektár)
Baradla-barlangrendszer – 2001. augusztus 14. (2075 hektár)
Béda-Karapancsa – 1997. ápilis 30., (1150 hektár)
Biharugrai halastavak – 1997. ápilis 30., (2791 hektár)
Bodrogzug – 1989. március 17., (3781 hektár)
Csongrád-bokrosi Sós-tó – 2004. december 4., (770 hektár)
Felső-Tisza – 2004. december 4., (22310 hektár)
Fertő – 1989. március 17., (8432 hektár)
Gemenc – 1997. ápilis 30., (16 873 hektár)
Hortobágy – 1979. április 11., (23 121 hektár)
Ipoly-völgy – 2001. augusztus 14., (2227 hektár)
Kardoskúti Fehér-tó – 1979. április 11., (492 hektár)
Kis-Balaton – 1979. április 11., (14 745 hektár)
Kiskunság – 1979. április 11., (3903 hektár)
Izsáki Kolon-tó – 1997. ápilis 30., (2962 hektár)
Mártélyi Természetvédelmi Terület – 1979. április 11., (2232 hektár)
Ócsa – 1989. március 17., (1078 hektár)
Pacsmagi halastórendszer – 1997. ápilis 30., (485 hektár)
Pusztaszer: Fehér-tó, Fertő, Sasér, Labodár, Csaj-tó – 1979. április 11., (5000 hektár)
Rétszilasi halastavak – 1997. ápilis 30., (1508 hektár)
Szaporca-tó – 1979. április 11., (257 hektár)
Tatai Öreg-tó – 1989. március 17., (269 hektáros)
Velencei-tó és Dinnyési-fertő – 1979. április 11., (965 hektár)